Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 79. szám - Jogászgyülés sept. 27-ki ülései [1. r.]

314 nak meg nem felelhettek. A mint a váltójegyzők közhitelességü okmányokat adnak, ugy szükség van ily köztörvényi jegyzőkre is. Hazánkban évszázad óta voltak ily hiteles személyek, de ezek hatásköre megszűnt, és ma csak ama néhány egyházi hiteles hely maradt fenn. Ezután több gyakorlati példával bizonyítja a közjegyzőség szükséges voltát. A közjegyzőség azon intézmény, mely az állam által azon tekintélylyel láttatik el, hogy a biró az általa kibocsátott okiratokat hiteleseknek elismerni tartozik. Ezen intézmény vezércsillaga: a jogbiztonság. Halmossy Endre a következő inditványt nyújtja be: „Törvénykezési rendszerünk korszerű átalakításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzői intézmény, mint a biróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített, működésében csak a törvények alá rendelt, és hatáskörén belül közhitelességei felruházott okmányok kiállítására jogosított külön önálló közhivatal szerveztessék." Margittay Dezső barátja a közjegyzői intézménynek, ámde az indítvány több pontját nem helyeselheti. A közjegyző nem lehet hivatva egyébre, mint arra, hogy az állam által közhitelességgel láttassák el okiratok kiállítására, azért a törvények imperativ végrehajtása rá nem bizathatik, sem más heterogén feladatok elvégzése. Azért ezen irányban szintén egy módositványt nyújt be. Bogdány Lajos a tanácskozási szabályokhoz szól. A jogászgyülésnek nem czélja a részletek kifejtése, hanem a jogfejlődés vezéreszméinek megmutatása. Azért először in principio kéri kimondani a közjegyzői intézmény behozatalát. Sajnos, hogy a magyar jogászgyülésen még a fölött kell vitázni, hogy behozassák ? de miután erősen hiszi, hogy elfogadtatik, kéri először elvben kimondani, a közjegyzőség behozatalát. Halmossy Endre szintén csak elvet akar kimondani, mert a részletek kifejtése ide nem tartozik. De egyszerűen nem elég kimondani a közjegyzőség behozatalát, mert ez csak phrázis, hanem a hatáskört is ki kell szabni, melyben az behozassák. A közjegyzőség ellen a közvélemény egy része hangosan tiltakozik, de felfogása téves. Azon okok, melyek 1860-ban a közjegyzőség megszüntetését eszközölték, részint alkotmányos aggályok voltak, részint az osztrák közjegyzői rendszernek hiányai, melyek a közjegyzői intézményt gyűlöletessé tették. De helyesebb szabályozás mellett e gyűlölet és aggály okai eltűnnek. Az indítvány a részletekbe is bevág, azért azt nem pártolhatja, mert ezek a polgári perrendtartásba valók, és nem lehetnek tárgyai a jogászgyülés enunciatióinak. Azért saját módositványát ajánlja. Kacziány Nándor ki akarja mondani a közjegyzői hivatal szükségességét, de csak a forgalom élénkítése és a nemzetközi hitel emelése tekintetéből és pártolja Halmossy módositványát. Boor József nézete szerint a közjegyzői hivatala legszűkebb hatáskörrel hozandó be, névszerint csak a közokmányok kiállítására. Ajánlja Halmossy indítványát. A kérdéshez szólnak még Teleszky István, Ury József, Schulek G-usztáv s végre Pósfay. Az elnök határozatképen kimondja, hogy a szakosztály egyhangúlag óhajtja a közjegyzőségi intézmény behozatalát, következő szerkezetben: „ Törvénykezési szerhezelünk korszerű átalakításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzőség, mint a biróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített, önálló közintézmény szerveztessék" „hogy a közjegyzők működésükben csak a törvénynek legyenek a lárendelve, és az általuk hatáskörükön belül felvett okmányok közokirati erővel birjanak.u Jogászgyülés sept. 27-ki ülései. /. szakosztályban Stiller vasúti kártérítési indítványa vétetett tanácskozás alá. Az indítványozó egy hosszabb beszédben indokolja indítványát, melynek jogi alapját a római jogban találja, melynek tanát a locatio, conductio operis és receptum iránt fejtegetvén, ez utóbbit fogadja el. Ezután a külhoni törvényhozások szabályaira tér át,s az ausztriaismagyar viszonyokra. Schnierer Gyula, általánosságban elfogadja az inditványt, de jobb formulázást óhajt, s erre nézve inditványt nyújt be. Hoffmann Pál elnök összefoglalja a mondottakat. Arra nézve nincs véleménykülönbség, hogy a vasutak kártérítésére nézve intézkedés történjék, csak a módozatra nézve van eltérés. Körülírja a vitás pontokat, hogy meddig terjedjen a kártérítés kötelezettsége, a véletlen vagy a vis-major (force majeur) fogalma, és a vasutakkal kötendő szerződés érvénye. Weiss L. Stiller ellen szól, szintúgy Vavrik Béla is, a ki személyek szállítására nem akarja kiterjeszteni a kártérítési kötelezettséget. Simon Flórent azt hiszi, hogy már a tényleges monopóliumnál fogva is nem mellőzhető a vasutak kártérítési kötelezettsége. Sághy Gyula Vavrikkal polemizál, kinek állításait a tudomány által túlhaladottaknak mondja. Hoffmann Pál, ki az elnöki széket e közben SimoníFy Sámuelnek engedte át, hosszas beszédben fejtegeti a „véletlen" fogalmát és jogi jelentését, és következő inditványt nyújt be. „A vasúti vállalatok azon károkért, melyek az általuk szállított vagy szállítás végett elfogadott személyeken és dolgokon történtek, a károsultaknak és jogutódaiknak felelősek; ezen teljes kártérítési kötelezettség csak az által szűnik meg, ha bebizonyittatik, hogy a szenvedett kárt vagy magának a károsult egyénnek hibája, vagy az illető dolognak minősége, vagy elhárithatlan nagyobb erőhatalom okozta. A vasúti vállalatok részéről az illető felekkel kötött minden előleges szerződmény, mely ezen kártérítési kötelezettséget csökkenti, hatálytalan." Ezen indítványdr.Maonheimer, dr. Schnierer, sőt maga az indítványát visszavont dr. Stiller által is pártoltatván, szavazattöbbséggel határozattá emeltetett. Il-ik szakosztály ülése sept. 27. Nagy János európai congressus összehívását indítványozza a hiteltörvények egyenlősítésére nézve. Szóló felemlítve azon különbséget, mely a váltó-hitel- és kereskedelmi törvények között az európai államok különfelesége szerint fönáll, kérdi: igazolt-e ez állapot a jelen kereskedelmi viszonyai között, mikor a váltó már nem lehet más, mint áruczikk, s az áruczikk adásvevési viszonya kell, hogy mindenütt ugyanaz legyen? Ezután azelőmutatóra szóló váltó behajtási módozatának államok szerinti külön féleségéből fejtegeti ennek hátrányosságát s kimondja azon meggyőződését, hogy a jogászok föladata az empirismus helyébe rendszert állítani Hivatkozik Deák Ferenczre, ki már 20 évvel ezelőtt átalános európai jogelveket kivánt a hiteltörvényben; Sardagnara, a kinek