Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 95. szám - A birósági szervezet kérdéséhez [2. r.]

378 rint az egyes bíróságok bírnak túlnyomó fontossággal, hogy a reform jövője ezen egyes bíróságok elterjesztésében rejlik, hogy hite szerint az egyes bíróságok tulnyotnósága felé kell törekedni; ő azokra fekteti a túlsúlyt, már azért is, mert állítása szerint hazánkban 1848. előtt is az alső fórumon többnyire egyec bíróságok léteztek Világos, niikép utóbbi — tninisteri — meggyőződése legnagyobb ellentélben áll azon meggyőződésével, melyet fél év előtt törvényjavaslatában kifejezett s indokolt. Ebben ugyanis határozottan a társas biróságok tulnyomósájja mellett nyilatkozott, utóbbiban pedig az egyes biróságok előnyeit dicsőitette. — Mái-pedig ugyanazon bírósági rendszerben, mind a társas bíróság, mind az egyes bíróság elvét hason túlsúlyra emelni nem lehet; mindkettőt egyenlőn kiindulási pontul alkalmazni lehe tétlenség. Nem tudjuk, ez kifolyása-e azon ingadozásnak s habozásnak, melyet a szakképzettség hiánya szokott maga után vonni, — va-^y azon informatióknak, melyeket a minister Galliába s Angliába kiküldött éretlen Commis — voyageurjei — tettek; de mindenesetre bizonyítéka a következetlenségnek, s ellenmondásnak. Ez pedig annál, ki egy állam igazságügyének reformját tartja kezei közt, kitől tehát az igazságszolgáltatás, a legszentebb érdekek kifejlődése függ — valóban megbocsáthatlan. És a minister ezen ellenmondást, melyet minden más államban súlyos felelősség alá vonnának, még drasticusabb módon is nyilvánította. Az első folyamodásu biróságok törvényjavaslatában azt, hogy első lolyamodásilag is rendszerint társasbiróságok legyenek, tehát hogy ezek létesitessenek túlnyomó számmal s hatáskörrel — azzal is indokolta: „továbbá mert a nemzet (illetőleg csak a szakértők, a felvilágosodottabb törvénytudók) által oly annyira sürgetett szóbeli eljárás a mai korbeli jogtudomány s joggyakorlat tanúsága szerint, teljesen csak társas bíróságokkal léptethető életbe, és az ügyek gyors és igazságos elintézésére czélzó üdvös hatását csak ezek mellett fejtheti ki." Es ez helyes nézet — melyet mi majdnem ugyanazon szavakkal már sokkal régebben kifejeztünk — az európai jog s codificatio tanulmányozása következtében. Azonban a minister a 25 ös bizottmány nov. 3-ki ülésében, midőn ugy látszik minden erejét megfeszítette, hogy a törvényszékek számának leszállítását keresztülvihesse, és így saját — számosb törvényszékre alapított törvényjavaslatát önmaga megbuktathassa — midőn tehát legfőbb éidekét az egyes biróságok dicsőítésében kereste — a fentebbi codificationalis mozzanatra nézve következő meglepő nyilatkozatot tett: „Azért is ragaszko dom az egyes bíróságokhoz a társas biróságok ellenében — mert már az előtt nyilvánított szándékom, hogy a szóbeliség, közvetlenség s esküdtszéki eljárás behozattassék!" Tehát az első foly. bírósági törvényjavaslatban a minister a szóbeliségre, közvetlenségre azért hivatkozott, hogy a társas biróságok elvének tulnyomóságát igazolja; most pedig a 25-ös bizottmányban ugyanazon szóbeliség s közvetlenség elvére azért hivatkozik, hogy az egyes biróságok tulnyomóságának szükségességét bizonyítsa. Maga az ellenmondás, mely e nyilatkozatokban rejlik — elégséges a ministeri eljárás jellemzésére —de ezt | még kir ivóbbá teszi azon minden kétséget kizáró tapasztalat és szakvélemény, miszerint valódi szóbeliség, közvetlenség csak törvényszékek mellett lehető, mig arról s annak biztosítékairól egyes bit óságok mellett csak szó sem lehet. De a minister ellenmondásait s codificationalis szakképzettség hiányát még kirivóbakká is tette. A 25-ös bíróság szervezési bizottság novemb. 29-én ismét ülést tartott, melyben az igazs. minister is megjelenvén, azon m eglepő nyilatkozatot tette, hogy az alsó bírósági illetőségre nézve ismét egy ujabb javaslatot fog előterjeszteni. De még meglepőbb az előrajz, melyet ezen jövendőbeli il letóség hatásköréről közzétenni jónak találta. Ezen illetőségi előrajz különös színben tünteti elő ministerünknek mind szabadelvű irányát, mind a codificatió terén szerzett szakképzettségét. Aszerint a járás (egyes) biróságok büntető ügyekben a vétségek s kihágások felett ítélnének. Hatáskörük kiterjedne telekk önyvi ügyekre is. Illetékesek lennének minden összegű kamatok s haszonbérek felett, melyek öt évnél nem régiebbek; ugy minden haszonbéri kártérítési keresetek felett a bérlet tartama alatt. De ezenkívül — mit különösen figyelembe ajánlunk: a j árásbiróságok személyes kere,= etekben 5000 frtíg bíráskodhatnának; ingatlan körüli perekben pedig 50 holdig. Ez oly nagyszerű, oly rendkívüli terjedelmű hatáskör lenne, m elyet mind a codificatio jelenlegi érvénye, mind a jogbiztoíság szempontjából különös figyelemre kell méltatnunk. Ez szerint a minister feltűnő eltérést nyilvánít az ezen év elején kelt birósági törvényjavaslatától is, mely csak 300 frtíg engedte meg a személyes illetékességét. De még feltűnőbb azon ellenmondás, melybe a minister ezen illetőségi szabályát által, azon előbb felállított elvével keverednék, mely szerint első fórumon is társas biróságok vannak eljárásra hivatva; és a mely szerint valódi jogbiztosság mindenek felett csak a törvényszékekben kereshető. Ezen elvet ugyanis a fentebbi illetőségi szabályzat teljesen tönkreteszi. Mert oly terjedelmes hatáskör, melylyel itt az egyes biróságok felruháztatni czéloztatnak, t. i. 3000 frtíg és 50 holdig — nem eredményezhet kevesebbet, mint a társasbiróságoknak, a tszékeknek legnagyobb részbeni megsemmisétését. Mert azon tulterjesztett egyesbirósági hatáskör folytán, az ügyek nagyobb része nem a törvényszékek, hanem az egyes biróságok kezei közé fognak öszpontosulni. Az ügyek legnagyobb része az egyes biróságok elébe kerülend, m ig a törvényszékek ügyei igen szükkörre fognának szorítkozni, miután 50 hold birtokot és 5000 frt. követelést haladó ügyek nagy számmal sehol sem fordulnak elő. Es ez egyenes megsemmisítése azon, maga a minister törvényjavaslatában proclamált elvnek, mely szerint a l iráskodást első fokon is rendszerint csak törvényszékek gyakorolhatják. Ez mindenesetre komol v figyelmet igényel.