Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 95. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [2. r.]

Pest, 1870. kedden deezeinber 6. 95, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A birósági szervezet kérdéséhez. — Legf. itélőszéki döntvény. — Semtnitőszeki döntvények. — Min. javaslatok. A bírósági szervezet kérdéséhez. II. Mielőtt azon kérdés fejtegetéséhez fognánk, mily számú törvényszéket igényelnek hazíu körülményeink, tényleges jogviszonyaink — előbb ismét az egyes és társas bírósági rendszer kérdésének világításához, aka­runk járulni. Az eszméket, illetőleg fogalomzavart szeret­nők tisztázni, melyek a birósági rendszer ezen alapelve iránt nálunk még mindig nagyon eltérje lnek; egyszers­mind aion ellenmondásokat s következetlenségeket akar­jak feltüntetni, melyek e tárgy körül is a ministeri eljá­rásban nyilvánulnak. És pedig utóbbira nézve nem azért, hogy ujabb adatokkal járuljunk igazolására azon állí­tásunknak, melyet már évek előtt jelen igaza, ministe­rünk codificationalis tehetetlenségéről, szakképzettség hiányáról nyilvánítottunk; hanem hogy e fontos tárgy körüli tanulmányok emeléséhez valamivel mi is hozzá járuljunk. Ezeu eszme- 3 fogalomzavar azonban — fájdalom! — nemcsak a codificatiót vezető igazs. ministert, hanem törvényhozóinkat s különösen még a 25 tös szervezési bizottmányt is feltűnően jellemzi. Minthogy igazságügyministerünk — köztudomási­lag — nagyon szeret a democratia mázával tündökleni, a szabadelvüség ragyogó sallangjaival czifrákodni; és minthogy az európai jogalakulás terén a szabadelvű re­formok közé legelső helyen tartozik: a birósági rendszer­ben az első fórumon is társas bíróságokat, az az törvény­székeket követelni; — ennélfogva az igazs.minister ez év elején készített alsó birósági törvényjavaslatában egyik fóelvül állította fel: „e l fog ad t at i k azon elv, hogy a bírói hatóságot első folyamodásilag is rendszerint társas bíróságok gyakorolják." Ezzel átalában véve a szabadelvű reform igényének eleget tett volna; de mivel egyúttal ezen kitétellel is élt: rendszerint — ennélfogva a reform elv alkalmazása annak értelmezésétől s alkalmazásától tétetett függővé. Ezt pedig a ministeri javaslat indokainak következő kitételében találjuk fel: „csak némely csekélyebb és sürgősb elintézést igénylő ügyek elin­tézése bizassék egyes bírákra." Kétségtelen, mikép ezen állítás is helyes, szabad­elvű, a reform codificatio irányának megfelelő; mert a jogbiztosság igényei nem ellenzik, mig fontos társalmi érdekek követelik, hogy a csekélyebb, sürgősb ügyek egyes birák által intéztessenek el; miért ez az összes előha­ladottabb törvényhozások elfogadott elve is. Csakhogy minden értéke attól függ, hogy ezen elv mikóp, mily ter­jedelemben alkalmaztatik; attól különösen, hogy a rész­letes illetőségi szabályozás szorosan csak azon fogalmak­nak feleljen meg, melyek a ,cse k ély és sürgős' ki­tételekben rejlenek. Már hogy ezen elv alkalmazásának amin. tjavaslat mily következetességgel felelt meg, kitetszik abból, hogy az a jövendőbeli egyes bíróságok hatáskörébe sorolja mind­azon ügyeket, melyek jelenleg sommás eljárás tárgyai. Tehát nevezetesen: az összes 300 frtig terjedő keresete­ket, é.s határozatlan összegig, tehát bármily nagy som­mák terjedelméig, a két évnél nem régibb kamatokat, életjáradékokat tartási stb dijakat, bér s haszonbérköve­teléseket, a bérlő s bérbeadó közti kártérítési keresete­ket stb. stb. Már pedig azt csak senki sem fogja állithatni, hogy mindezen ügyek csekélyebb és sürgős elintézést igény­lők lennének. Mert tagadjuk, hogy 300 frt. követelések csekélyeknek lennének tekinthetők, miután ez már a cse­kély forgalom tárgyául nem szolgál. Oly tartozás s köve­telés mely már százakra megy, s melytől már 20 forint körüli kamatok járnak — a csekélyebb forgalom körébe többé nem sorozható. Az elősorolt határtalan összegű kö­vetelések pedig a sürgős elintézést csak oly mértékben igényelhetik, mint száz és száz más oly követelések, me­lyeknek teljesitésétől sokszor az illető családok életfen­tartása, legelső szükségeik fedezése függ. És ez egyik ellenmondás, egyik következetlenség a mennyiben a min. javaslat részletes szabályaiban az egyes bíróságokra oly ügyeket is ráruház, melyek már „csekélyebbeknek, és (vagy) sürgősb elintézést igénylők­nek" többé nem tekinthetők; — és a mi által nagy részt m egfosztatik jelentőségétől s értékétől azon czégül hasz­nált szabadelvű reformelv: hogy az első fórumon is rend­szerint csak társas bíróságok működendnek. De ezen kö­vetkezetlenség még nagyobb mértékben is nyilvánul. Az ez év elején beterjesztett törvényjavaslatban a minister nem csak alapelvül állította fel: hogy az első fokú bíróságot is rendszerint törvényszékek gyakorolják{ — hanem kimondotta azt is, hogy: „Kétségtelen, mikép a társas bíróságok az alapos, elfogulatlan, és részrehajlatlan ítélethozatalt inkább biz­tosítják, — függetlenségüket s elfogulatlanságukat in­kább képesek fentartani, mint az egyes bíróságok." (A javaslat indokai 1. pont alatt.) Ez igazs. ministerünk indokolt véleménye a folyó 1870. év elejéről. És ez, mint látjuk, világosan, határo­zottan a társas bíróságok tulnyomósága, ezek kiválóbb előnye, jelentősége s biztossága mellett szóll. Most azonban, ez évi őszkor, midőn a képviselőház az említett 25-ös bizottmáuyt kiküldötte, ennek egvik november elején (nov. 3 án) tartott ülésében az igazs. mi­nister azon uyilatkozatot tette: hogy meggyőződése sze­95

Next

/
Thumbnails
Contents