Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 23. szám

90 mentetett fel — mi mellett az átruházott vagyon behajt- | hatósága iránti törvényes szavatosság mindig fennáll. Ki- | vétel csak az lehetne, ha az engedményező a szavatosságról nyilván lemondott s abba az engedményes is beleegyezett, vagy az engedményes az alól felmentette volna. — Nem áll, hogy a B. szerződésben a zálogos perekre nézve a kereshetőséget M. minden jogfentartás nélkül ruháztatta volna magara, mert ez abban nem foglaltatik, nem a szavatosságtóli feloldás sem. Alaptalan, hogy az ősis. pátens következményei az 1852-b M. családot sújtanák mint akkori tulajdonost; mert a tulajdon csak tettleges átadás s birtokbavétel által jön létre, mi meg nem történt, csak a zálogpereket s actoratust ruházván át s igy az ősis. pátens azt, ki csak czimével birt a tulajdonnak, nem sújthatta. A kir. itélő táblán határoztatott. „A kerületi tábla Ítélete — a íelperesség ós felszámításra vonatkozóan mellékesen felemiitett érvek mellőzésével — az abban az ügy érdemére nézve felhozott indokoknál íogva helybenhagyatik. (1868. jun. 16. 10605.) A legfőbb ítélőszék — öszhangzólag az alsó bírósági ítéletekkel — felperest keresetével szintén elutasította. Indokai következők: „Alperes atyja az A. alatti örökbevallási szerződés által felperes jogelődjének, néhai Mihálovics Józsefnek a baksai uradalmat örökáron eladta, ez uradalmat illető minden irományt legott átadott, s a mennyiben az uradalomhoz tartozó némely ingatlanok harmadik személyek által zálogkép birattek, magát a már folyamatban lévő zálogvisszaváltási pernek saját neve alatti folytatására, egy némely javakra nézve pedig a visszaváltási pernek saját nevében megindítására, s lefolytatásukra olykép kötelezte, hogy a befejezendő perekben a netáni végrehajtás már a vevő részére foganatosittassék. „A B. alatti szerződéssel pedig alperes és testvérje néhai atyjuknak a baksai uradalomra vonatkozó fenebbi örökbevallását megerősítvén, a zálogban levő ingatlanokra nézve folyamban levő perekben a kereseti jogot ís a vev re, felperes jogelődjére átruházták, ők ez utóbbi részéről a perek vitelének terhe alól felmentetvén ; „tekintve már, hogy felperes jogelődje a baksai uradalomnak harmadik személyek kezein zálogban levő részeire nézve az A. és B. szerint per alatti, illetőleg per utján visszanyerendő vagyont vásárolt; és tekintve, hogy e vásárlásnál, alperes jogelődje által, minden az általa eladott uradalomra vonatkozó irományok, neki a felhívott A. alatti szerződés kitétele szerint „in vicém evictionis" átadva lettek; — kétséget nem szenved, hogy az átadott okmányok valódiságát feltéve — alperest a zálogvisszaváltási perek kimenetele iránt felelőség nem terheli; „Annál kevesebbé terheli pedig alperest a felelősség jelen esetben; mert a C. D. E. F. alatti okmányok tanúsága szerint felperes jogelődje a szóban forgó zálogviszszaváltási perekben legnagyobbrészt pervesztes azon okból lett, mert azok az ősiségi pátens által a folytatható perek sorából kizárattak, ezen törvényt helyettesítő intézkedésnek következményeit pedig csak is ő, mint a követelt javaknak tulajdonosa tartozott viselni. „Felperes tehát az alsó bíróságok által keresetével helyesen lett elutasítva s mint pervesztes fél a perköltségekben is helyesen marasztatott.* — (1870. febr. 4-dikén. 161. sz. a.) Seminitöszéki határozatok. Wahrmann pesti képviselő választási mozgalomból. Az, ki nem bizonyíthatja, hogy az árumegrendelésnél állítólagos megbízóit mint szavazatosakat kijelölte volna, szavatosakra való hivatkozásával elutasítandó. Megbízatását igazolván, megbízói ellen viszkereseti joga fennáll, de azokra mint szavatosakra nem hivatkozhalik. Ámult évi pesti követválasztások alkalmával Czompó Izidor, Ádám és Eberling pesti keresk. czégnél 80 frt. értékű zászlót rendelt meg; de azt ki nem fizetvén, Pest bel-lipót városi egyesbiróságnál 1869. nov. 13-kán bepereltetett. Tárgyalásnál alperes a követelés valódiságát elismerte,deaíon kifogással élt,hogy a megrendelést nem saját, hanem a Wahrman-fóle követválasztási pártbizottmány nevében tette, miért is azon bizottmány megnevezett tagjaira mint szavatosakra hivatkozott Az egyesbiróság 1870. jan. 11-kén kelt határozatával a szavatosságnak helyét nem találta; mert eltekintve attól, hogy a fóeskü általi bizonyítás, (melyet alperes megbízatásának igazolása végett felajánlott) csak birói véghatározatokban alkalmazható, — hogy azon körülmény, miszerint a zászlók aWahrmann féle bizottmány nevében rendeltettek, s annak át is adattak, igazolva nincs; s minthogy még ezen körülmény igazolása esetében is alperes, mint megrendelő, egyetemleges kötelezettséggel terheltetik; fenmaradván viszkereseti joga a bizottmány tagjai ellen, kiket, hogy a megrendelésnél bejelentett volna, nem is állítja. Ezen szavatossági végzés ellen alperes semm. panaszt adott be azon alapon; mert a zászlók megvételénél kijelentette, hogy azokat a Wahrman-féle választási bizottmány számára rendeli meg. A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette; „tekintve, hogy panasztevő alperes a kérdéses zászlók általa lett megrendelését s ezeknek megrendelés folytán lett átadását elismerte; azt pedig, hogy a Wahrmanfóle képviselő választási bizottmány őt erre felhatalmazta, s a zászlók árának kifizetését elválalta; valamint azt, hogy a zászlók megrendelése alkalmával a választmányi tagokra mint szavatosakra hivatkozott volna, nem bizonyította; az eljáró biró midőn őt mint tettleges megrendelőt, igy még azon esetben is, ha megbízatását igazolta volna, mint egyenes adóst, kinek megbízói irányában viszkereseti joga lehet ugyan, de a ki azokra mint szavatosakra nem hivatkozhatik, szavatosakra hivatkozásával elutasította a 297. §. 7. p. semmiséget el nem követett. (1870. mártius 10-kén. — 1946. sz.) Az ügyvédi meghatalmazás megszüntetése iránti kérdés felett a bíróság végzés által határozhat. Es ezen végzés nem tartozik azok közé, melyek ellen felebbezéssel lehessen élni. Tehát ily felebbezés hivatalból visszautasítandó. Tyirity Szida a rmgy-kik indái kerületi törvényszékhez folyamodott, hogy Sz. részére általa kiállított ügyvédi meghatalmazást visszavonván, az visszavontnak s megszüntetettnek nyilvánittassék. Az ügy letárgyalása után, a törvényszók végzést hozott, mely ellen Sz. ügyv. törvényes időben 1869. aug. 14 kén felebbezést adott be; de ezt a tszék 1869. aug. 25-ikén 2499. sz. a. hivatalból visszautasította; mert jelen esetben a perrend 294. §. órI telmében felebbezésnek nincs helye.