Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 28. szám - Az ügyvédi munkadíjak kérdéséhez - A 252. §. alapján pervesztes fele irányában megalapitott ügyvédi munkadij bevehetése

Pest, 1871. pénteken április 7. 28. szara. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az ügyvédi munkadíjak kérdéséhez. — Pervesztes ügyvédi munkadijakról. —Semmitőszéki döntv. — Ügyvédr. kormányj. Az ügyvédi munkadíjak kérdéséhez. K ü 1 1 e y Ed o kir. tbiró úrtól. Mily hiányosak törvényeinknek az ügyvédi munkadijakra vonatkozó rendeletei, ezt a következő eset is tanúsítja, mely közelebb a pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél előfordult. Egy váltóperben az egyik fél pervesztessé válván, az ügyvéd költségei és munkadija a vtk. II. r. 225. §. értelmében saját fele ellenében lettek bíróilag megállapítva. Az ügyvéd a megállapitott összegei keveselvén, az elsöbirósági határozat ellen felfolyamodással élt. De ezen jogorvoslat alkalmazása körül azon hibát követte el, hogy a fel folyamodást nem a maga, hanem a fél nevében adta be. Ez által a kérelem szerfelett visszássá vált, mert a fél azt tartotta magára nézve sérelmesnek, hogy ügyvédjének költségei és munkadija saját maga ellenében kelleténél kissebb összegben állapíttattak meg, s azt kérte, hogy a megállapitott összeg saját maga ellenében felemeltessék. Hiszen e czélra nem szorult a fél a költséges felebbezési útra, mert csak saját tetszésétől függ ügyvédjének háromszor annyit adni, mint a mennyi az ügyvéd részére bíróilag megállapittatott. Ily visszás körülmények közt a pesti kir. itélő tábla mint másodbiróság az ügyvéd kívánságát nem teljesíthette, és a felfolyamodvány formahiány miatt visszautasittatott. Az ügyvéd azon nézetből indult ki, hogy miután egy általánosan elösmert jogelv szerint csak a perbeli felek birnak felebbezési joggal, ez az ügyvéd részére saját fele ellenében megállapitott költségek és munkadij iránti határozatra is kiterjed, mely a perben hozott határozatnak csak kiegészítő részét képezi. Ez azonban téves felfogás, mert a díjmegállapítás iránti határozat egészen más jogviszonyt tárgyaz, mint a perbeli vitás kérdés értelmében hozott határozat; és a felek is mások itt mint ott. A perben hozott érdemleges határozatnak a fel- és alperes közti jogviszony, ellenben a határozat díjmegállapítás iránti függelékének az ügyvéd és saját fele közti jogviszony szolgál alapul. Ott felperes a követelő alperes ellenében, itt pedig az ügyvéd a követelő saját fele ellenében. Miként az alperes nem élhet perorvoslattal felperesért és helyette, mert ez juridikai non sens lenne, ép oly kevéssé adhat be fel folyamodást a megállapítás kérdésében a fél azon ügyvéd nevében, kinek részére a dijak a fél ellenében megállapittattak. Ezekből az következik, hogy mig az idevonatkozó törvények, illetőleg törvényes gyakorlat uj törvények által meg nem változtattak, ily esetben az ügyvédnek saját nevében kell a törvényben megengedett jogorvoslattal élnie, Igaz, hogy ez uton is visszásságokra akadunk. Anomália az, hogy ugyanazon egy perben más is élhet perorvoslattal, mint a perbeli felek, és egészed más kérdésben, mint melyet a per érdeme tárgyaz. Anomália az, hogy a megállapítás kérdésében, mely a» ügyvéd és saját fele közti jogviszonyt tárgyazza, a fél meghallgatása nélkül határozat hozatik. > Anomália az, hogy a fél ezen határozatról a bíróság ré^j&£rrM nem is értesíttetik, mert a perben hozott határozat rnegbizott ügyvédje előtt hirdettetik ki, a fél tehát azon alkalomtól, hogy a határozat ellen ő is perorvoslattal élhessen, egyenesen megfosztatik. Anomália az, hogy a másodbiróság a megállapított dijakkal meg nem elégedő ügyvéd felfolyamodása folytán oly határozatot felülvizsgáljon és esetleg a fél hátrányára megmásítson, mely a fél meghallgatása nélkül hozatott s melyről a félnek tudomása sincsen. Végre anomália az, hogy oly esetben, midőn a perbeli felek az érdemleges határozatban megnyugosznak, a dijak kérdésében közbevetett jogorvoslat folytán az iratok felterjesztése miatt a végrehajtás késleltessék. Ezen anomáliák hiányos törvényeinknek természetes következményei. Azok csak ezen törvények gyökeres megváltoztatása által szüntethetők meg, mire nézve a javaslatba hozott ügyvédi rendtartás nekünk örvendetes kilátást nyújt. De addig is, mig ezen javaslat törvénnyé válik, szüntessük meg legalább a fent elősorolt anomáliák legkirivóbbikát, és értesítsük a dijak iránti határozatról azon felet is, kinek terhére a dijak megállapittattak. Ezt tehetjük a nélkül, hogy a fennálló törvények rendeleteit megsértenék. X A 252. §. alapján pervesztes fele irányában megalapított ügyvédi munkadíj bevehetése. GacsalyiLajos ügyvéd úrtól. E kérdés szellőztetésére nézve, alkalmat vettem magamnak, egy kir. táblai ítélet következtében, melyre vonatkozó jogeset következő. Szabó József felperes, Szentpéteri Mária Mándy Ferencznő alperes ellen, 1869-ik évi február 2-án 47. p. sz. a. Szatmármegye szamosközi járás egyik szolgabirósága előtt 32 frt. tőke-tartozás iránt pert indított, melyben az eljáró bíróság 1870. jul. Lapunk mai száma mellett fél i? melléklet jelenik meg, „a birói felelőség törvényéről."