Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 31. szám - A telekkönyvi törlés kellékéről

1 22 intézmény lényegében és ez által a sokszor etnlitett 469 §. érthető lesz. Ezen szakaszból — mely a zálogjog megszűntéről rendelkezik — nem lehet ujabb zálogjogot elszármaztatni a nélkül, hogy a tkvi intézmény jogi lényege és a zálogjog rendszere alapjában meg ne rendittessék, s a legkiáltóbb ellentétbe ne essék; az 1351. §. világos és általános határozatát megszüntetni és a zálogjogot mint járulékos jogot főjoggá emelni nem volna más, mint a törvény sarkalatos elemét megingatni és ezen intézetet — mint igen hasznos óvszert, a hitel lerombolójává tenni. Mit segítene egy törlési nyugta, ha a fizetés perczében egy alzálogjog kéretnék s ez jogerejüvé válnék és a történt fizetés nem sikerrel alkalmaztatnék, tágas kapu nyilnék a csalásnak és azon jogi elvet, csalót nem szabad védeni, egészen tagadnók. A másik nézet az alaknak, a lényeges foglalatnak — tárgynak abstract elválasztásában és önálló létre való felemelésében áll, habár az a törlés után történt. Ilymódon a fizetés — a zálogjog megszüntetésének momentuma, -- a tkvek által pedig már előzőleg — pri mitive-zálogjogok nem szerezhetők, hanem csak világlatban tarthatok, ugy a törlésnél csak is a történt elenyészés — fizetés bizonyitandó. Ezen bizonyságot 1426. §. szerint a nyugta képezi. Az optk. a nyugták belkellókére nézve különös rendelkezést nem tartalmaz, a 469. §. a zálogjog megszüntetésére nézve a fizetést elégséges bizonyítéknak tekinti; tehát valószínűnek látszik, hogy különös törlési nyilatkozat nem szükséges azon oknál fogva is, miután a fizetés a követelés egészbeni tagadására és a külön törlési nyilatkozat kiállítása sok lelkiismeretlen hitelezőnek alkalmat nyújtanának adósaik ellenébe zsarolással élni. Ezen törvényes rendelkezés hatalmán a tételes álláspontra nézve a tan alapja egészen feleslegessé válik, mi a következő esetben bővebben felvilágosittatik. A—B-nek bekeblezett bizonyos összeggel adósa volt, a beperlés folytán keletkezett egyességnél az adós hitelezőjét kielégítette. Ezen fizetésről a hitelező nyugtát adott, de a törlési engedélyt megtagadta, mert végre költségeit kárpótoltatni akarja. — Az adó ezen nyugtával a telekkönyvi hatósághoz a fentebbiek folytán okadatolt kéretet adván be, a tkvi hatóság a törlést elrendelte. Ez ellen a volt hitelező fellebbezett, előadván, a törlési engedély nem adatott meg, a végzés szabály-ellenes, kéri ennek feloldását. A felterjesztő tkvi hatóság felterjesztésében végzését akkép igazolá, hogy a bemellékelt egyességben végre költségekre igény nem támasztatott, a követel kifizettetett, miről a bizonylat mellékelve lett, s ez által a zálogjog megszűnik, mert a törvényben határozottan foglaltatik, hogy ily esetben a nyugta a törlési engedélyt magában foglalja (469. §.) — A II-odbiró a fellebbezésnek helyt nem adott. Legfőbb itélöszéki döntvény. Végrendeleti tanukul nőszemélyek is alkalmazhatók. Érvényesnek tekintendő azon szóbeli végrendelet, melynek tételénél, tanukul, kizárólag nöszemélyek jelenlek meg. Freiburger János és Nándor, mint felperesek — Dragonich szül. Freiburger Lucretia mint 1-ső rendű s Kovács József mint 2-od r. alperes ellen Szeged várostszéke előtt néhai Freiburger Matild szóbeli végrendelete félretétele s hagyatékában törvényi örökösödésük érvényesítése végett 1868. évben pert indítottak. Az ügy érdeme s jelentőségű mozzanata a keresetlevél s periratok tartalma szerint abban áll, mikép Freiburger Matild felperesnek nővére 1866-ban elhalálozván, ezt megelőzőleg 1866. jun. 22-kén szóbeli végrendeletet tett, mely szerint bútorait házi gazdájának Kovács (2. r. alp.) Józsefnek, egyébb ingó vagyonát pedig Lucretia nővérének hagyományozta. Ezen szóbeli végrendelet tételénél azonban tanukul 5 asszony (Farkas és Sánta Rózsa, Halász Verón, Horvát Róza, Kikora Kati) volt jelen — kik néhány nap múlva jun. 29-kén ezen végintézkedést irásba (1. sz. a.) feljegyeztették. — Felperesek ezen végintézkedést vagy meg nem történtnek, vagy érvénytelennek kívánván tekintetni, felmenő s leszármazó örökösök hiányában törvényi örökösödési jogukat kívánják érvényesíttetni. Tárgyaláskor 2-od r. alperes lemond hagyományáról, ha a házbér hátralék fejében felperesileg igért összeg által kielégíttetik. — Másik alperes az 5 nőtanu előtt tett szóbeli végrendelkezés érvényére hivatkozik, felmutatván 1. sz. a. annak Írásbeli feljegyzését is. Felperesek további perirataikban — nevezetesen a végrendelkezési tanuk kihallgattatása után — azok vallomásukra tett észrevételekben lényegileg azon kifogásokkal éltek, hogy a tanuk nem voltak különösen a végrendelkezési czélra meghivatva, vagy esetleges jelenlétük esetében annak meghallgatására tanukul felkéretve ; hogy a szóbeli rendelkezés szavait legkisebb részletekig nem tudják elmondani, hanem csak az 1. sz. a. jegyzésekre hivatkoznak; hogy mint nők tanukul nem szerepelhettek ; és a törvény azon kellékének: „testes debent esse aequalis conditionis" szinte nem felelnek meg, mert a végrendelkező urnö volt, a tanuk egyike pedig szolgálója s 3 tanú napszámos s földmivelő asszony. A tárgyalás 1868. évben befejeztetvén Szeged város tszéke 1869. martius 5-kén 8732. sz. a. ítéletével a kérdéses szóbeli végrendeletnek érvénytelenítése s félretétele mellett az összes hagyatékra a törvényi örökösödést testvérei Fr. János, Nándor s Lucretia érdekében arányos felosztás szerint megalapította s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette — következő indokokból: mert, a) a kérdéses szóbeli végrendelet kivételére, megértésére és bizonyítására végrendelkező Fr. Matild által a tanuk meghiva nem voltak, hanem csak Kovács József által némelyek, és némelyek csak történetesen egyébb czélból vetődtek a haldokló Fr. Matild lakására; s igy különösen a végrendelet hallására s igazolására való meghívás hiányában a végréndelet érvénytelen; b) Néhai Fr. Matild 1»66. jun 22. halt el, az állítólagos végrendelet pedig jun. 29-kén foglaltatott irásba; c) Tanuk végrendelkező szavait kihallgatáskor maguktól előadni nem tudták, hanem az Írásban foglaltakra hivatkoztak — tiszta emlékezetük tehát arról nem volt; d) A végrendeleti tanuk mind nők voltak — ezek tanuzása pedig a végrendelkezésnél nem érvényes; és mert e) Fr. János, Nándor s Lucretia. mint a fel s lemenő örökösök nélkül elhunyt Fr. Matildnak törvényszerinti örökösei levés — az állítólagos végrendelet érvénytelensége mellett nevezett testvérek öröködési joguk törvényszerűség megalapítandó volt."