Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 31. szám - A telekkönyvi törlés kellékéről

Pest, 1811. pénteken április 21. 31, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A telekkönyvi törlés kellékéről. — Legfőbb itélőszéki döntvény. — Semmitőszéki döntvények. A telekkönyvi törlés kellékéről. Kopp Ferencz telekk. előadó úrtól (Pozsonyból.") Gyakran vita tárgya volt azon — a dolog természe­téből felvett kérdés, váljon a törléshez feltétlenül kell-e világos törlési engedély? Az elmélet és a gya­korlat azt tanítja, hogy a törléshez a hitelezőnek világos engedélye szükséges. — Erre nézve szabadjon némelye­ket megjegyezni, mind mellette, mind ellene. A jelenleg érvényes törvény szerint (460 optk.) a törléshez nem elég egyedül az adósság kifizetése. Miután pedig egy nyugta egyedül az adósság lefizetését tanusitja, s igy ennek nem lehet több erőt tulajdonítani és nem le­het azt törlési engedélynek tartani, inert senki jogát bele­egyezése nélkül, következőleg a hitelezőnek a zálogjogot sem szabad elvonni. — A visszakapott kötelező ugyan a fizetés jogos valószínűségét bizonyítja, de nem zárja ki az ellenbizonyitékot. (1428. §.) A telekkönyv nem bocsátkozhatik a felek jogainak megvizsgálásába és megítélésébe, még kevésbbé alapit­hatja nézetét következtetésekre, mert ott, hol valamely jognak felfüggesztéséről, megszüntetéséről van a szó, ott a tkönyv köteles saját biztonsága tekintetéből is határo­zott nyilatkozatot követelni. A hitelező követelével adósának bizonyos teljesi­tendőjére — tárgyilagos termékére, munkájára jogot nyer, ezáltal bizonyos jogviszony keletkezik, mely addig tart, mig a teljesítendő teljesíttetett. — A teljesítés bekö­vetkeztével a kötelék feloldva van, a felek ezen viszony­ból ki és egymás irányábani egészen közönyös állapotba lépnek, mert a követel kifizetése által teljes kielégítését és törlését nyerte. A lényeg és fődolog megszűnésével megszűnik az alak és a mellékdolgok v. járulékok. — Egy követelnek a legszokásosabb melléktekiuteteilegnagyobb részben a zálog lekötése -- a zálogjog, ennek igy mint járuléknak a követelés megszűntével szinte megszűnni kellene, mert természeténél fogva csak a követelésben leli létét. — A zálogjog mint helyettesitője a személyes hi­telnek a követelés lényegéhez külsőleg közeledett jelenség a kötelesség reális teljesítésére. — Egy szer a czélhoz tár­gyilagos jótállás, mely az elért czéllal a fizetéssel önként elesik, mert a czél elérése esetében a szer fenállása nem gondolható, azért nem is létezhetik zálogjog követel nél­kül. A zálogjog megszűnésében ben van már a fizetés, mi­után a fizetés nem egyébb, mint a követel kielégítése. A követel és zálogjog egyesítésének elválása által az előbbinek anyagi élete elenyészik. Ezen alaptétel a 469. §. szerint világos és az ingóra nézve kétségtelen, csak az ingatlan jelzálogra adott ezen- | szakasz szóíüzése alkalmas kétséget kelteni, mely kétség­nek alapja tulajdonképen a tkvi intézménynek félszeg és egyoldalú felfogása folytán keletkezett. Ha ezen intézmény az abban rejlő fejlő-ösztön, tör­ténelmifejlesztése és legközelebbi czél ja — a zálogjog lé­nyegének megfelel — ha ez néma tulajdon szálogjogok szerzésére, hanem v i 1 ág 1 atban tartására használta­tik, ugy soha sem jövünk azon ellenkező jogi fogalom tévutjára, hogy létezhessék zálogjog követelés nélkül, következtetés alap nélkül; szer czél nélkül, test lélek nélkül. Ha netán valaki a 469. §. határozata folytán a jel­zálogot mint önnálló jogot tekintené, a melyik önere­jéből — követelés fen lé te nélkül és érvényes legyen, ugy ezen jog önálló rendelkezés külön tár­gyává lett volna, különben a 449., 1396., 1412, §§ okkal ellenkezésbe jő. Az ingó tárgy testileg birtokolható, a fekvőségsoha Azért egy szert kellett alkotni, mely a fekvőség tulajdo­nosát mindenkor kitünteti, mi a tk.-ben leli valósulását. A zálogtartó az ingóságot elszállíthatja és javára elzárhatja, az ingatlansággal ez nem járja. — A zálogjog felos'.that­lansága teremtette az elsőbbséget, miért elkerülhetlen a telekkönyv. — A biztosság a nyilván — illetőleg világlat­ban tartásnak terméke, mely a dologi jogot, a véletlensé­gek fölébe helyezi és általános áttekintést nyújt. Egy jogi intézmény mindig csak az abban rejlő jog­fogalomból fejlik ki; tehát nem teremthet ujabb jogokat, mint a melyek keletkezésekor genesiséből, csirájából és fejléséből származnak. A nyilvánkönyvek intézménye, lényege folytán csak azon dologi jogokat biztosithatja, melyek genesise azo­kon kívül van, és soha sem adhat jogot, amiknek forrása a személy. — Kivételt képez az elbirtoklás. Ha ezen jo­gok azonban egyszer elenyésztek, ugy ezen intézmény jogpolicialis természeténél fogva halottaiból fel nem tá­maszthatja, v. pedig lényeges életfeltételtől elvált önálló létüket művészileg fenn nem tarthatja. — Ily felfogás el­lenmond a jogélet fejlődésének: mert kötelezettségek, melyek jogilag soha fenn nem áltak, át nem vehetők és meg nem erősithetők (1351. §.) Ha a fizetésben a követelés feloldása fekszik (1412. §.) és a zálogjog önként önálló életet nem folytathat s igy megszűnt, ugy a hitelező köteles a zálogot visszaadni, s ha nincs birtoklásában, annak jelét megsemmisíteni. (469., 1369. §.) Itt az ingó és ingatlan közti külömbség gyakorlati­lag mutatkozik, mert az utóbbinál a jogpolicialis foganat a tkvek által előlép. A zálogtárgy visszaadása közvetle­| nül nem történhetik, s ha ennek történni kell, ugy ismét j a tkvek közvetítése vétetik igénybe. — Ez fekszik ezen 31

Next

/
Thumbnails
Contents