Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 24. szám

Pest, iHW. péntek márczius 25. 24, száui. i izénkHiedik évfolyam. TORVEVYNZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. K napokban a január—mártitisi előfizetősek lejárván, tisztelettel kérjük e lap előfizetőit, hogy előfizetősük ni 'gnjitása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Az előfizetési dij hetenkint kétszeri megjelenéssel jövőben is egész évre 8 ft. félre 4 ft. és évnegyedre 2 frt. Legfőbb itélöszéki döntvények. A mezei rendőrségi ügyekben a korábbi törvények s rendeletek jelenleg is előbbi érvényükben fentartva vannak. Következéskép az Í840: IX. t. cz. 5 §. alapján 200 ftot nem haladó marasztalásnál a felebbezés a törvényszéken túl még birtokon kivül sincs megengedve. Remenyik István s Imre mint felperesek Szabó ábor s társai ellen Torna járás szolgabirája előtt rétjük erőszakoSi törvénytelen le legeltetéséből keletkezett mezei rendőri kártérítési pert kezdettek s azt sommás uton befejezték. A bíróság 1868. dec. 5-én 109. sz. a. kelt ítéletével alpereseket elmarasztalta. Ezek semmiségi panaszszal összekötött felebbezésük folytán Hevesmegye tszéke 1869. febr. 19. — 6624. sz. alatti Ítéletével az e. bir. Ítéletét helybenhagyta, fiz ellen alperesek ismét semmiségr gel kapcsolatos felebbezést nyújtottak be, melyet a szolgabiróság 1869. martius 6. — 74. sz. a. végzésével viszszautasitotta; de alpereseknek további fel folyamodása folytán a megyetszék 1869. apr. 16. — 222<i. sz. a. végzésével a szolgabiróság 74. számú elutasító végzését megsemmisítette, alperesek semmi panaszát elfogadta, és a felebbezésnek birtokon kivül helyt adott Ezek következtében ez ügy, — melyben felperesek is felebbezést használtak — a kir. curia mint legfőbb ítélőszék elébe került. És ez következő határozatot hozott: „A vármegye-törvényszék 2226. sz. végzése megváltoztatásával az első bíróságnak további felebbezést visszautasító végzése hagyatik helyben ; „mert mind az ideigl. törv. szabályok, mindaz átmeneti intézked. rendelet XIX. czikkelye a mezei rendőrségi ügyekre vonatkozó korábbi törvényeket és rendeleteket fentartván, mivel a mezei rendőrségi 1840:9. t. cz. 5. §-sa oly esetben, hol a pénzbeli marasztalás 200 ftot meg nem halad, még a birtokon kívüli felebbvitelt is csak a törvényszékig és nem tovább engedi meg, — ezen törvény rendeleténél fogva az alperesi felebbezés visszautasítandó volt. Mivel pedig az első biróság ily értelemben határozott, azért kellett a másod bírósági végzésnek megvaloztatásával az első bíróság végzését helybenhagyni. (1870. mártius 10. — 5273. sz. a.) A gyámsági s gondnoksági ügyek felülvizsgálata a felébb vitelt bíróságok hatáskörébe szállolt át. Magyar Péter biharmegyei lakos 1863-b elhunyván, hátrahagyott végrendeletében akkép intézkedett, hogy vagyonát két kiskorú unokájának hagyván, azok gondviselésére s nevelésére gyámul Magyar Demetert nevezte ki, kit unokáinak kiskorúságban lehető elhalálozása esetére örököséül is jelölte ki. — Hagyaték tárgyalásakor ellenkező nyilatkozatok történvén, Biharmegye árvatörvényszéke 1865. jul. 22. kelt végzésével Magyar Demetert, miután az előjáróság jelentése szerint a neki szánt hagyomány feltételének, a két kiskorú tartása és nevelése tekintetében meg nem felel, — perre utasította. — Magyar D. a pert a megyei (szék előtt csakugyan megindította, mi befejeztetvén, 1868. máj. 25. — 6361. sz. a. ítélettel mint végrendeleti gyám megerősíttetett, és az árvák gondviselés s a vagyon kezelés végett neki átadatni rendeltetett — a gyámhatóság felügyeleti s intézkedési jogának fentartása mellett. — Ezen Ítélet végrehajtatott — s ezen végrehajtás jkönyvéből az tünt ki, hogy a közgyám 640 firól nem tud számolni; minélfogva 1868. máj. 5. — 3351. sz. a. végzéssel az ügyet s iratokat további intézkedés végett az árvaszékkel közöltetni rendelte. Az árvatörvényszék 1868. jul. 7-én 2836. sz. a. hozott végzésével Magyar Demeter ellen a hagyaték biztosítását, esetleg a kiskorú árváknak tőle leendő elvételét, a sikkasztási vizsgálat folytatását s a hiányzó 640 ftnak a közgyám ingatlanjára való előjegyeztetését elrendelte. Ez ellen Magyar D. felfolyamodással élt; mertapolg. tszék fent idézett iiéiete jogerőre emelkedvén, azon és a végrendeleten alapuló gyámsági s vagyonkezelési joga az árvatszék által oknélkül nem sérthető; s mert az árvaszéknek nem is volt e^yéb teendője, mint a saját intézkedése folytán hiányba jött 640 ft. biztosításáról gondoskodni. A kir. táblán végeztetett: „Az eljáró árvatszéknek az árvavagyon kezelését tárgyazó végzésének felülvizsgálata a kir. tábla hatásköréhez nem tartozván, az iratok felülvizsgálat nélkül a tszékhez visszaküldetnek. (1869. febr. 13. 1411. sz. a.) Ez elleni felfolyamodásában Magyar Demeter azt vitatja, hogy jelen esetben nem árvavagyon kezeléséről, hanem arról van szó, váljon ugyanazon hagyatéki ügyben Biharmegye árvatszéke, ugyanazon megye polg. tszékétől eltérőleg intézkedhetik-e? Ez a felsőbb bíróság által eldöntendő vitás kérdés. Kéri tehát a két alsó bírósági végzést megsemm'sittetui. A legf. ítélőszék végzése ez: „A kir táblának végzése — tekintve, hogy a jelen ügyben keletkezett, felfolyamodáss»l neheztelt el-ó bírósági végzés nem kizárólag árvavagyon kezeléséről rendelkezik, 6 különben is »z átm. inté/k. VI. cz. 7-ik pontjának ez esetre is alkalmazandó rendelkezésénél tógva még a gyámsági s gondnoksági ügveknek is felülvizsgá24