Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 83. szám - Hg. Karagyorgyevics per [7. r.]

331 kis termében össze, hogy a szakosztályok megállapodá- | sait meghallgassa és azok felett döntsön. Az elnök az ülést 9 órakor megnyitván, felhívja az illetőket, hogy gyűljenek össze d. u. 3 órakor a központi választmány jelöltjeinek névsorát megállapítani. Ezután felolvastatván az aradi ügyvédek üdvözlő távirata, a gyűlés a napirendre tér. A tárgyakat azon sorrendben veszi fel, melyben azok az értesitvénybe beérkezésük szerint felvétettek. Eszerint a közjegyzőség honosítása tárgyában Pósfay által beadott indítvány alapján hozott megállapodás vétetett első sorban tárgyalás alá. — Környei Ede előadó előbb a jegyzőkönyv felolvasásába kezd, de Hoffmann Pál felszólalására az előadó csak arra szorítkozik, hogy bemutatja a szakosztály megállapodását és azt hosz szabban indokolja. Ebben is megszakittatván egyszerűen újólag felolvassa az osztály megállapodását, mely igy szól : „Mondja ki a jogászgyülés: Törvénykezési rendsze1 rünk korszerű átalakításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzőség mint bíróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített önálló közintézmény szerveztessék, hogy a közjegyzők müködésökben csak a törvénynek legyenek alárendelve és az általuk hatáskörükön belől felvett okmányok közokirati erővel bírjanak." Sulyok Gusztáv csak egyszerűen a közjegyzőség intézményének behozatalát kívánja kimondatni anélkül, hogy az a peres ügyeken kivüli eljárásra kiterjedjen. Halmossy Endre a szakosztály megállapodását ajánlja elfogadtatni. (Helyeslés.) A gyűlés a fönebbi szerkezetet elfogadja. A váltó- és kereskedelmi jog egyenlősítése, továbbá hiteltörv;ényeink cosmopoliticus szellemben átalakítása iránt hozott osztálymegállapodások közlésével megbízott előadó: Held Kálmán nem jelenvén meg, azok a tárgyalásról egyelőre lemaradnak. Következett az ügyvédség rendezése tárgyában hozott osztálymegállapodás. Siegmund Vilmos előadó felolvassa a megállapodást : „Mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy egy oly ügyvédi rendtartásnak a törvényhozás utján leendő behozatalát a hazai jogszolgáltatás érdekében halaszthatlanul szükségesnek tartja, mely a szabad ügyvédkedés elvének alapján az ügyvédi szakképzettségről kellőleg gondoskodjék, mely a fegyelmi hatalomnak az ügyvédi kar kebeléből választott önálló s csupán a legfőbb törvényszéknek alárendelt bizottság általi gyakorlatát, nem különben egy díjszabályzat alkotását — szóval az ügyvédség önkormányzatai jogainak s függetlenségének összes követelményeit biztosítsa." Magyar János és Kürthy szorgalmazzák az indokolást. A gyűlés nagy többsége feleslegesnek tartja és a megállapodást határozatkép kimond ja. A gyűlés ezután a halálbüntetés eltörlése iránt tett indítvány és hozott megállapodás tárgyalására tért. Ritook Zsigmond, a többség előadója, örömét fejezi ki a felett, hogy a szakosztályban nem találkozott egy sem, ki elvileg pártolta volna a halálbüntetést. Közelinek látja az időt, melyben az eltörlést ellenzők is egyesülni fognak velünk, miután azon tényezők, melyektől függővé teszik, a megvalósulás küszöbén állanak. Ajánlja az osztály megállapodását határozatilag kimondatnia következő szerkezetben: „Mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy az uj büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halálbüntetés mellőzendő." (Folytatása következik.) Hg. Karagyorgyevics per. (Vége.) A berezeg vádirata következőleg fejeztetik be. Hogy Vilotievits a pe'nzt elrejtve tartotta, az ellenem semmi gyanuokot nem képezhet, mert meg volt irva, mire használja azt, és igy nem volt okom miért rejtegetni a pénzt, — ha azért Vilotievits mégis rejtegette a pénzt, az ő ellene támaszthat csak gyanút. Abból aem lehet semmit levonni, hogy Trifkoviis mást adott elő a pénz rendeltetésére nézve, mint én, hogy Stankovits mit gondolt e pénzről; mert ők gondolhattak a mi nekik tetszett, én megírtam, mire küldöm azt, s hiába iparkodik felperesi főügyész levelem értelmét azzal elmagyarázni, hogy az csak ürügy volt s más volt a szóbeli utasitás ; mert a levél megdönthetetlenül bizonyit, az létezik, s mig a szó elrepült és csupán a vizsgáló"bizottság által sajtoltatik ki ezen vallomás Vilotievitstől, a midőn az félholtan, már beszélni se tudva, az ezt tartalmazó kérdésekre fejével bólintott. Es kérdem, miért ne lehetne inkább azt feltenni. — ha már feltevések terére lépünk — hogy állitólagos szóbeli utasitás az ürügy, az nem való, a mire semmiféle okmány nem létezik ? Antunovits Sevor tanú előadását illetőleg, kit velem Zimonyban szembesítettek, a következőket adom elő. A szembesítést magát tekintve, nem volt az a törvényszerű eljárásnak, a függetlenség követelményének megfelelő. A szembesitési bizottmány ugyanis eltéveszté szeme elől hivatásának fontosságát, 8 azt, hogy ö függetlenül — mint magyar bíróság működik, a melynél fogva nem örzé meg a szembesítendő tanuk és vádlottak minden befolyástóli függetlenségét. A bíróságnak nem lett volna szabad senkit működésébe beavatkozni hagyni, már pedig a szembesítéskor mind a szerb kormánybiztos Lazarevits, mint az államügyvéd Nedelkovits ott jelen voltak s a szembesitendőkhöz beszéltek és kérdéseket intéztek. Ezáltal pedig a szembesitendők befolyás alatt állottak, mi a valónak kimondásában őket gátolá. Igy Lazarevits, Antunovitsnak a terembe beléptekor azt mondá: te a Belgrádban mondottakat fogod vallani. Es mig ezek a teremben történtek, addig odakün csendőrök és biztosok folyton biztaták a bevezetendőket, hogy „jól valljanak", azaz ellenünk valljanak, s a ki a teremből kijött és ellenünk vallott, azt megdicsérték, hogy „jól vallott." Hogy pedig ez igy történt, azt a törvényszék által kihallgatott itteni biztosok rnegerősiték. Mennyit lehessen tehát az ily szembesítésre adni, azt megítélni a törvényszékre bizom, — de hogy az jogszem bizonyitékot nem képezhet, az kézzel fogható. A mi magát Antunovits vallomását illeti, az valószínűtlen és valótlan. Valószínűtlen, mert nem képzelhető, hogy én minden indok nélkül egy oly titkot biztam volna reá, mely reám nézve igen veszélyes lehetett volna. Okot pedig maga Antunovits sem emlit, mert az, hogy én őt a közreműködésre hivtam volna fel, csupán a felperesi főügyész által lett kigondolva, miután azt soha Antunovits nem mondta. Valótlan, mert az ő vallomása csak a Radovanovits Pál és Vilotievitsé után keletkezett és igy világos, hogy ez azon kettőjéhez lett idomitva és csinálva, és miután ama kettő vallomását visszavonta, az azokra épitett is megdől; mert 2-szor ezen vallomás ugy eröszakoltaték ki tőle, miután 83*