Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 14. szám - Válasz Vajkay Károly urnak [2. r.]

54 Csak gondoljuk meg, hogy a két Cúria mind két osztálya már is 52 birói tagból áll. Van-e hasonló kiterjedésű és népességű állam Európában, mely ennyi legfőbbtszéki birót volna kénytelen fizetni; és pedig jól megjegyezzük, nem az igazság érdekében, hanem leginkább a konok perlekedők kedveért?! Különben természetes, hogy bírónak nem szabad a tényállást önkényileg faragni, nem szabad semmi döntő körülményt, vagy bizonyítékot elhallgatni; hanem a tényállást a perben előadottakból, és az ezek igazolására alkalmazott bizonyítékokból kell levonnia; de ezen kötelessége nem következteti, hogy a kereset és periratok terjedelmes kivonatának felolvasásával meritse ki a tanácsülés idejét, melynek az igazságos eldöntés tekintetében csak a ténykörülmény tiszta és rövid előadására van szüksége. Én legalább igy fogom fel az elődás hivatását; és a kormánytól megvárhatnók, hogy csak oly felébb vi teli bírókat nevezzen ki, kikben megvan mind a képesség, mind a lelkiismeretesség, miszerint tudják és akarják is a tényállást híven előadni ugy, hogy a collegium a vitás kérdést felfogni, és eldönteni képes legyen. Hogy ez nem lehetetlen, igazolja törvénykezési történelmünk; mert hiszen hogyan vibették volna fel egyes birák 700—900 darabig az elintézést, ha nem a szorosan vett tény áll i dék előterjesztésére szorítkoztak volna ; pedig, hogy ilyen előadók szerepeltek a volt kir. táblánál, és magam isneve?hetnék meg egyeseket, azt jelenleg hivataloskodó tagok sem tagadhatjak ; pedig ne feledjük, hogy ezen tagok a hétszemélyes táblánál is el voltak foglalva.— Továbbá hivatkozhatom külföld példájára is, mert hiszen mi is egyéb a franczia törvénykezésnél a rapports, *) mint a tényálladék, és bizonyítékok összeállítás. Végre mit jelentene az eljárási szabályok 60 §, mely az előadási kivonathoz csak a lényeges körülmények felemlitését kívánja. De elnézve a fentebbi következietésektő), váljon jogtudományi szaklapjaink nem hoznak-e koronkint ér dekes jogeseteket, melyekben a tényállás röviden és még is érthetően van előadva ugy, hogy az olvasó szaktudós ítéletet mondhat felette? Nézetem szerint ahhoz, hogy az előadók a felebbviteli bíróságnál az ügyeket az elébb jelzett módon adják elő, nem is szükséges törvény ; mert ha a törvényhozás az előadási rendszert fentartotta, az előadás ily módja a felebbviteli bíróságoknál a dolog természetében fekszi k; de ha a törvényhozás ez értelemben törvényt alkotna, még e miatt nyugodt lelkiismerettel alhatnék és nem kellene aggódnumiatt,hogyaszeaény közön-ég fizetné meg ennek árat; mert erre csak akkor lehetne ok a, ha nem képes birák kezébe tetetik le a legfőbb itélőtszéknél *) A franczia code de procedure civile III. §-a igy hangzik. „Tou9 rapports meme sur délibire3 serons faits a l'audience; le rapporteur resumera le fait et les moyens sans ouvrir son avis; les defenseurs n' auront sous aucun prétexte la parole apres le rapport; ils pourrent seulement remettre sur-le champ au president de siinples notes énonciatives des faits, sur lesquels is pretetendraient, que le rapport a été micornplet ou inexact. az igazságszolgáltatás. Ugy de emiatt a felelősség nem a törvényhozást, hanem a kormányt terheli. Sem a közönségnek, sem az igazságszolgáltatásnak nem áll érdekében, hogy a tanácsülés ideje az ügyvédek elmeszüleményének habár kivonatos felolvasása által fecséreítessék el; a gyakorlott birónak különben is elég a bizonyított tényt hallani, hogy igazságosan dönthessen. És ez által nyer a közönség, mert kevesebbe kerül az igazságszolgáltatás; és utóbbi is nyer, mert a szavak tömkelegébe nem burkoltatván a tényálladék, tisztább és gyorsabb leend. Elvégre tévedés azt hinni, hogy az öszszes periratok kivonatos előadása szükséges lenne arra, hogy tapasztalt bíró az ügy eldöntésénél helyesen szavazhasson, Nem titkolhatom el, hogy V. K. ur czikkének elolvasása után bennem is aggodalom támadott, mert ha a legfőbb tszék ily kitűnő tagji is az előadási rendszer oly módozatának hódol, hogy az ügy eldöntésére a per minden körülményeinek tanácsi előterjesztése szükséges; ha mondom V. K. urnák is ily nézetei vannak a felebbviteli előadók kötelességeiről, akkor tisztán áll előttem, hogy a legfőbb ítélőszék birói ily irányban indultak, és felfedezve van ez irányban az ügyelintézés lassúságának és tömérdek hátraléknak főoka. Aggodalmán annál nagyobb, mert e bajon már most a kormány is alig segíthet, feltéve, hogy a kincstár tetemes terheltetése nélkül segíteni kész lenne. Jól tudom, hogy nagyobb ügyességet kiván a bírótól egy kész perből rövid, de mindamellett kimerítő tényállást készíteni, s igy a pert minden döntő momentumaiban stúdium tárgyává tenni, hogy azt röviden és még is kimerítően előadhassa, mint a pert, hogy ugy mondjam rövid kivonatban lemásolni, s a tények összeállítását az ítélő collegiumra bizni; mert az itélő collegium teendője könnyítve van, ha csak azt kell vizsgálnia, váljon az előadó a tényeket helyesen állitotta-e egybe; mig emitt gyakran sok időbe kerülhet a tanács tagjainak a valódi tényállással tisztába jönni. Azonban ezen nehézség nem tartóztat vissza, hogy nézetem mellett maradjak. Az erők szaporításának esetei soha meg nem szűnnek, ha a felebbviteli bíróságoknál az eddigi előadási módozat mellett megmaradunk, s annak a per bizonyított tényállása rövid előadását nem helyettesitjük. Minden kezdet nehéz, sokan lehetnek, kiket meggyőződés, — és ezek közé kell czikke után V. K. urat számitanom, — sokan kiket az idő hiánya visz arra,hogy hosszadalmasan referáljanak ; mert nem lévén idejök a pert áttanulni, kénytelenek az alsó bíróságok perkivonatait használni. — Ha azonban sikerülne a tehetségesebb és tapasztaltabb bírókat az ellenkezőről meggyőzni,és mindannyinak idő engedtetnék a perek áttanulmányozására, nem kétlem, hogy a jobbak példája vonzólag hatna a többiekre s igy az előadásbani lassúság, s ezzel együtt a hátralékoképen a szegény közönség könnyítésére,de egyszersmind az igazság előnyére is megszűnnének. Önként értetik, mint már elébbi alkalommal mondottam, hogy a birónak a készületre szabad napjai legyenek, mert a folytonos ülésezés által kimerült bírótól azon készületet, melyet én az előadáshoz szükségesnek tartok, követelni sem lehet. Végül még egy megjegyzést V. K. ur azon befejező szavaira „Prapcipit&ntia est noverca justitiae". Való igaz! De tagadom, hogy e közmondás alkalmazást nyer-