Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 22. szám

87 „tekintve azonban, hogy a bíróság a felmondásaak | egyszerű közlésén túlmenve, folyamodó ellenfelének meghagyta, hogy a kérdés alatti lakházat ürítsék ki, mit csak peres eljárás folytán mondhatott volna ki — ez által a perr. 297. §. 1. pontjába ütköző alaki törvénysértést követvén el — végzését megsemmisíteni kellett. (1870. mart. 4. — 1547. sz. a.) A per felvételérc kitűzött halárnapon a fél meg nem jelenvén, s ettől számított 15 nap alatt igazolási kérelemmel nem élvén, az ellene hozott marasztaló itélét után általa haszna't igazolás el nem fogadható. Ily esetben az igazolási határidő nem az ítélet kézbesítésétől, hanem a per felvételi határidő elmulasztásától számítandó. Kovács János Mészáros Halász Constantia ellen NagyKörös város tszéke előtt bizonyos failletmény kiadatása iránt keresetet adván be 1869. évben 1107. sz. a., a per felvételére 1869. jun. 26-ka tüzetett ki, mely határidőre azonban alperesnő meg nem jelenvén, miután felperes az ügynek Ítélet alá bocsáttatását kérte a pertárnok az igazolásra kiszabott 15 napi törvényes határidő lefolytával, ez alatt alperes részéről igazolási kérelem nem adatván be, az ügyiratokat a tszéknek benyújtotta. — A tszék 1869. év 2099. sz. a. Ítéletet hozott s alperesnőt a perrend 111. §. alapján elmarasztalta. Ezen ítélet alperesnőnek jul. 27-én lett kézbesítve, és harmadnapra július 30-kán adott be alperesnő igazolási keresetet. A törvényszék ezen igazolási kérelmet 1869. 2278. sz. a. elfogadta s a kérvény tárgyalására határnapot tűzött ki. Indokul a tszék azt fogadta el, mert az igazolási kérvény az ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt adatolt be. Ezen végzés ellen felperes semru. panaszt adott be; mert a 15 napi határidő igazolási kérelmeknél azon napot követő naptól számítandó, melyen az elmulasztott jogcselekvény teljesítendő lett volna; jelen esetben tehát az igazolási kérelem elkésve adatott be s mint ilyen hivatalból visszautasítandó lett volna. — A tszék ezen kérvényt visszautasította (3275. sz. a.) hivatalból. Ezen végzés ellen felperes ismét semm. panaszszal élt, mert a tszék nincs jogosítva (I. 1869. 117. sz. semm. döntvényt) megbirálására, vál jon van-e helye a semm. panasznak ? ASemmitőszék ezen semm. panaszoknak helyt adott s a megtámadott végzéseket megsemmisítette; „mert az első foly. bíró a perrend 282. §. szerint csak az elkésve beadott sem. panaszokat utasíthatja visz sza hivatalból; „mert az igazolási kérelem a perrend 307. §. szerint 15 nap alatt adandó be, ós ezen határidő azon napot követő naptól számítandó, a melyen az elmulasztott jogcselekmény — vagyis jelen esetben a perfelvétel — teljesítendő lett volna; „a megalapított határidő lejárta után beadott igazolási kérelem pedig a perr. 303. §. szerint hivatalból viszszautasitandó; minélfogva az első rendű sem. panasznak is hely adandó, s az elkésve benyújtott igazolási kérelem tárgyalását rendelő 2278. sz. a. végzés a perrend 297. §. 12. p alapján megsemmisítendő, alperes pedig igazolási kérelmével elutasítandó volt.* (1870. jan. 31. 3944. sz. a.) A bekebelezett s előjegyzett követelések azon bíróság előtt is beperelhetök, melynek területén létezik a lelekkönyvileg terhelt birtok. Habár az adós más hatóság területén tartja is rendes lakását. Verdmüller Ottó Bezerédy Ödön győri lakos ős veszprémmegyei lőrenczi földbirtokos ellen 1869. sept 9-kén a neki engedményezett — 5600 ft. értékű váltok alapján, melyek alperes veszprémmegyei birtokára telekkönyvileg bekebeleztettek — Veszprémmegye törvényszéke előtt pert indított. — Alperes a bírói illetőség ellen emelt kifogásokat, mivel ő győri lakos, s Győrben vasúti gyakornoknak van kinevezve; továbbá, mert a beperelt váltókra nézve a tszék épen nem lehet illetékes; főleg miután azokra nézve a bécsi tszék előtt bűnvádi pert is folytat. — Felperes az illetőséget megalapittatni kéri, mivel alperesnek Veszprémmegyóben ingatlan javai vannak ; tehát ott is beperelhető. A tszék 1869. deczember 22-én 4422 sz. a. végzéssel a birói illetőséget megalapította. És ez ellen alperes sem. panaszt adott be. A Semitőszék azt elvetette; „mert a perrend 94. §. értelmében a bekebelezett vagy előjegyzett követelések beperlése azon bíróság előtt is eszközöltethetik, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik. (1870. mart. 3. — 904. sz. a.) A kereset alapjául felhozott okirat valódisága alperes állal kétségbevonatván, ennek kiderítésére még egyszeri tárgyalás tartandó. (§. 95.) Ennek mellőzésével hozott, és az ügyet rendes peruira utasító végzés megsemmisítendő. Weisz Johanna Zalamegye illető szolgabirósága előtt Hoffmann Adolf ellen 100 frt. tartozás erejéig sommás szóbeli pert indított. Tárgyaláskor az eredetben felmutatott A. alatti okmány aláírására nézve alperes oda nyilatkozott, hogy az aláírás az Adolf szóban előforduló d. betű kivételével hasonlít sajátkezű iratához, de miután felperessel semmi üzleti viszonyban sem állt, az aláirás valódiságára vagy valótlanságára megesküdni ugyan nem tudna, de azt határozottan állítja, hogy tudtával s emlékezetével azt alá nem irta. Annálfogva miután az aláirás valódiságát felperes mivel sem bizonyította, kéri ez ügyet rendes perutra utasitatni. Az egyesbiróság 1869. decz. 13-kán 2239. sz. a. felperest rendes perutra utasította; mert alperes a kereset alapjául szolgált A. okmány valódiságát mind tartalmára, mind az aláírásra nézve kétségbevonta, és az okirat valódisága mint alperes közös kötelezettsége felperesileg nem bizonyittatott, sem a nyilvános tényekből ki nem tűnik (perr. 95. §.) Ez ellen felperes semm. panaszt adott be; mert a bíróság alpereshez a perr. 117. §. értelmében kérdéseket nem intézett; nem kívánta alperes által határozottan kimondatni, váljon az aláirás sajátkezű aláirása-e vagy sem; a tárgyaláskor felmutatott alperes által sajátkezűnek elismert aláírást, mely az A. alattival ugyanazonos volt egy betű változattal, mint bizonyítást a bíróság figyelembe nem vette, valamint azt sem, hogy felperes az aláirás hamis volta iránti esküvel alperest a perr. 172. §. értelmében megkínálta, és önmaga részéről késznek nyilatkozott annak valódiságára esküt letenni. ASemmitőszék: „tekintve, hogy a kereset alapjául felhozott okirat alperes részéről kétségbevont valódiságának kideritésóre a perrend 95. §. szerint kitűzendő még egyszeri tárgyalás meg nem tartatott, a semmiségi panasznak helyt adott, s a megtámadott végzés megsemmisítésével a bíróságot 22*