Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 21. szám - Ujabb eszmék az államügyészség szervezéséhez [4. r.]

82 ezen esetben az állani a sértett fél érdekeit annál készségesebben mozdíthatja eló, mert az elidegenített tárgy vagy érték megtérítése világosan igazolja, hogy az illető egyén nem tartozik még azon gonosztevők sorába, kik a társadalmat komolyabb veszélylyel fenyegetik. Egyáltalán a lopásnál is számos eset létezik, hol a hivatalbóli üldözés szüksége fen nem forog. Ide tartozik a csekélyebb értékű tárgyak elidegenítése, különösen akkor, midőn az alkalom önmagától kinálkozik, — ide különösen az elhasználható tárgyakon elkövetett sikkasztás esetei is. A magánvád tárgyát képeznék továbbá a szerződéskötéseknél elkövetett csalási bűntények is, mert eltekintve attól, hogy a szó közönséges értelmében vett rászedós, és a bűnös ámitás közötti határvonal megállapítása igen sok nehézséggel jár; nem tévesztendő szem előtt, hogy a csalás mindig a károsodott fél önbe folyásával történik, s igy mindenesetre nyilatkozata bevárandó, váljon csakugyan megcsalattnak érzi-e magát, — önként értetődvén, hogy oly csalások, melyek üzletemberek által . hamis mértékek használása, vagy a tárgy minőségének hamisítása által követettek el, mint a közérdeket sértők, a hivatalbóli eljárás tárgyát képezik. Az államügyészség szervezésére vonatkozó első czikksorozatot ezzel befejezve, fentartom magamnak ezen felette fontos és az egész büntető eljárással szoros összeköttetésben álló intézményre nézve, nézetemet még bővebben kifejteni. Felette szükséges, hogy ezen fontos kérdésre nézve, minél élénkebb eszmecsere létesüljön, s hogy e téren oly erős jogi közvélemény képződjék, mely az államügyészség oly szervezését, hogy a közvádló a polgárok és a bírák irányában hatalmas ur, a kormánynyal szemben pedig alázatos szolga legyen, lehetetlenné tegye, mert ismétlem, érettségünknek jobb bizonyítékát nein adhatnók, mint a politikai küzdelmektől lehetőleg elszigetelt, a visszaélésektől megóvott, és ennek folytán a polgárok bizalmától támogatott államügyészség szervezése által. Semmitoszéki határozatok. A feltétlenül marasztaló ítélet alapján elrendelt és foganatosított biztosítás fel nem oldandó, habár azon ítélet alakiság szempontjából meg lelt is semmisítve. Ily esetben a foganatosított biztosítás változatlanul fen tartandó az ujabban hozandó bírói határozat jogerőre emelkedéséig. Lippe Chanin Dávid eperjesi lakosnak kérelmére Grosz Hermán ellen számadási perből származott 1000 ft. követelés s jár. erejéig Sárosmegye tszéke. által a marasztaló 1869. év 2495. sz. alatti első bir. itélet alapján a biztosítás elrendeltetett 1869. okt. 9-kén kelt végzéssel, mi a megkeresett eperjesi városi tszék által foganatosíttatott. Miután azonban az emiitett első bir. marasztaló itélet a semmitőszék 1869. decz. 15. 2608. sz. a. határozatával megsemmisíttetett, alperes Sárosmegye tszékéhez a biztosítási zárlat feloldásaért folyamodott. A törvényszék 1870. január 13-kán 26. sz. a. végzésével az 1869. 2826. sz. a. elrendelt s foganatosított biztosítást felo'dolta — azon indokból, mert a biztosítás alapjául szolgáló e. bírósági itélet megsemmisíttetett. Felperes ezen végzés ellen semm. panaszt adott be; mert a perrend szerint a foganatosított biztosítás a fél egyszerű kérésére a biztosított fél meghallgatása nélkül semmi okból sem oldható fel; mert az első itélet megsemmisítése a biztosítás feloldására alapul nem szolgálhat, mivel annak jogalapja nem az itélet, hanem a felebbezés által okozott húzavonásból a hitelezőre háromolható veszélyeztetés, mit az Ítéletnek formahibákbóli feloldása nem csökkenthet. A Semmitőszék a panasznak helyt adván, a megtámadott végzést a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette ; „Mivel az 1868: 54. tcz. nem rendeli, hogy a feltétlenül marasztaló itélet alapján elrendelt, s foganatosított biztosítás a marasztaló ítéletnek alakiság tekintetéből le megsemmisítése következtéiében feloldandó lenne; annálfogva a már egyszer foganatosított biztosítás a fenforgó ügynek az itélet megsemmisítése következtében megrendelt uj eljárás s hozandó ujabb határozat jogerőre emelkedéséig változatlanul volt hagyandó. (1870. márczius 3. T258. sz. a.) Az igazolási kérelem 15 napi halárideje minden különbség nélkül azon napot követő naptól számítandó, mely napon az elmulasztott jogcselekvény teljesítendő lett volna. Nem tesz különbségei, ha a fél a megbizottia által elkövetett mulasztásról később értesült s veit is tudomást. Veres Sámuel és Veres József közti ügyben az illető egyesbiróság 1809. jun. 14-re tárgyalást tűzött ki, melyre V. Sámuel meg nem jelent, s azért makacssági ítélettel elmarasztalta'ott. Ennek folytán igazolási kérelemmel élt, de azt csak július 24-kén adta be, melyben előadta, hogy a tárgyalásra P. Istvánt bizta meg, ki azonban a megjelenést feledékenységből elmulasztotta, miről ő — Veres Sámuel — csak július 16-án lett értesítve. Az eljáró bíróság aug. 17-én 999. sz. a. a perrend 307. és 313. §§. alapján az igazolási kérelmet visszautasította — mint elkésve beadottat. Ez ellen V. Sámuel semm. panaszt adott be az okból, mert a perr. 307. § sát nem lehet úgy értelmezni, hogy az igazolás a tárgyalás napjátóli 15 nap alatt lenne kérendő akkor is, ha az illető fél a megbízottja által elkövetett mulasztásról mit sem tud, hanem arról később értesül ; mely esetben a 15 nap azon körülmény megtudásától számítandó, különben a fél önhibáján kívül károsodik — a használható perújítás a végrehajtást nem gátolván. A Semmitőszék a panaszt elvetette; „mert a perrend 307. §-sa minden megkülönböztetés nélkül azt rendeli, hogy az igazolási kérelem 15 nap alatt beadandó, és e határidő azon napot követő naptól számítandó, melyen az el mulasztott jogcselekmény teljesítendő lett volna; miért az 1869. jun. 14-re kitűzött tárgyalás elmulasztása miatt július 24-én, tehát a megalapított határidő lejárta után beadott igaz dási kérelem a perr. 313. §. szerint hivatalból helyesen utasíttatott vissza. (1870. febr. 25. - 1219. sz. a.) A végrehajtás bizonyos ház bérbeadása által foganatosíttatván, a bérbevevőnek a ház haszonilve?Mébe való lényleges bevezetése ellen emelt semmiségi panasz elvetendő, ha panasztevő azon ház tulajdonjogát csak később szerezte meg. Utóbbi tulajdoni, vagy elsőbbségi jogsérelmét nem semmiségi panasz, hanem csak igény — vagy elsőbbségi kereset által orvosolhatja. Baranyamegye egyik szbirósága előtt Honig Dávid s TJngerspiller János közt lefolyt a Jóssági perben alperes