Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 82. szám - Jogászgyülés sept. 28-ki ülései [2. r.]

326 Kállay Istvánné f év jan. 15-ki 154. sz. a. felebbvitelt adott be, melyben az összes periratokat az árverés megsemmisítése végett a kir. táblához kérte fel terjesztetni. A tszék f. év február 3-kán 154. sz. a. végzéssel azt mint elkésettet hivatalból visszautasította. Ez ellen Tóth Juliana apr. 11. 685. sz. a. sem. panaszt adott be; mert az árverésről csak jan. 23-kán értesittetvén, a jan. 25-én, tehát törvényes időben beadott felebbezését, ha még az sem. panasznak vétetnék is, viszszautasitani nem lehetett; mert a vételár felosztása védett f. ev márczius 23. megtartott tárgyaláson, miután az árfelosztás, beadott felebbezésének felsőbb bírói elintézéséig, elhalasztatott — a f. év február 3-án 154. sz. a. hozott felebbvitelt elutasító végzés ezen későbbi bírói cselekvény által meg lett szüntetve. A Semmitőszék azt visszautasította; „mert, ámbár Tóth Julianna sem. panaszában a 154. sz. alatti beadványát felebbezésnek vétetni kívánná, „mivel azonban azon beadványt világosan felebbvitelnek és nem felebbezésnek czimezte — és annak kérelmi részében az árverést megsemmisitetni kérte; „ennélfogva azon beadvány csakugyan semmiségi panasznak tekintendő levén, mint ilyen pedig mint a perr. 297. §. 21. §. fektethetett a 298. §. a) p. szerint 3 nap alatt levén benyújtandó, az eljáró bíróság által mint elkésett, szabályszerűen utasíttatott vissza; „minthogy pedig a perr. 282. §. szerint oly végzés ellen, mely a felebbvitelt törvényes határidő elmulasztása miatt utasítja vissza, felebbvitelnek nincs helye — az 1870. apr. 11-ki sem. panasz visszautasítandó volt." (1870. augustus 26-kán. — 7221. sz. a.) Szabálytalanság, de nem semmiségi ok, ha a kir. tábla helybenhagyó ítéletét külön nem indokolta, sőt az első bírósági indokokra sem hivatkozott. Azon panasz, hogy a biztosítás le nem járt váltók alapján rendeltetett el, nem semmiségi, hanem felebbezési jogorvoslat tárgyát képezheti. Wolf Ede a nyitrai kiviteli gőzmalom-társulat ellen 64,200 ft. erejéig biztosítást kérvényezvén, Nyitra al város tszéke 1869. decz. 18-kán 1784. sz. a. hozott végzésével az ugyanazon év nov. 3-kán 1644. sz. a. kelt végzéssel elrendelt s ugyanaz nap foganatosított biztosítást 54,900 ft. erejéig fentartotta. A biztosítást szenvedett társulat felebbezéssel élvén, a kir. tábla f. év június 18-kán 13,572. sz. a. hozott végzésével az első bírósági végzést külön indokolás vagy első bírósági indokokra való hivatkozás nélkül, de egész terjedelmében helybenhagyta. Ezen táblai végzés igy szól: „Az e. bir. végzés neheztelt részében helyben — egyébként pedig érintetlenül hagyatik." Az e közben csőd alá került társulat perügyelője a táblai végzés ellen sem. panaszszal élt, mert a perr. 247. §. rendelete ellenére a táblai végzés nem indokoltatott, sőt abban az ügyviteli szab. 227. §. ellenére hivatkozás sincsen az első bir. végzés indokaira; továbbá a biztosítás le nem járt váltók alapján rendeltetett el — mi a 338. §. rendeletébe ütközik: A Semmitőszék azt elvetette; „mert habár a kir. tábla az által, hogy neheztelt végzését kellő világossággal nem indokolva, szabálytalanságot követett is el; mindazonáltal semmiségre okot nem szolgáltatott, miután az első bir. végzés felebbezett részét egész terjedelmében változatlanul helybenhagyván, magától értetőleg annak indokolását is helybenhagyta s elfogadta. „s miután a perr. 295. §. szerint két egyenlő végzés ellen további felebbezésnek helye nem levén, panaszos a másodbirósági határozat emiitett szabálytalansága folytán sérelmet nem szenved; „A panasz azon további tartalma, mintha a biztosítás le nem járt váltók alapján s azért a 338. §-ba ütközőleg rendeltetett volna el, a biztosítási végzés érdemét tárgyazván, ez irányban a perrend 334. s abban idézett 332. §. szerint az orvoslás a kifogások s felebbezés utján keresendő. (1870. sept. 6. — 9013. sz. a.) Jogászgyülés szakosztály ülései sept. 28-kán. Illik szakosztályban a halálbüntetés eltörlése felett Csukásy beszédének folytatása következő: A népek fejlődésében nincs ugrás, nincs részlegesség. Egyik részben előbbrehaladhatnak ugyan, de nemsokára követi ezt a másik és harmadik is. De tudomány szüli a miveltséget, a jó, a szelíd erkölcsöket s mindezek alapja a nevelés. A hol a nevelés folytán miveltség létezik, ott a jogi intézmények mintegy magoktól változnak; mert nem a törvény teremté az életet, de az élet a törvényt. És ha ez igy van, a mint valójában van is, akkor egyes jogintézmények behozatalánál, avagy változtatásánál az ország sajátos állapotát ismerni és szem előtt tartani kell. A midőn tehát a halálbüntetés el, vagy el nem töröléséről van szó, ismernünk és figyelembe kell vennünk hazánk állapotát. Nemzetünket illetőleg azt tapasztaljuk, hogy annak jelleme szilaj, nyers, mely az alattomosságot nem ismeri, s kérkedik azzal, ha legénykedhetik, ha erőszakoskodást vihet véghez. Ezen vonásokból könnyű tehát látni, hogy nevelése csekély vagy épen semmi, hogy még az enyim és tied között határvonalat nem igen szokott tenni. Egy oly népnél, ha az állam öntudatosan s eszélyesen cselekszik, nem alkothat oly törvényeket, melyek előbbre haladott műveltségű népeknél szükségesek, — hanem hozni kell olyanokat, melyek a nép fogalmi körének megfelelőleg inkább érzékiek. Ott, hol a szellemvilág alig dereng, hol a fogságbüntetés súlyát nem érzi az illető, eltévesztett mód a benső, a lélekre ható büntetés alkalmazása; —az érzéki az, mely az ily viszonyok között inkább fentartandó! A büntetésnemek mindenütt a műveltség fokozatát jelzik, mert a nép maga eltörli azokat, melyek nézetével meg nem egyeznek és alkalmazza, ha azok egyeznek. Kezdetben csak egyedül testi, vagyis érzéki büntetések voltak; később a testiekhez a lélekreható, vagyis bensők is járultak; végre az ujabb kor főleg a lélekreható büntetéseket alkalmazza, de egészen a külsőt sem veté el, miután csonkításoknál használja, és megtartja a halálbüntetésnél. A megindult szabadsági mozgalmak folytán, mely szerint a szabadság tartatik a legfőbb kincsnek, eltörölték ugyan több helyütt, de megint visszaállították, miután még annak teljes mellőzése a nép élet viszonyai szerint nem volt mellőzhető. A halálbüntetés fentartatik nálunk is. Ha tehát most