Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 89. szám - Debreczeni ügyvédegylet észrevételei az irtvány törvényjavaslatra [1. r.]

355 törvényszabta kötelességnek meg nem feleltek, — kere­setük a 2ya telek irányában is leszállitandónak ítéltetett. Mely Ítélet sat. (1867. nov. 29 — 759. sz. a.) A kir. tábla felperes felebbezése folytán követ­kező ítéletet hozott: a felperesi keresetnek leszállítása, a keresettőli elmozdításnak vétetvén, a neheztelt ítélet ily változtatással indokainál fogva helybenhagyatik. (1869-július 31.—21201. sz. a.) Felperesek ez ellen ismét felebbezéssel éltek; mert teljesen bebizonyított alperesek által is elis­mert, s az e. bír. ítéletben is kimondott tény, hogy alpe­resek a kereseti birtokot zálogban birják, s hogy annak kiválthatási joga felpereseket illeti; ezen világos tény ellenében nem állhat azon alperesi kifogás, hogy az el­zálogitott földek helyisége és mennyisége ki nem mutattatott, mivel ezen kifogás lehetetlenséget feltételez. — Az eredetileg zálogba adott földek helyisé­gét, ha ki lehetne is mutatni, alperesek azokat természet­ben vissza nem bocsáthatnák, mert azok az 1840. évben végrehajtott tagosítás alkalmával mások kezeire kerültek. Figyelembe nem vehető a mennyiség iránt tett alperesi kifogás sem, minthogy a keresetlevél 4. sz. csatolmánya, valamint az alperesek által hivatolt tanuk vallomása eléggé igazolja, hogy az 1840. évi tagosításnál mennyi föld méretett Dengelegen egy egy telek után. — Az e. bir. Ítéletben az egy telekre vonatkozó indokolás sem tör­vényes, mert ezen telek kiválthatásához felperesek 6. szerint igényeiket fentartották s aziránt alpereseket be is perelvén, ezek maguk felperesek kiválthatási jogát el­ismerték. A legfőbb Ítélőszék következőleg határozott: „Felperesek a Veres családról reájok háramlott jog­alapon kívánván zálogváltási igényeiket érvényesitteni; — és sem azt, hogy a 2. 3. alatti szerződésekben foglalt javak ugyanazok volnának azokkal, melyek aDécsey test­vérek által a Veres családtól előbb zálogul kerítve, ké­sőbb 5. szerint megörökítettek, sem azt, hogy ők az elzá­logosító Décsey testvéreknek egyenes és egyedüli jogu­tódaik, az alperesi tagadás ellenében törvényes próbák­kal be nem győzvén — a kir. tábla ítélete ezen s az abban felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik." (1870. július 28. —5617. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. A hajókázható folyamokon létező hidak rongálása nem tartozik a mezei rendőri törvényben (1840. IX. t. ez.) kije­lölt károsítások sorába. Ily esetek tehát nem tartoznak a sommás eljárás alá, melyet a mezei rendőri törvény feltételez, s melyei a perrend 93. §. h. pontja is rendel. Csiszár József, mint a szegedi tiszai hajóhíd bérlője Kirschner Izsák és Leopold Ignácz fiai ellen Sze­ged város egyes bíróságához sommás keresetet adott be kártérítés végett; mert Kirschner tutaja és Leopold fiai hajója a hidnak nekimentek, azt elütötték és ezáltal neki tetemes kárt okoztak, mit a munkások bérére, hidláncz és vasmacska értékére stb. 470 frtban számított fel. Tárgyalásnál alperes kifogást tett a sommás ügyut s birói illetőség ellen, mert a kereset 300 frtot meghalad. | — Felperes a kifogást, a 93. §. h. pontja alapján, elvet­tetni kéri. Alperes továbbá kiemeli, hogy itt a mezei rendőri törvény nem jöhet alkalmazásba, mert az állító­lagos károsítás hídon történt. Az egyes bíróság a birói illetőséget a perr. 93. §. h. pontja alapján megalapította és első r. alperest fel­peres részéről leteendő becslő eskü feltétele mellett a ke­reseti 323 frt. összeg stb. fizetésében elmarasztalta; mig 2-od r. alperest felmentette, mert ez igazolta, hogy hajója az első r. alperes tutaja által üttetett neki a hidnak, s így magában kárt nem is okozott. (1870 június 27.) Ez ellen első r. alperes sem, panaszt adott be. A semmitőszék e panasznak helyt adott; az egyes bíróság neheztelt ítéletét az egész előző eljárással a perr. 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette, s felperest keresetével rendes eljárásra utasította; „ni er t Szegeden a hajókázható Tisza folyamon lé­tező híd, melyen az állítólagos rongálás történt, oly tárgy­nak, mely az 1840. IX. t. cz. 1. §-ban említett károsítá­sokra nézve a mezei rendőrségi törvény s igy a perr. 93. §. h. pontja értelmében sommás eljárás alá tartozik, nem tekinthető; az eljáró bíróság tehát az által, hogy illeté­kességét megalapította, az ügyben ítéletet is hozott — semmiségre szolgáltatott okot." (1870. nov. 5.—8033. sz. alatt.) Zálogváltási perekben végrehajtásnak csak a zálogváltási összeg jogérvényes megalapilása után van helye. Ily végérvényes Ítéletnek nem tekinthető azon táblai Íté­let, mely a fő zálogtárgyra nézve az első bír. Ítéletet helyben­hagyta, de a megtérítendő javítások összege tekintetéből meg­változtatta. Mikos Ede, Somogy megye törvényszéke előtt In­key Sándornó ellen zálogváltási pert folytatván, abban a tszék a zálogos javak visszabocsáttatását elrendelte, mit a kir. tábla azon változtatással hagyott helybe, hogy az alperes részére megtérítendő javítások becsét felemelte^ Ennek folytán felperes végrehajtás elrendeléseért folya­modott, minthogy szerinte az Ítélet jogerőre emelkedett, miután az ügy érdemére nézve, a táblai ítélet öszhangzó, az első bir. ítélettel; a végrehajtást a tábla által tett vál­toztatás nem gátolhatván, mert az csak is alperes előnyére szolgált; kijelentvén egyszersmind, hogy a táblai ítélet ellen beadott felebbezését fentartja, és hogy az alperesek­nek első bíróságilag megítélt 144 ezer forintot végrehaj­táskor lefizetendi. A tszék f. év sept. 3-kán 5692. sz. a. végzésével a végrehajtási kérvényt vissza utasította; mert a zálog ter­mészeténél fogva a zálogbirtoknak visszavétele és a tulaj­donos részére való átadatása csak a végérvényesen meg­alapított zálogváltsági s javítási összegek lefizetése mel­lett foganatositathatik; de a zálogbirtoklási jog kitörlése is csak ezen felperesi kötelezettség teljesítése mellett ren­deltethetik el; már pedig a másod bir.ítélet felperes által a zálogbirtokosoknak fizetendő összegekre nézve az e. b. ítélettől nagy mérvben eltér; és az ellea maga felperes de egyik alperes is felebbezéssel élt; s igy sem jogerőre emelkedett, sem két egybehangzó ítélet nem létezik, mi nélkül végrehajtás el nem rendelhető. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be, a7on alapon: mert a két alsó bírósági ítéletek az ügy érdemében öszhangzók; miután alperesek javára szolgál­89*

Next

/
Thumbnails
Contents