Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 83. szám - Hg. Karagyorgyevics per [7. r.]

332 6 még elitélve nem lévén, a kívánt vallomás után csekélyebb büntetéssel kecsegteték. Mert 3-szor, Stankovits Szilárd vallomása szerint ő velem Bogszegen május bóban soba magánosan nem beszélt. így tebát Antunovits vallomása sem képez ellenem jogszerű bizonyítékot. Különös súlyt látszik fektetni felperesi főügyész még Zsivkovits előadására is, bogy én ennek belgrádi vendéglőm béréből azért engedtem volna el 151 aranyat, bogy Stankovits Fülöp számára mindig tartson készen szobát tanácskozhatás végett.— De hogy ezen kimondása Zsivkovitsnak nem igaz, szemébe mondá Stankovits, s megerősíttetik az által, miszerint Stankovits már 1867. okt. bávától nem birt szobát ő nála, megerősíttetik az által, hogy ő a vendéglőt árlejtés folytán vévén ki, a midőn látta, bogy nem boldogulhat vele, ő jött hozzám és könyörgött, bogy engedjem el neki a 151 aranyat. Különben is mindenekfelett az lett volna bizonyitandó Zsivkovits vallomását illetőleg, hogy valójában történtek ott összejövetelek, de ez nem történt, mert egy összejövetel sem létezett. Hoz még fel felperesi főügyész egy pár mellék indokot vádja támogatására, de mind ezek, felette selejtes és önkényszerűek. így, hogy én hamis mentegetődzéssel éltem volna, a midőn Sabbasztali összeköttetésemet és Nenadovits testvérekkeli egyetértésemet tagadtam ; pedig azt, hogy én egy irónak 100 ft. dijat adtam, Összeköttetésnek mondani nem lehet, s hogy emezekkel nem érintkeztem, maguk is elismerik. Erőnek erejével igyekszik felperesi főügyész feltüntetni azt, hogy én Trifkovitscsal solidaritásban állottam, de erre bizonyítékot előállitani nem tudván, egyszerűen gyanusit, pedig ily főbenjáró ügyekben még az apa és fiu között sem lehet azt feltételezni. Majd azt mondja, hogy én minden áron el akartam ismét nyerni Szerbia fejedelmi székét, és ezután lemondásom óta törekszem, mely sok embert tett szerencsétlenné. De honnét meriti felperes ezen vádját? Mi köze neki az én érzelmeimhez, a mikkel csak Istennek tartozom számolni. És ha feltéve, hogy törekedtem volna is annak elnyerésére, magába" foglalja-e ez azt, hogy én ezen gyilkosságot létrehozám, hogy én gyilkossággal is törekedtem az után? Magában foglalja-e azt, hogy én családom nevének bemocskolásával egyéni és fejedelmi nevemnek elhomályositásával akartam elérni ? És váljon, kik azok a szerencsétlenek, kik annak áldozatul estek ? ,,Ime! t. törvényszék a vád és védirat indokai birói ítéletének mérlegébe helyezvék; én hivatkozva nyugodt öntudatomnak a kérdéses fejedelemgyilkosságtóli tisztaságára, büntetlenségem s jogi biztonságom teljes érzetével helyezem ez ügyemet a törvényszék kezeibe. Es hivatkozva fenti előterjesztett védindokaimra, az örök iguzság uralmának hitével keblemben, reménylem, hogy a politikai ellenségeim ármánya tendentiositása által reám hárított bűngyanu s a felperes főügyész úr által annak folytán ellenem emelt vád terhe alól az ezen ügyben ellenem meg nem állapitható alanyi tényálladék s az ezt igazolható jogszerű gyanuokok teljes hiányából a t. törvényszék bölcs és igazságos Ítélete engem fel fog menteni." A tárgyalás befejezte után a törvényszék következő i t é 1 etethozott: „Szabad királyi Pestváros törvényszéke hg Karagyorgyevics Sándort, Trifkovics Pált, és Stankovics Fülöpöt azon vád alól, mintha III. Obrenovics Mihály, Szerbia fejedelmén 1868. évi jun. 14 én, a topcsideri vadaskertben elkövetett gyilkosságban, és pedig