Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 97. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [4. r.]

386 akkor valóban bámulnunk kell, hogyan akadhatott nálunk oly codificator, ki közel 140 törvényszéket hozott javaslatba, mi a fentebbi számitásnak két-harmadát képezi, egy oly állam részére, mely Francziaországnak egy harmadát sem képezi. De a jelenlegi franczia szakértők és codificatorok irányában, a ministerünk által ujabban leszállított szám: a 100 törvényszék is soknak tűnik elö, miután ez is — egyharmadnyi államocska számára — felét képezné azon törvényszéki számnak, mi jövőre Francziaország részére sürgettetik. Sőt ha el is tekintünk ezen — miudenesetre csak reform-törekvést képező ujabb franczia javaslatoktól; minthogy a közel egy század óta létező bírósági szervezet változtatása nagy nehézségekkel jár; minthogy különösen a létező biróságok számának, annyi magán érdekekbe ütköző leszállítása sokkal nehezebb, mint a bírósági állomások szaporítása; minthogy tehát az érintett reformok kimenetele és ideje iránt biztos alapokkal nem is bírhatunk; ha tehát ezen tekintetek folytán, kiindulási pontul azon törvényszéki rendszert fogadjuk is el, mely most még mindig érvényben van a frank államban még ez ellenében is az ujabban javalt 100 törvényszéket lehetetlen kevésnek tekintenünk, sőt inkább azt is többnek, mint alapos számítás szerint javasoltathatnék. Mert minden szakértő tudja, mikép a törvénykezési intézmények alakításánál s főleg a biróságok szervezésénél a terület s népesség nem képezik az egyedüli kiindulási alapokat. Itt más nagy fontosságú tényezők is szerepelnek, u. m. a nemzeti vagyonosság, a forgalom s üzlet terjedelme, a pénz- s hitelviszonyok, a nemzetgazdászati kifejlődés, amint őstermesztési állapotok, vagy más magasb iparpiszonyok léteznek, továbbá a pénz- s hitelintézetek stb. stb. melyek a törvénykezési viszonyok alakulására és terjemére mind lényeges befolyásuak. Ha a szervezést már ily magasb szempontokból tekintjük; akkor lehetetlen be nem vallanunk, mikép államunk nemcsak nem képezi a franczia államnakegyharmadát — mire fektettük fentebbi számításainkat; de valóban annak egy hatodával is alig mérkőzhet, azzal alig összehasonlitható. És igy mi ezen positiv számitások alapján Magyar-Erdélyország számára — lelkiismeretesen 75 törvényszéknél többet nem j avathatnánk — miből Erdélyre legfölebb 12 —15 juthatna. És mi ha a többi európai államok jogrendszerét tekintjük is, ha Belgiumét, Poroszországét, melynek sajátságos, bár nagyrészt már elavult viszonyainál fogva szinte kellőnél nagyobb a társas bíróságainak száma — s többi államokét vizsgáljuk, lelkiismeretes számítással csak ugyanazon eredményre jutunk. Ha ezen államok irányában is nemcsak a területet s népességet, hanem a többi társalmi tényezőket is számításba vesszük ; ha azt sem feledjük el, mikép ezen államok legnagyobb részében a jogi s közigazgatási elválasztás szigorúan és következetesen még nincs is keresztülvive, minek a bírósági elfoglaltságra, s igy a biróságok számának szükségleteire is lényeges befolyása van — ezek alapján mi államunk számára a tökéletesb igazságszolgáltatás igényeit kielégítőnek csak azon bírósági rendszert találhatjuk, melyben a tszékek száma csak megközelíti, de nem haladja a 80-at. Ezekből látható, mikép az igazs. ministernek utóbbi megállapodása, mely Magyar-Erdélyország számára 100 tszékkel beéri, ellentétben áll ugyan előbbi eredeti javaslatával, de mindenjsetre megközelíti azon szervezetet, melyet a mai tudomány s codificatió igényeinek megfelelőleg józanul tervezni s indokolni lehet. És ezt — mellőzve minden egyéb tekinteteket — mindenesetre mint haladást kell elismernünk, mert ez is egy lépés leend arra, hogy jobb, tökéletesb igazságszolgáltatás előkészítethessék államunkban. De tagadhatatlan, mikép ezen ténykörülmény, mely legszembetűnőbb ingadozásra mutat s legkitűnőbb ellentételeket állítja elő a szervezeti javaslatokban — egyszersmind szomorú bizonyságot tesz azon könyelmü, meggondolatlan eljárásról is, mely a ministeri codificatióban követtetik. Bizonyíték az arról, mily minden reális, minden előkészület nélküli számitás hiányával készíttetik s állíttatik elő a legfontosabb törvényjavaslat, milyen a bírósági szervezet. Bizonyíték arról, hogy ily életbevágó, az igazságszolgáltatás valódi életkérdését képező szervezési munkálat készítethetett a nélkül, hogy akár állami jogéletünk tényleges viszonyai, a gyakorlati törvénykezés adatai összegyűjtettek s tanulmányoztalak — akár az összehasonlító jogrendszer alapján a külföldi codificatiók tapasztalatai s tanulmányai figyelembe s tanúságul vétettek volna. Szomorú azonban, mikép valódi könnyelmű meggondolatlanságot kellett tapasztalnunk a képviselőház codificationalis bizottmányainak eljárásban is. Ertjük mind a legújabb szervezési 25-ös bizotmányt, mindazon központi bizottmányt, mely már előbb a bírósági törvényjavaslatról véleményezni volt hivatva. Mindkettő nagyon elmaradt attól, hogy a dolgok színvonalára emelkedett — hogy kiindulási pontjait az európai emelkedettebb tudomány s codificatió tanúságaiból merítette volna. A mi az emiitett múltkori központi bizottmányt illeti, ennek jelentése, melynek pedig a bizottmány komoly szakértő tanácskozásai kifolyásának kellett lenni, egy törvényhozás részére valódi testimonium paupertatis gyanánt tekinthető. Abban semmi nyoma az egyes és társas bírósági rendszer megvitatásának, azok illetősége fejtegetésének, vagy azon kapcsolatok tisztázásának, melyek a birói szervezet s a törvénykezési rendszer egyébb tényezői közt fenforognak s melyeket a birói szervezet józan megalapításánál sehol sem lehetett figyelmen kivül hagyni. — Mintha ezen bizottmány kiszemelt tagjai tudomással seaa bírtak volna ezen fontos elvi kérdésekről, melyek az európai törvényhozásokat oly sokszor s oly nagy mérvben foglalkoztatják; vagy mintha az ebbeli elvi bonyodalmakat, s vitás kérdéseket már mind teljesen megoldottaknak tekintették volna. Nekik elég volt az állam élet egyik legfontosabb szervezeti munkálata felett holmi stiláris változásokat javasolni. A 25-ös bizottmány pedig a mellett, hogy ezen leg lényegesb elvi kérdések tisztázását szinte mellőzte, még azon rendkívüli hibát követte el, mikép a leggyakorlatiabb szervezési mü rendezéséhez járult, a nélkül, hogy az arra vonatkozó kimerítő törvénykezési s társalmi adatok előállítását követelte volna. Elnézte a ministernek, hogy ily lényegesen feltételezett adatok nélkül terjeszthessen elő szervezési javaslatot; s5t maga részéről lehetőnek nyilvánította, hogy ily adatok hiányában is alaposan j véleményezhessen a csakis gyakorlati adatokra fektet-