Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 84. szám - Az Anglo-Austrian bank 5 millió francos pere a Societé general stb. ellen

334 A pestié, b. váltótörvényszék 1870. június 7-kén 36525. sz. a. következő végzést hozott: „Ezen kereset, tekintve hogy sem a váltókon kitett fizetési hely (Anglia) — sem alperesnek lakása (Brüssel) ezen kir. váltó tszék birói illetékességét a kereseti váltók ra nézve meg nem alapítja, — a V. T. K. II. r. 22. §-ának esete pedig, tekintve hogy ezen §. az 1840. VI. t. oz. 22. §. ugy az orsz. értekezlet III. 5. §. által egészen hatályon kivül helyeztetvén, jelenleg már fen nem foroghat — illetéktelenség tekintetéből visszautasittatik." Ezen végzés ellen felperes fel folyamodást adott be, következő indokolással: a váltótörvény II. r, 22.§-nak a törvényszék általi értelmezése határozott tévedésen alapszik. Mert az 1840. 6. t. ez. 22. §-sa néma vtörv. II. r. 22. § ra, hanem annak 174. §-ára vonatkozik, és nem az illetőség, hanem a váltólevél ,be tábláz ás a' által elvesztett előnyöket tárgyazza; hasonlóan az or. birói III. 5. §. szinte nem az idézett 22. §. biró illetőségi kérdését változtatja meg. — A külöubség a tszék felfogása s a törvény valódi értelme között az, hogy az 1840. XV. t. cz. II. ít. 22. §-ának oly irányban nyujtatik értelmezés, mintha az magáról a betáblázásról intézkednék; holott e §. lényege a birói illetőség meghatározásában fekszik. — Tudvalevőleg váltókövetelés lehet betáblázva, anélkül, hogy maga a váltó betáblázva volna, — miként ez a kereskedő világban napirenden van, midőn zálogokmányok alapján telekk bekebelezések mellett jelzálogok nyújtatnak részint már létező, részint csak azután nyújtandó váltóhitelezésekre Az ily bekebelezéseknél senkisem vonhatja kétségbe, hogy az illető váltókövetelésre vonatkoznak s igy valamely meghatározott, s peressé vált váltókövete.és betáblázott?á<ra a bíróság előtt is tudva levő tény s még is soha egy biróság sem utasitotta az ily váltót mint váltóerejét vesztettet köztorvény útjára, ily esetben, minő a jelenlegi is, midőn a bekebelezés néma váltóra, hanem egy külön okmányra volt vezetve. — Innen két irányelv következik: hogy a váltókövetelés be van táblázva, s hogy azért maga a váltó nem veszti váltóerejét. Váltótörvényünk elavult szabályai mellett a bíróságoknak kell oly értelmezést és alkalmazást teremteni, mely a forgalom érdekének, biztosságának megfeleljen; ilyen az,hogy nem a váltólevél alapján eszközlött s nem a váltóra vezetett betáblázás nem szünteti meg váltóerejét. — Már most mi értelme van a V. T. II. R. 22. §-nak? Az, hogy megalapítja a birói illetőséget oly váltókövetelésekre, melyek betáblázás által jelzálogot nyertek. És ezen intézkedése hasonló a 21. §-séval, mely ingózálog szerint alapitja meg az illetőséget. Mert a törvényhozás iránya az volt, hogy mindig azon tszék legyen váltókereseteknél illetékes, melynek kerületében a zálog fekszik. És ezen eszme keresztülvitele rejlik a 22. § ban is. Ezek folytán, minthogy felperesnek záloga van váltókövetelésére, és ezen zálog a pesti e. b. váltótszék kt Kilétében fekszik, és ezen zálogot oly módon szerezte, mely által a váltólevél váltóerejét el nem vesztette; — keresetének illetőség hiányábóli leszállítása a törvény szellemének s eddigi törvénykezési gyakorlatnak meg nem felel. A váltófeltörvényszék mint másod biróság az alsó törvényszék felfolyamodott végzését helybenhagyta — indokolásánál fogva, és tekintve, hogy