Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 97. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [4. r.]

Pest, 1870. kedden deczember 13. 97, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A bírósági szervezet kérdéséhez. — Telekkönyvi jogeset. — Semmitöszeki döntvények. A bírósági szervezet kérdéséhez. IV. Az, hogy az igazságszolgáltatás raagasb érdekeinek megfelelő arány, első fórumon a társas és az egyes bíróságok között előállitathassék, mindenesetre korunk codificatiójának legnehezebb feladatai közé tartozik. A naponta nagyobb mérvben emelkedő üzlet s forgalom igényei minél gyorsabb, tehát minél egyszerűbb, minél közelebbi bíráskodást, s igy birói állomásokat is sürgetnek 5 mig ugyanily hévvel és érdekeltséggel követeltetik az is, hogy alapos, biztos jogszolgáltatás nyújtassák. Elismertetik átalábau, mikép utóbbi érdek csak a társas bíróságok, a törvényszékek által kielégíthető, miért magok a kereskedelmi osztályok is saját bíróságaikat csak társas bíróságilag engedik szerveztetni — mi pedig a közelség, de az egyszerűség s igy gyorsaság érdekével is nem lehet teljes öszhangzásban. Ellenben ezen érdeknek az egyes bíróságok jobban megfelelnek, — de ezek ismét az alapos igazságszolgáltatás igényeinek nem felelhetnek meg ugy, mint a törvényszékek. Mi nem is hisszük, hogy ezen feladat — minden érdeknek megfelelve, teljesen kielégitőleg megoldható lenne. Csak arra véljük tehát a józan törekvéseket irányozhatni, hogy a fentebbi érdekek kieíégitését — öszpontositva a végczélban: a biztos jogkiszolgáltatásban, — megközelíthessük. Es erre nézve például és útmutatóul szolgálhatnak azon iránypontok, melyeket az európai ujabbkori törvényhozások állítanak élőnkbe. Ezek pedig kettőben öszpontosulnak t. i. hogy törvényszékek minél nagyobb hatáskörrel, de lehetőleg minél kevesb számmal létesítéssé nek; és hogy első fórumon minél több egyes bíróság alapitassék, de minél kisebb hatáskörrel és illetőséggel. Ugy hisszük, ezen az európai törvényhozásokban átalános uralomra emelkedett két codificationalis szabály indokolását már a fentebb előadottakban tisztán s meggyőzőleg fel lehet találni. A mi az elsőt illeti, annak szükségessége iránt, hogy a tszékek terjedelmesb illetőséggel ruháztassanak fel — semmi kétség sem foroghat fenn 5 miután a társas bírósági elv uralkodásának szükségessége elismertetett, s miután ez csak az által valósítható, ha a társas bíróság jótéteményei s biztosítékai minél többekre, szorosan véve minél több jogügyekre terjesztetnek ki; mi pedig csak azáltal lehető, ha a törvényszékek minél nagyobb hatáskörrel vannak felruházva. Ezzel szoros kapcsolatban áll ama kérdés is mely a (törvényszékek számának megalapítására vonatkozik, de a melynek megoldása már sokkal nehezebb, mert különböző és számosb elemei, mint alkatrészei levén, oly bonyolultság áll elő, mely az eldöntő nézpontok tisztázását, sőt megérthetését is nehezebbé teszik. Ennek véljük tulajdonit hatni, hogy nálunk épen e kérdés körül még az illetékes körökben is meglehel ős zavart fogalmak uralkodnak, és átalában e körül nálunk legtöbb hibás nézet s vélemény van elterjedve. Nem felesleges tehát, hogy itt kissé tovább időzzünk. Hogy a puszta elméletet elhagy va, a gyakorlati jogélet adataira támaszkodhassunk, különösen Francziaország jogrendszerét választjuk például, főleg mert mint évek óta hirdetjük, mi a franczia birói szervezetet Európában legjobb, legutánzandóbb alakulásnak tekintjük Ehhez járul, mikép Európában nincs állam, melyben aránylag annyi törvényszék léteznék, mint Francziaországban, — tehát törvényhozása legtöbb tanúságot is nyújthat azok irányában, kik a szervezési reformot mindenek felett a tszékek nagy számában keresik. De jelen kérdésre nézve ujabbkori reform törekvései is figyelemre méltók. A franczia állam, mely mind a népességet, mind a területet tekintve, államunkat több mint háromszorta felülmúlja, mintegy 363. első foly. törvényszékkel bir; miből magából — minden egyébb ide vonatkozó szervezési tényezőket mellőzve is, következnék, hogy államunknak egy harmaddal, vagy is 120-nál kevesebb törvényszékkel kellene birnia — tehát pusztán ez arányban is legföljebb 110-el. Mig ellenben az első ministeri javaslat nemcsak nem inditványozott kevesebbet ezen harmadnál — sőt 133 tszéket tervezvén, azon harmadnál jóval túlment. Ezen szervezet szerint tehát államunkban aránylag több alsó törvényszék létesitetett volna, mint magában Francziaországban. Már pedig a szakértők előtt ismeretes tény, mikép magában Francziaországban, a szakértők részéről, az ott létező alsó törvényszékek száma túlságos nagynak találtatik és nagyon is sokaltatik. Itt a jogszaki panaszok egyik legkiválóbb s legmindennapiabb tárgyát képezi a törvényszékek nagy száma. A reform indítványok között mindenütt fő helyen szerepel az, hogy a törvényszékek száma leszállittassék. Es pedig a legtöbb és legszakképesebb vélemény oda irányul Francziaországban, hogy a törvényszékek száma mintegy 200-ra szállitassék le. Es ha ezen körülményeket tekintjük, ha ezen számítást s reformtörekvést vesszük figyelembe — mit az oly kitűnő franczi szervezési tehetség, s oly kiváló szaktudósok s államférfiak irányában nem is mellőzhetünk, — 97