első rendű vádlott herczeg Karagyorgyevics Sándor akár mint értelmi bünszerző, mint bűntárs, avagy bűnrészes, másod- és harmadrendű vádlott, Trifkovics Pál és Stankovics Fülöp pedig mint bűnrészesek közreműködtek volna a bizonyitékok elégtelenségéből fölmentette." Az ítélet indokolását, mely Írásban kiadatni rendeltetik a vádló és vádlottaknak, a főbiró a következő rövid szavakba foglalja : „Jelen bűntett tárgyi tényálladékára a bűntett elkövetésére, czéljára, idejére s módjára nézve, alapul elfogadtatott a belgrádi törvényszék Ítélete, és pedig azért, mert az ezen törvényszékkel közlött adatok, az Obrenovics Mihály fejedelmen elkövetett gyilkosság tényálladékát megállapítják. Az alanyi tényálladékot illetőleg azonban, az érintett ítéletet ezen (a pesti) törvényszék, kiindulási pontul el nem fogadhatta, és pedig azért, mivel Magyarország és Szerbia közt, a politikai viszonyok és büntettek tekintetében kölcsönös nemzetközi szerződés nem létezik. Ezen törvényszék a jelen bűntett politikai oldalát és körülményeit egyszerűen mellőzvén, csakis annak elbírálására szorítkozhatott, hogy Karagyorgyevics S. herczeg, Trifkovics P. és Stankovics Fülöp vádlottak III. Obrenovics Mihály szerb fejedelmen elkövetett gyilkossághoz minő viszonyban állottak, és váljon hazai törvényeink szerint az ellenök fennforgó vád iránt a bűnösség bebizonyittatott-e vagy uem ? „Herczeg Karagyorgyevics Sándor ellen, ki a gyilkosságbani minden részvételt határozottan tagad, bizonyitékul felhozatnak: Radovanovics Pál, Vilotievits Antal és Antonovics Szilárd vádtársak vallomásai. Ezek ugyan terhelik vallomásaikban elsőrendű vádlottat, — miután azonban Radovanovics Pál vallomásának azon részét, mely hg. Karagyorgyevics Sándort terheli, a végtárgyalásnál visszavonta, de vele nem is szembesittetett, valamint nem eszközöltetett a szembesítés a többi közvetlen bűntettesekkel sem; Vilotievies vele szintén nem szembesittetett; Antonovics vallomása pedig, habár azt hg. Karagyorgyevics Sándornak Zimonyban a szembesítés alkalmával szemébe mondotta, azon kellékekkel, melyek a bűnösség kimondásához törvényeink szerint megkívántatnak, felruházottnak nem tekinthető ; ennélfogva a fennforgó tanúvallomások és gyanu-okok a bűnösségre nézve teljes bizonyitó erejűek nem lehetnek. „Trifkovics Pál és Stankovics Fülöp ellen egyes vádtársak tesznek ugyan kisebb nagyobb mértékben terhelő vallomásokat, azonban ezen terhelő kimondványok szintén nem mondattak szemökbe, ezenkivül nem öszhangzók, és ellenmondásban is vannak egymással. Ennélfogva a fennforgó egyéb gyanujelek kapcsában nem képezhetnek teljes bizonyítékot. Miután azonban vádlottak azokat teljesen megerőtleniteni képesek nem voltak, tehát csakis bizonyitékok elégtelensége miatt lehetett őket felmenteni. A törvényszék elnöke erre felhívja a vádló tiszti ügyészt, valamint a védőket, nyilatkozzanak az iránt: belenyugszanak-e a felolvasott ítéletbe, vagy pedig felebbeznek. Egyszersmind 5 percznyi időt enged a védőknek, hogy a vádlottakkal értekezzenek. Vádló főügyész Sztrokay Boldizsár bejelenti a felebbezést. Ez alatt a védők fenbangon értekezve a vádlottakkal, Funták Sándor ügyvéd Karagyorgyevics herczeg részéről, Farkas György ügyvéd Trifkovics Fülöp részéről bejelentik a felebbezést. E szerint a per áttétetik a pesti kir. ítélőtáblához. Felelős szerkesztő as kiadó-tulajdono? SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Tetten. 1870. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dvnasor sarkán 9. sz. a.