Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 86. szám - Igazs. ministeri törvényjavaslat az irtványokról [2. r.]

343 hajtást elrendelni nem lehet, azon §. esetenként elősorolván, mily alapokon rendelhető végrehajtás, melyek közt a papi Ítélet elő nem fordul; 2-or a megítélt elválási költségek fizetésére végrehajtási jog az Ítéletben nem adatott, sem fizetési határidő nem rendeltetett; 3-or a végrehajtás 347. §. ellenére nem szóval kéretett. A semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perrend 22. s 37. §. szerint az evangélikusok mindazon perei, melyek a házassági kötelék érvényességét, és az ideiglenes vagy végképi elválást tárgyazzák, — valamint a házassági kötelékből és elválásból keletkező egyébb kereseteik, ott a hol ezen felekezet egyházi bíróságai rendezve vannak, ezen bíróságok illetőségéhez tartozván; „miután az evangélikusok Nagy-Szebeni egyházmegyéje rendezett házassági tövényszékkel bir — önként következik, hogy nevezett házassági törvényszék az előtte lefolyt válóper költségei, mint a válóperből származók felett jogérvényesen ítélhetett; és igy az ezen tszék által megítélt költségek beszedése végett a végrehajtás elrendelhető volt; „a sem. panaszban felhozott azon körülmény pedig, hogy a végrehajtás nem szóbeli hanem Írásbeli kérésre rendeltetett el, szabálytalanságot képez ugyan, de megsemmisítésre okot nem szolgáltat." (1870. okt. 27. — 10512. sz.) A meg nem jelenés folytán hozott marasztaló Ítélet ellen rendes eljárásban felebbezésnek helye van. A 126. §. korlátoló szabálya esak a sommás perekre szorítkozik s a rendes eljárásra ki nem terjed. Semmis azon táblai határozat, mely ily felebbezést rendes eljárásban visszautasít. Tóth Mátyás Nógrádmegye tszékénél Tóth Borbála s társai ellen bizonyos telekkönyvi ingatlanból való kielégittetése esetleg J000 frt. fizetése iránt 1869. év június 23-kán rendes szóbeli pert indított. A kitűzött tárgyalásra alperesek — törvényes megidéztetésük daczára meg nem jelenvén, a megye tszék 1869. aug. 5-kén 5192. sz. a. ítéletével elmarasztaltattak. Ez ellen törvényes időben felebbezéssel éltek,de azt a kir. táb 1 a 1869. év 24054. sz. végzésével visszautasította azon indokból: „mert azon fél ki meg nem jelenése miatt lett pervesztessé, az ítélet ellen fellebbezéssel nem élhet, alperesek fellebbezése, tehát hivatalból lett volna visszautasítandó- (Kelt stb. Fábry, s. k. Dáni Nándor, pótbiró, s. k.) Ez ellen alperesek sem. panasszal éltek; mivel jelen törvényeink szerint, meg nem jelenés okából senki sem lehet pervesztes, s ha a meg nem jelenő fél elmarasztaltatik, oka nem az, hogy meg nem jelent, hanem hogy ellenfele állításait, a mennyiben azok saját okmányai által meg nem czáfoltattak — hallgatag beismertnek tekintetik. És a 126. §. szabálya csak a sommás perekre szóll, s nem a rendes keresetekre is. Különben ítéletek ellen átalában m'eg van engedve a fellebbezés, mitől a meg nem jelenő vagy periratát be nem nyújtó fél rendes perekben nincs kizárva. A semmitőszék annak helyt adva a kir„ tábla 24054. sz. végzését megsemmisítette ; „mert a perrend 285. §. értelmében, — a 126. §. esetét kivéve felebbezésnek átalában minden ítélet ellen helye levén; minthogy a csak is sommás ügyeket szabá- | lyozó 126. §. a rendes eljárásra nem vonatkozik — az eljáró másod bíróság alperesek fellebbezését helytelenül utasította vissza." (1870. okt. 25. — 10362. sz.) A perrend 13. §-nak szabálya az eljárás megszüntetése iránt nem alkalmazható azon esetre, midőn az egyik peres fél indított ugyanazon jogalapon, ugyanazon fél ellen pert különböző bíróságok előtt, de a másiknak nincs folyamatban keresete ellenfele irányában. Weinberger Lipót Ungmegye illető főszolgabirája előtt özvegy Ferencz Gráborné ellen, 236. sz. s jár. i-'ánt pert indított, melynek tárgyalásánál alperes azon kifogást tette, hogy ugyanezen követelést felperes elhunyt férje ellen 186S. május 15-kén 891. sz. a. Ungvár város bírósága előtt már érvényeztette, tehát újból indított ezen ugyanazonos keresetével elutasítandó. A szolga bíróság e kifogás alapján f. év aug. 22-kón 390. sz a. végzésével a keresetet beszüntette és a periratokat szabályszerű eljárás végett Ungvár város bíróságához áttétetni rendelte — a perrend 12. s 13. §. szabályának megfelelőleg és a semmitőszék 1870. évi 6648. sz. döntvényével megegyezőleg. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be, mert az Ungvár város előtti per megszűnt s tovább nem is tárgyaltatott. Semmitőszék e panasznak helyt adott s Ungmegye szbirósága végzését megsemmisítette, s azt a befejezett tárgyalás felett uj határozat hozatalra utasította; „mert a perr. 13. §. akkor rendeli az eljárás meg szüntetését és a periratok illetékes birósághozi áttétetését, midón az ügyfeleknek egymás ellen van ugyanazon jogügyletből származó — egyiránt illetékes de különböző j bíróságoknál megindított keresetük. Ezen eset itt fen nem forog, mert alperesnek nincs felperes ellen folyamatba tett keresete, hanem felperes állítólag ugyanazon kötelezvény alapján támasztott — mind a szolgabíró mind pedig előbb Ungvár város egyes bírósága előtt a 4 •/. hivatalos bizonyítvány szerint tárgyalás alatt levő, mindeddig vissza nem vont keresetet. Az eljáró bíróság tehát a 297. §. 1. pontja alá eső törvényellenes eljárást követett azáltal, hogy jelen esetre nem alkalmazható 12., 13. §§. alapján az eljárást beszüntette, a periratok áttételét elrendelte." (1870. október 26. 9966. sz.) Igazs ministeri törvényjavaslat az irtványokról. (Folyt.) 6. §. Az évi tartozások értékének meghatározásánál, a menynyiben a szolgálmány készpénzből állott: ennek összege veendő alapul; ha pedig kézi- vagy igás napszámból állott a szolgálmány: amannak értéke 17%, emezé pedig 35 o. é. krra teendő; végre terménybeli szolgálmányok esetében 1842—1847. (hat évi) összes termés egy hatodrésze veendő évi szolgálmányul s annak értéke az 1847-ik évben fennállott középár szerint számítandó ki. 7. §. A megváltásra kötelezettnek jogában áll: a váltság tőke helyett (5. 6. §§.) a megváltandó irtványok egy harmadát a volt földesúrnak váltság fejében átengedni. 8. §. A váltságösszeg biztosilása és törlesztése az 1868 . XXIX. t. cz. 4—12. és 24. §§. szerint történik, s ugyanezen törvény 16. és 17. ainak határozatai az irtványok megváltása tárgyában már létrejött jogérvényes szerződések és ítéletekre is kiterjesztetnek. 86*