Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 86. szám - Irtványtörvény-javaslat indokai [1. r.]

344 9. §. A 8. §• határozatainak épségben tartásával a váltság összege és jelzálogi biztosítása felett a felek szabadon egyezhetnek, a mennyiben az állam közvetítését igénybe nem veszik. Tiltva van és semmis annak kikötése : a) hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak; b) hogy a megváltandó földek, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek; c) hogy a községi vagyon magánbirtokosok váltságtartozásaiért köttessék le jelzálogul. 10. §. Az 5. és 6. §§-ban érintett váltságösszeg kinyomozása a járásbiróság hatásköréhez tartozik, ki ez utóbbi esetben a netalán felmerülő vitás kérdések felett a tárgyalást megtartja, a megállapításhoz szükséges összes előmunkálatokat teljesiti, a váltságösszeget azonban a felterjesztett iratok alapján a törvényszék állapítja meg. Az irtványok visszaváltása, illetőleg a váltság összeg megállapítása körüli eljárás, a mennyiben ezen törvény mást nem rendel, a fennálló törvényes határozatok szerint történik. ' Az itélet és egyezség végrehajtása a járásbíróságot illeti. 11. §. A mennyiben nz irtványok itélet vagy a jelen törvény 3. §. rendelkezése folytán vissza nem válthatók, és a jelen törvény határozatai szerint a rajtok fekvő tartozások megváltásának van helye: a váltság összegre jogosított volt földesurak kötelesek az iránti keresetüket különbeni jogvesztés terhe alatt ezen törvény hatályba léptétől számitott hat hónap alatt azon törvényszékhez benyújtani, amelynek kerületében a megváltandó, illetőleg visszaváltandó irtványföldek léteznek. 12. §. Az ezen törvény alapján létesitendő ügyletekért és teljesített birói eljárásért dij-bélyeg és illeték nem fizettetik. 13. §. A jelen törvény tárgyát képező jogviszonyok felett hozott jogérvényes Ítéletek és kötött jogérvényes egyezségek érintetlen hagyatnak. 14. §. Erdélyre ugy Zaránd-, Kraszna-, Közép-Szolnok megyékre es Kővárvidékre nézve a következők rendeltetnek: 3. Az 1848 év óta történt irtások foglalásoknak tekintendők, és a volt földesúr által visszavehetők. 2. Ha 1819. óta 1848. évi január l-ig a volt földesúr tilalma ellenére avagy tilos erdőben történtek az irtások, és a volt földesúr ezt bebizonyitja : az irtványok az irtási költség megtérítése mellett visszaválthatók ; az irtási költség holdanként — holdját 1600 •öllel számítva — tíz forintot o. é. meg nem haladhat. 3. Ha az 1819. óta 1843. évi január l-ig történt irtásokra nézve határozott időre szóló egyezkedés jött létre: ennek határozatai alkalmazandók; ha pedig ily egyezkedés nem létezik, és a volt földesúr a 2. pont értelmében a tilalmazást be nem bizonyíthatja: az irtványok visszaválthatók, azonban a visszaváltás a je len törvény 1. §. rendeletei szerint eszközlendő. 4. Ha az irtványokért a volt földesúr országos kárpótlást nyert: azok a jelenlegi birtokosok tulajdonává válnak a nélkül, lhogy akár a földesúr továbbá kárpótlást, akár az állam a kárpótáa megtérítését a birtokosoktól követelheti. 5. Ha a volt földesúr a fennebbi 2. é3 3-ik pontban érintett esetekben a visszaváltási keresetet 1862. évi december végéig, illetőleg azokra nézve melyek meghatározott időre vannak a birtokosok kezei között, a megállapított határidő lefolyta után há*om év alatt, ott pedig a hol birtokszabályozás még nem történt, a szabályozási tárgyalás alkalmával be nem adta: az irtványok a rajtok fekvő tartozások megváltása mellett a jelenlegi birtokosok tulajdonává válnak Egyebekben a jelen törvény határozatai alkalmazandók. 15. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyi, pénzügyi é3 az igazságügyi ministerek bizatnak meg. — Pest, 1870, april 10-én. Horváth Boldizsár. htványlörvénij-javaslat indokai. Ezen javaslatbau az irtványok két neme külömböztetik meg, ugy mint: a földesúr által kiválthatóké és a birtokosok által megválthatóké. Ezen megkülönböztetés az 1853 marczius 2-án kelt nyiltparancs 9. §-ában is előfordul. A most idézett nyiltparancs az irtványokra nézve több tekintetben az 1836. VI. t. cz. 1-ső §-tól eltérő intézkedéseket tartalmaz. Az alkalmazásban azonban mind az egyik, mind a másik sok gyakorlati nehézségbe ütközött. A hivathozott törvény nem nyújtott útmutatást megbirálására azon körülménynek : mikor voltak az irtványok a jobbágyok élelmére szánva és a gyakorlatban az iránt is kételyek támadtak : vájjon a megélhetés szüksége csak a jobbágyoknál vagy az irtványok más birtokosainál is tekintetbe veendő-e ? kérdés tárgya volt mindenkor az is : miképen bizonyittassék be a földesúr ellemondasa és megkivántatott-e: hogy ezen ellenmondás birói uton lett legyen nyilvánítva? Az iránt is folytonos kétségek, vitatkozások és különféle értelemben hangzó határozatok keletkeztek : „mikor fekszik az irtványokon törvényesen valamely sommá pénz." A nyiltparancs a visszaváltás esetében az irtásbér és az irtványokon fekvő beruházásokat megtéríttetni rendeli, de ezek miségét épen oly kevéssé határozza meg? mint a hivatkozott törvény. Ide járul, hogy a rajtfekvőségek és beruházások — ha ezek jogi fogalma szabatosan meg lenne is állapítva csak akkor lennének alaposan megítélhetők, ha az egyes irtványokra nézve kellőleg bebizonyíttatnának; miután azonban nemzedékeken át az irtványokról földkönyvek nem léteztek : a bizonyítás legtöbb esetben majdnem lehetetlenné vált. Ily körülmények közt épen nem lehet feltűnő, ha az irtváuyvisszaváltási perek hosszú időn át húzódtak és ha elvégre a birói határozat bekövetkezett is, ez egyik félre sem volt kielégítő. Hogy ezen helyzetnek vége vettessék és egyszersmind a birtokszabályozási ügyek gyors befejezése lehetővé tétessék: a javaslatban az irtványoknak birtokosaik és a volt földesúr közötti megosztása inditványoztatik. E javaslat az által van indokolva, mert az irtványoknak haszonvétele a birtokos és földesúr között tettleg is meg van osztva. A kérdés ilyképeni megoldása tehát a tényleges használati állapotnak megfelel, sok gyűlöletes súrlódásnak elejét veszi, a birtokszabályozási ügyeknek nem csak gyorsabb hanem simább lefolyását is előmozdítja, azonfelül pedig teljesen az életből van meritve, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy mindenütt, hol az irtványok iránt fennforgott perek barátságos egyezség által fejeztettek be : az eddigi birtokosok irtványaik %, '/4 vagy l/i részét szolgálmánymentesen tulajdonjoggal megtartották, a többi részt pedig a földesúrnak az irtványbér vagy a beruházási költségek elengedésével visszabocsátották. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő kiadó-tulajdono* SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évTe 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, Í870. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.