Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 84. szám - Jogászgyülés teljes ülései sept. 29-én s 30-kán [2. r.]

335 Felperesnek ezen folyamodásában elő adatik : Vannak oly kérdések, melyek végérvényes eldöntését nem nehezíteni, hanem előmozdítani áll a bíróságok feladatában. Különösen váltókereskedelmi törvénykezésünk elmaradottságával szemben — szerény nézetem szerint — ugy — mint eddig már lényeges haladást észleltünk, mely több hiányokat egészített ki, és csakis a bíróságoknak a helyzet felismerése, és a törvény szelleméhez mért elvi elhatározása segélyével jött létre ; a jelen esetben is jogosítva lehettünk azt reményleni, hogy midőn váltótörvénykezésünkben eoy oly szembeszökő hiányra hivtuk fel a biróságok figyelmét, — nem nehezíteni, hanem segédkezet fognak nyújtani ezen hiány megszüntetése, illetőleg pótlására. Sajnos sok küzdelembe, s időbe kerül jelen kérdés megoldása, oly kérdésé, mely legérzékenyebben érintheti hitelviszonyainkat stb. A legfőbb Ítélőszék f. év okt. 26-kán hozott határozatával kimondotta ugyan, hogy a váltófeltörvényszék nem volt hivatva a hozzá terjesztett s végzése ellen intézett semmiségi panaszt hivatalból visszautasítani; de egyszersmind azt határozta, hogy az visszautasítandó, miután két egybehangzó határozat ellen a V. T. II. R. 142 ,143. §§. szerint további jogorvoslatnak nincs helye. Eszerint ezen ügy köztörvényi útra szoríttatott. A legfőbb ítélőszék nézetünk szerint is nem határozhatott más értelemben. De őszintén sajnálnunk kell, nem külön az előadott jogeset, hanem a forgalom s hitel átalános érdekében, hogy a váltófeltszék oly szűkkeblű, oly kevéssé szabadelvű nézpontból indult ki. — Mi 1861. évben, a magyar jog erőtetett s eszélytelen visszaállítása vitatásánál, ez ellen küzdve kiemeltük a magyar váltójog azon felette hibás szabályát is, mely betáblázás következtében a váltót váltói jogerejétől megfosztja. Ez a legelavultabb intézvények közé tartozik, s olyan, mely a hitelre, a forgalom kifejlődésére a legkárosabb hatást gyakorolja. Mind a melleit a magyar joggal ezen anomália is visszaállíttatott. Ez igy levén, a legfontosb társalmi érdekekben felsőbb bíróságainknak minden alkalmat fel kellett volna használni, hogy azon anomálián ott, hol lehet, javítsanak, azt minden lehető esetben eltávolítsák, s a törvény ebbeli káros szigorát minél több esetben enyhítsék. Lehető lett volna ez különösen a zálogokmányokra vonatkozó s fent fejtegetett elvnek a forumom átalános érvényre emelése által — mit a törvény nem tilt — s a mi nevezetes s nagy hasznú jogi haladást képezett volna. Jogászgyülés teljes ülései sept. 29-én s 30-káu. Sept. 29-én a halálbüntetés kérdésének tárgyalásánál a többség véleményének előadása után Ritook Zsigmond a többség előadója örömét fejezi ki a felett, hogy a szakosztályban nem találkozott egy sem, ki elvileg pártolta volna a halálbüntetést. Közelinek látja az időt, melyben az eltörlést ellenzők is egyesülni fognak velünk, miután azon tényezők, melyektől függővé teszik, a megvalósulás küszöbén állanak. Ajánlja az osztály megállapodását határozatilag kimondani a következő szerkezetben: „Mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy az uj büntető törvényköny alkotása alkalmával a halálbüntetés mellőzendő." Máttyus Aristid, a kissebbség előadója, börtön] rendszerünkre és miveltségi állapotainkra utal és hang-ja súlyozza a halálbüntetés fentartásának szükségességét 3j Attól tart, hogy az eltörlés azon kevés jogérzetet is meg-í* ölné a népben, melylyel itt-ott találkozni, mert azt látni!" ez intézkedésben, hogy az állam már nem nézi oly szi-j? gorral azon bűnöket, melyeket eddig halállal büntetett £ A. kisebbség nevében következő elleninditványt terjeszti^ be: „Minthogy a halálbüntetés bizonyos tényezők beállta"' előtt célszerűtlen, mondja ki a jogászgyülés. hogy az in-S ditvány mellőztével napirendre tér át Brode Lipót a kisebbségi indítványt pártolja. Husz tag az alapszabályok értelmében a vitát berekesztetni indítványozza és a többség a berekesztés mellett nyilatkozik. Következett a kéidés érdemére a szavazás. EA többség 25 szavazattal (105 — 80 ellenében) a halálbün- * tetés eltörlését fogadta el. A békebiróság honosítása iránt tett indítványt a szak- f osztály elfogadván, kimondatni kívánja a teljes ülés által, I hogy a békebiróság intézvényét — törvénykezési és köz- biztonsági ügyek körüli hatáskörrel — hazánkban honosítani szükséges. Zlinszky Imre eló'adó ajánlja elfogadását. Erre 10 tag indítványt ad be, melyben a discussio fentartása után az indítvány mellőztével napirendet indítványoz. P u 1 s z k y Ágost, nálunk ez intézményt czélszerütlennek és fölöslegesnek tartja. Hogy Angliában van elég ingere, érti, mert ott nagy számmal vannak független emberek, kik ennek specialiter szentelhetik magukat. Van-e nálunk ilyen elem? Szerinte nincsen és nem is lesz; 1848 előtt volt ily független osztály, s ha akkor hozzák be nálunk a békebirósági intézvényt, fényesen sikerült volna. A viszonyok azóta nagyot változtak politikában, nemzetgazdaságban és társadalmunkban. Azóta ez elem kihalt, mely által ez intézmény megerősödhetett volna, és most alig létezik oly középosztály, mely kizárólag közügyeknek élhetne. Tekintetbe kéri vétetni, hogy a békebiróság egyedül a bizalom bírósága. Kötelezővé tenni azt lehetetlen. Ha mégis, akkor megsemmisítjük a békebiróság lételét, vagy egyszerüeu rendes bíróságot alkotunk. Szerencsétlenség volna kísérletet tenni vele, mert kimenetele előre megjósolható. Azon reményben, hogy a békebiróság czélját: a békéltetést tudni fogja a törvényhozás más módon elérni t. i. az ügyvédség és az alsóbiróságok rendezése által, a napirendre térést pártolja. Környei Ede törvénykezésünk elodázhatlan követelményének tartja a békebirósági intézményt. Nem abban találja a módot üdvös intézmények létesítésére, hogy a külföld hasonló intézményeit bámuljuk, hanem abban, hogy saját viszonyainkhoz alkalmazva, teremtsünk üdvös reformokat. Ajánlja a szakosztály megállapodását. Szilágyi Dezső csak az indítványozott alakban nem kívánja a békebirósági intézményt. Barátja ez institutiónak, de azért a napirendre térést fogadja el. Hoffmann Pál czáfolja Szilágyi érvelését s végül a szakosztály véleménye mellett nyilatkozik. Szilágyi Dezső személyes ügyben szólal fel. Zokon veszi, hogy Hoífmann ily hangot használ vele szemben; mire Hoffman kijelenti, hogy Szilágyi felfogása ellen tett észrevételeket, mihez joga van. (Helyeslés.) Szavazás alá bocsátván elnök az indítványt, mely a 1 napirendre térést kívánja, a többség mellette áll fel. A 84*