Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 19. szám - A debreczeni ügyvédegylet felirata az igazságügyminiszterhez [2. r.]

76 „mert a Hurjgaria biztositó-bank a felmutatott Ítélettel felperes czég részére feltétlenül elmarasztalván s ezen e. bir. itélet alperes által felebbeztetvén, a perrend 338. §. szerint felp. czégnek a biztosításhoz joga levén; miután a felmutatott pontozatok s a biztosítás foganatosítása czéljából tett eljárás alkalmával a Hungária biztositó-bank részérói kinevezett felszámolási bizottmánynak B. alatti nyilatkozata szerint a Hungária bank az alapszab. 10. § értelmében a biztosítók fedezetéül szolgáló összes vagyonát leszámolás feltétele mellett a Nemz. bizt. banknak átadta, a leszámolás feltétele alatt átadott ezen vagyon, a Hungária bizt. bank ellen rendelt biztosítás tárgyául a perr. 294. s illetőleg 341. §. értelmében szolgálhat, miután az adósnak bárhol levő vagyona lefoglalható, „ezek szerint a biztosítást megtagadó tszéki végzést a 297. §. 18. p. szerint megsemmisíteni s a biztosítást elrendelni kellett. (1870. febr. 17. — 204. sz. a.) A debreczeni ügy védegylet felirata az igazságügyimniszterhez. (Vége.) E hirdetés a mily költséges, s nagy kárral időt vesztegető, épen oly felesleges. — Hiszen ugyanazon 580. §, szerint a birtokbiróság előtt az örökösnek mindenek előtt igazolni kell, hogy az örökség kizárólag őt illeti. — Ha már az örökös azt igazolta: mi szükség van a hírlapi hirdetésre? A már kellőleg beigazolt ténykörülmény ellenkezőjét ugy sem fogja senki kimutatni, a mint ezt a gyakorlat már eddig is igazolta. Az ilynemű törvényes eljárásnak mindig az életből mentettnek kell lenni; és nem hihető az, hogy midőn az öröklött ingatlan vagyon a közel múltban, de évek hosszú során át, ilyféle hírlapi idézés nélkül adatott át, merültek volna fel esetek, melyekkel az uj törvény amaz intézkedése elfogadhatólag indokolható lenne. — Hiszen a hagyatéki bíróság a maga körében mindig megállapíthatja azt, hogy kiket illet kizárólag az örökösödés, s illetőleg eldöntheti, hogy a jelentkezett örökösökön kivül más van-e vagy nincs. De egyéb kint is, mit ér a hírlapi hirdetés a miként kivált foganatba vétetett, hogy az a hivatalos lapban tétetik közzé? Mert hogy a hivatalos lapot az örökösödésre hivatott személyek egy századrésze sem olvassa, kétségtelen. Az egész hirdetési eljárásnak is oka egyébiránt abbau látszik rejleni, hogy a törvény a birtokbiróságot, mely számos esetben nem egyszersmind hagyatéki biróság is, s így az örökhagyó, s öröklésre hivatott személyek viszonyait nem ismerheti, bízza meg az ingatlan vagyonok felett örökösödés utján leendő rendelkezéssel, e helyett tehát átalában az illető hagyatéki biróság, mely a törv. rend. 583. §. szerint különben is mindig dologi, _ teljéi hitellel bírható társas biróság, lenne oly módon megbízandó, hogy ez hivatalból, vagy a felek kérelmére kitudván a kitudandókat, s megállapítván a megállapitaudókat, részint maga azonnal intézkednék a területén fekvő javak telekkönyvi átadásáról, részint az idegen területeken fekvő ingatlan vagyonok telekkönyveztetése iránt az illető telekkönyvi hatóságokat megkeresné. A hirlaphirdetésnek helye és értelme a hagyatéki biróság részéről pedig csak ott és akkor lehetne, hols midőn a hagyatéki biróság azt, hogy az örökség kizárólag kit vagy kiket illet, a maga körében megnem állapithatná. Mert valóban szintén nevetséges látni s tapasztalni, hogy most a biróság habár annak csaknem minden tagja minden kétséget kizárólag ismeri az örökhagyónak viszonyait, tudja, kik a kizárólagos örökösök s hogy a jelentkezetteken kivül más örököst képzelni sem lehet, mégis kénytelen hírlapi hirdetést bocsátani ki arra nézve, hogy a netaláni lehető örökösök jelenkezzenek. Ezeket Nagy méltóságod nagybecsű figyelmébe ajánlva tiszteletteljesen kérjük, hogy a törv. rendt. 580. §-ának megváltoztatását eszközölni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván Debreczenben 1870 január hó 14-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből Simonffy Sámuel elnök, Kovács Sándor, titkár. — Csődök: Sréter Istvánné szül. Majthényi Erzsébet szurányi birtokosnő e. Nográdm. tszék által; bejei, mártius 16 —18. perügy. Reményfy József B.-Gyarmaton;— Keinberg Vilmos pécsi aranyműves e. Pécs város tszéke által, bejei, mártius 14 —16. perü. Egry József ügyvéd Pécsett; Jávorszky Titus pesti bejegyzett keresk. e. Pest város tszékénél, bejei, mártius 16 — 18. perü. Czégély Ferencz ; — L auf fer Adolf debreczeni bejegyzett keresk. e. Debreczen város tszékénél, bejei, mártius 15 —17. perü. Weinman Fülöp; — G r ü n v a 1 d Éliás rimaszombati ruha keresk. e. Grömörmegye tszéke által, bejei, mártius 21—23. perü.Szerényi János; —Spitzer Kremzsir Borbála szilli keresk. e. Somogy megye tszékéné perü. Vucskies István, bejei, mártius 21—23; — Roseuberg Ignácz kaposvári keresk. e. Somogymegye tszékénél, bejei, mártius 29 — 31. perü. Kelemen Lajos Kaposvárott; — S k a 1 n i czky Antal pesti építésze.Pest város tszékénél, bejei, mártius 29 — 31. perü. Bellaagh József; — He I f e r János pápai timárraester e. Veszprémmegye tszékénél, bejei, mártius 22—24. perügy.Neuman Ármin ifj.; — Kori át h László ki sráthi lakosé. Ungmegye tszékénél, bejei, april 4—6. perü. Szomráki István; — Rosenfeld Franciska soproni kereskedónő e. Sopron város tszékénél, bejei, april 4 — 6. perü. Pesti Gyula; — G-oldinger János budai ácsmester e. Buda város tszékénél, bejei, april 21—23. perü. Andaházy László. — Csödmegszüntetés: Ungár Náthán nyitrai kereskedő e Nyitra alváros tszéke által kiegyezéssel ; — Rosenberg Mór előbb nyírbátori, most eperjesi lakos e. Szabolcsmegye tszékénél; — Tauber Adolf temesvári lakos e. Temesvár város tszékénél egyesség folytán. Ráth György pesti fűszerkeresk. e. Pest város tszékénél tömegfelosztással; — Schvarcz Sámuel mátészalkai keresk. e. Szatmármegye tszékénél hitelezők nem jelentkezése folytán. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra Peiten, 1869. Nyomatott Kocsi S á n d o r saját nyomdájában Hal-pina és al-dunasor sarkán 9. sz. a.