a V. T. II. R. 174. §-nak az 1844. VI. t. cz. 22. §. által történt meg- j szüntetése által a V. T. II. R. 22. §-sa is megszűntnek tekintendő. (1870. június 21. — 1648. sz. a.) Ezen váltó-feltörvényszéki végzés ellen felperes részéről semmiségi panasz adatott be annak megsemmisítése, illetőleg a vonatkozott törvény helyes értelmezése végett — s azt következő érvekkel támogatta. A váltótörvények a váltóbirói illetőséget megalapitják a váltókra adott zálogok alapján is így a V. T. II. r. illető §-sa a kézzálog nyomán az illetékességet azon váltótörvényszék kezébe adja, melynek területén a kézi zálog létezik. Ugyancsak ezen II. r. 22. §-sa az illetőséget ajelzálogok szerint korlátozza. — Már most közbejött a törvényhozásnak 1844. évi azon intézkedése, melynélfogva a betáblázott váltókra nézve rendeletett, hogy azok váltóerejüket elvesztik. Ezen gyakorlat egyideig fennállott, azonban az élet szükségei a törvényhozás ezen intézkedését legyőzték, és a bíróságok, mint a törvény értelmezése s alkalmazására hivatott közegek, a gyakorlati élet szükségeit felismerve, az 1844. VI. t. cz. érintett rendeletének, melyszerint a betáblázás a váltójogi érvényt megszünteti, oly magyarázatot adtak, mikép az szószerint csak azon esetben értendő, ha a betáblázási záradék magára a váltóra lett rávezetve. Mi következik ebből ? kz, hogy a biróságok általi ezen értelmezés két uj jogviszonyt teremtett — melyek egyike: hogy váltókövetelésre lehet jelzálogot szerezni ; másika: hogy a váltó mégis megtartja váltóerejét. — Ezen jogi megalapításból természetszerűleg azon gyakorlat fejlődött ki, miszerint a váltókövetelések jelzálogi biztositása czéljából önálló zálogokmányok keletkeztek, melyek mellett mindkét czél eléretett, t. i. a váltókövetelés biztosítva lett, és a váltó is megtartotta váltóerejét. Ha tehát lehetséges az, hogy egy váltóra betáblázás segélyével jelzálog szereztessék s a váltó mégis megtartsa váltóerejét, természetszerűleg el kell fogadni annak további következményét is, t. i. hogy az ezen betáblázás által szerzett zálog hollétezése alapítsa meg a V. T. II. r. 22. §-ban körülirt birói illetőséget is. — Ezek oly egyszerű, természetes logicai következmények, mikép csudálandó, hogyan lehetett e kérdést egyátalán máskép értelmezni. — Ehhez járul, hogy az 1844. VI. t. cz. megszüntette ugyan a betáblázott váltónak váltóerejét; és igy a törvényhozás előre látta azon esetet, hogy lehet betáblázott váltókövetelés, melynek illetékességi kérdése a 22. §-ban megállapított szabály alá esik. — És ha ily eset egyátalán létezik, akkor a jelen kérdés okvetlenül azok közé tartozik, mert a jelenleg itt kérdés alatt levő váltókövetelés biztosításául külön zálogokmány állíttatott ki, melynek alapján a jelzálog tényleg meg is szereztetett. Kiemeltetik végre még az, hogy ha ilyen esetben a magyar váltó tszék illetősége meg nem alapíttatnék, miután viszonossági államszerződés, Anglia s Belgium közt egyrészről, s az o-ztrákrnagyar birodalom közt másrészről nem létezik, — ennélfogva felperes az ezen országban lekötött realitásokból kielégittetéshez soha sem is juthatna. Aváltófeltörvényszék ezen sem. panaszt egyszerűen visszautasította, minthogy két egybehangzó birói határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Ennek folytán felperes felfolyamodást adott be, melynek következtében ez ügy, mely igen fontos s nagyérdekű kérdés megfejtése körül forog — a legfőbb Ítélőszék megbirálása alá került.