Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 19. szám - További eszmék az államügyészség szervezéséhez [2. r.]

75 illetőleg ennek gyámhatósági osztálya az illetékes. (1870. jan. 25. — 726 sz. a.) Ugyanazon periratra nézve másodszor beadott igazolási kérvény hivatalból visszautasitandó — tehát a felek előleges meghallgatása nélkül. — Ezen szabály érvényes akkor is, midőn az első igazolási kérvény még az uj perrend életbelépte elölt adatolt be. Kacz József Sámuel József elleni rendes szóbeli perben sz. kir. Debreczen város tvszéke 1868 évi 3165 sz a alperes meg nem jelenése folytán makacssági Ítéletet hozott; minek folytán alperes 1868-ban igazolási kérvényt adott be, minek 1869—4146 sz. a. végzéssel hely adatván, perbeszéde beigtatására határidőül 1869 okt. 26-ka tüzetett ki, de ezt ismét elmulasztván, a tszék 1869 nov. 23-kán 6104. sz. a. Ítélettel őt ismét makacsságból elmarasz talta. Alperes 1869 okt. 28-kán másodszor is igazolási kérvényt adott be, mely kérvény azonban a tszék 1869. nov 23-ki 6136. sz. a. végzésével visszautasittatott a perrend 312 §. alapján, mely szerint minden egyes periratra csak egyszer lehet igazolással élni. Ez ellen alperes semm. panaszt adott be az okból, mert jelen esetre a perrend. illető szabálya nem alkalmazható, miután az első igazolási kérvény még 1868-ik évben,a perrend életbelépte előtt adatott be, s nemisesak egyes periratra nézve, hanem az egész tárgyalást, s pert illetőleg. A semmitőszék a semm. panaszt elvetette; ,,mert a jelen ügyben beadott igazolási kérelem 1869. nov. 23-án, tehát a perrend batálybanléte alatt levén elintézve; tekintve, hogy ezen perr. 312. §. szerint ugyanazon, periratra nézve igazolással csak egyszer lehet élni, a városi tszék. szabályszerűen járt el, midőn ugyanazon periratra nézve másodszor beadott igazolási kérvényt a 313 §. értelmében hivatalból visszautasította (1870febr. 21. — 4957 sz. a.) A holtnak nyilvánítás végelválás czéljából kérelmezletvén a bírói illetőség megalapítására a perrend36 §-nak első s nem a második pontja szolgál szabályul. Ily esetben a házastársak utolsó együtt lakásuk bírósága az illetékes. Vári Z^uzsana férjezett ifj. B. Nagy Sándorné jelenleg makádi lakos Pestmegye központi tszékéhez 1869. nov, 20. kérvényt nyújtott be az iránt, hogy még 1848. deczemb. 6-kán eltűnt férje B. Nagy Sándor akkor solti lakos holtányilvánittatása eszközöltessék s mivel válóperét folyamatba tenni szándékozik, részére házassági vedő s gondnok rendeltessék. A tszek ezen kérvényt illetéktelenségi alapon viszszautasitotta. Mert jelen folyamodványban a végelválás nem hűtlen elhagyás, hanem holtnak nyilvánitás i abpian kéretvén, s igy a birósáíi illetőségre nézve nem a perrend 36. § nak 2-ik, hanem 1-ső pontja, illetőleg az abban idézett 22-ik czikk levén szabályozó; miután a házas feleknek a férj eltűnése idejébeni lakásuk Solton és igy nem ezen, h<nem a kalocsai tszék területén létezett, ugyazezen tszekhez mint a perrend 40.36. § ső p. és 22. §. értelmében illetéktelen birósághoz nyújtatott be. (1869. nov. 30. — 7651. sz.) Ez ellen folyamodó nő sem. panaszt adott be; mert jelen esetben nem végelválásról, hanem holtnak nyilvánításról van szó. A Semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette; „tekintve, hogy ifj. B. Sándornak holtnak nyilvánítására intézett eljárás a 7655. sz. alatt beadott kérvény tanúsága szerint, a házassági végelválasziás czéljából tétetett folyamatba; eszerint a po'g. perrend 40. s illetőleg 36. §. értelmében az eljáró megyei tszék illetéktelenség szempontjából a kérvényt helyesen utasította vissza, — az emiitett házastársak utolsó állandó lakásuk nem e bíróság területén tartartván." — (1870. febr. 16. — 199. sz. a.) Az adósnak bárhol találtató vagyona lefoglalható levén, az adós bank intézet által egy másik ba knak leszámítolás végett átadott s annál találtató vagyon az adós bank hitelezői részére szintén biztosilás tárgyául szolgálhat (perr. 394. 34 i. §§.J A fennállott Hungária biztosító bank Berl Sohn és Gmeyner keresk. czég. részére 23,771 for. erejéig első bíróságilag elmarasztaltatván, ez ellen alperes felebbezéssel élt. — Ennek folytán felperes 1869 július 31-én biztosításért folyamodott Pozsony város tszékéhez, mely által 1869 aug. 3 kán 7757 sz. a. a biztosítás el is rendeltetett a Hungária bank ellen. Midőn ez foganatosíttatni czéloztatott, a bank liquidationális bizottsága jegyzőkönyvileg kijelentette, hogy miután a Bank minden cselekvő vagyonát s követelését a Nemzeti biztosító banknak valóságosan átadta — mindaddig, mig a Nemzeti bizt. bankkal a végleszámolás meg nem történt, semminemű fedezetet nem adhat — a végleszámolás megtörténte után azonban késznek nyilatkozik a fenmaradó felesleget a hozott ítélet jogerőre emelkedésével a megítélt összeg erejéig kiszolgáltatni. Ennek folytán felperes 1869 okt. 12. az iránt folyamodott a tszékhez, hogy a biztosítás alperes bank által a Nemzeti banknak tényleg átadott s a könyvekből kiderülendő mindenemű cselekvő követeléseire, összes pénzkészletei s értékpapirosaira valamint az ügynöki biztosító feleknél kintlevő követeléseire, vagy esetleg a Nemzeti banktól megvett s még ennéllevö 1000 darab részvényre elrendeltessék. A tszék 1869 okt. 23-kán 9512 sz. a. kelt végzésével felperesnek előadott kérelmét visszautasította. Ez ellen felperes semm. panaszt adván be ebben kifejtette ; mikép alperes bank a bemutatott alapszab. 10 §. értelmében, minden átvállalt kötelezettségei teljes el nem intéztetése előtt vagyonával nem rendelkezhetik ; azt tehát előbb a Nemzeti banknak, habár tényleg tette is, de jogilag át nem adhatta — különben tág tér nyilván a kijátzások s csalásokra. A Nemzeti bank tehát, midőn azt tudva, a cselekvő vagyont átvette, ezzel a szenvedő követelésekért kezeskedik s az nem képezheti tulajdonát, míg a Hungária elleni követelések ki nem elégíttetnek. A Semmitőszék a tszék fentebbi 9512. sz. végzősét megsemmisítvén utasitotia, hogy az okt. 12 ki kérvény szerint a biztosítást a Nemzeti banknak leszámolás feltétele alatt átadott vagyonra foganatosítsa,