Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 77. szám - A halálbüntetés kérdése a jogászgyülésen [1. r.]

306 hát a vadság és tudatlanság korszakában, az emberek ily szerződésnek csak eszméjét is felfogni képesek lehettek volna, tehát a büntető jog alapjául ily szerződést feltételezni nem lehet; továbbá nem szüleménye a büntetőjog sem az állam hatalmi tényének, sem a polgári törvénynek, hanem mint az örök időtől fogva egy és változhatatlan igazságnak követelése természeti jogaink alkatrészét teszi, és szigorúan követeli, hogy a bűncselekményt hasonló rosz kövesse, milyent az magában foglalt volt. A történelemből tudjuk, hogy a népek ezen jogot, már a legrégibb időkben minden polgári szerkezet nélkül maguk gyakorolták, és hogy később is, midőn a büntető hatalmat a közbüntettekre nézve már az állam gyakorolta, magán sérelmeik kiegyenlitését, mi jobbadán halállal történt, egymás közt még mindig maguk végezték el, ha tehát a nép, a természeti jog örök igazságának követelése folytán, a halálbüntetést maga gyakorolta, kellett akaratának lenni, hogy az létezzék, és hogy az állam által is gyakoroltassák, ezen és hasonló érvek győznek meg engem még a halálbüntetés jogosságáról. (Folyt, köv.) Legfőbb itélöszéki döntvények. Azon egyezség, mely által a fivérek egyike magát a másika által minden jövőben kinyílandó apai örökségre nézve kielégítettnek nyilvánította, — nem szolgálhat akadályul, hogy az örökhagyó közös apa az előbbi irányában is végintézkedési jogát gyakorolhassa ; tehát, hogy az az apai végrendeletben részére megalapított hagyományt követelhesse, s hogy az részére oda ítéltethessék. SzinulovPája Temesmegye tszékéhez Szinulov Száva ellen keresetet adott be, közös atyjuk Szinulov Jóva B) alatti végrendelete alapján, 3 láncz föld életfogytiglani használatul való kiadatása iránt — mint hogy testvére mint átalános örökös Száva közös atyjuknak, ki 1865. évben elhalálozott, azon végrendeleti intézkedését teljesiteni vonakodik. Tárgyaláskor alperes azt vitatja, hogy felperesnek semmivel sem tartozik atyjuk hátrahagyott vagyonából, mivel vele 1855-ben oly egyességre lépett, melyben az magát minden jövőben kinyílandó apai és anyai örökségére nézve kielégitettnek nyilvánít ott a, s annálfogva minden lehető örökségéről lemondott, és különösen az apjuk után maradandó ingatlanok iránti minden öröködési jogáról is lemondott. Alperes a későbbi per folyamában sem vonja kétségbe az apai végrendelet érvényességét, csak arra támaszkodik fejtegetéseiben, hogy az felperesre nézve nem bírhat érvénynyel, miután mind arról, mi neki e végrendelet alapján hagyományoztatott, már előre, mintegy 10 évvel előbb határozottan és véglegesen lemondott — kielégittetése folytán. A törvényszék a kereset értelmében alperest elmarasztalta — következő indokokból. „Néhai Szinulov Jóva az általa 1865. marcz. 23-kán alkotott végrendelettel az őt fele részben tulajdonjogilag illető 290 ft ingatlanságot Szinulov Száva fiának jelenlegi alperesnek hagyta azon feltétellel, hogy utóbbi Pája nevü fiának köteles leend 3 láncz szántóföldet életfogytiglani használatul átengedni; „miután jelen végrendelet érvényessége alperes által | meg nem támadtatott, ez valamint az abban foglalt hagyomány is jogérvényesen fennáll mindaddig, mig ezen végrendelet alperes által nem fog érvénytelenittetni ; „a mi pedig a 2/ alatti alperesileg beügyelt egyességet illeti, az ez alkalommal nem volt birói figyelembe vehető, mert az imént emiitett oknál fogva, jelen egyezség az érintett végrendeletet nem érvénytelenitheti; — annál inkább, minthogy a végrendelet az egyezség után 10 évvel később keletkezett, és az egyezségben foglalt körülmények, a végrendelkező közös apa előtt tudva voltak; — (1869. július 19. — 1247 sz. a.) Ezen itélet ellen alperes felebbezéssel élvén, abban következőleg érvel: igaz, hogy alperes a végrendelet érvényét kétségbe nem vonta,de azt csak objective nem vonta, minthogy atyjának joga volt vagyonáról rendelkezni; ellenben tagadta érvényét subjective felperes irányában, miután ez öröködési jogát neki átadta. Az itélet azon indokát helytelennek vitatja, mely szerint a kérdéses egyezség nem érvénytelenitheti Í.Z apai végrendelkezést, mivel az egyesség előbb köttetett tiz évvel. Alperes szerint ezen közte s felperes közt kötött egyességnél nem az a kérdés, hogy mikor köttetett, hanem az, hogy meg vannak-e abban a szükségelt törvényes kellékek. Ezek pedig meg vannak benne; felperes nem is tagadja, hogy azon egyességet kötötte vele; s hogy egyezkedési vagy is rendelkezési képessége sem hiányzott, kitetszik a haláleseti felvételből, mely szerint felperes az egyességkötéskor 34 éves volt — tehát ezek alapján ezen egyesség felperesre nézve kötelező erővel bir. A kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: „Az első bir. itélet helybenhagyatik; Indokok: Habár felperes a 2-/. sz. a. mellékelt, 1855. május 15-kén kiállított egyesség szerint tényleg mind az apai, mind az anyai vagyonból, az apa életében, és annak beleegyezésével — osztályrészét kikapta; „tekintve mégis, hogy ezen egyesség mellett az örökhagyó apa végintézkedhetési joga érintetlenül maradt; „tekintve továbbá, hogy a felperes által becsatolt, s 1865. márczius 23-kán kelt B) alatti végrendeletben az örökhagyó által, annak megemlítése után, hogy osztályrész kiadatott a hagyatékból, nem örökrész, hanem hagyomány, t. i. 3 láncz földnek haszonvétele lett kirendelve; „felperesnek az érvényére nézve meg nem támadott végrendelet alapján a 3 láncz föld életfogytiglani haszonvételét, mint hagyományt megítélni s alperest annak kiadására kötelezni, s ekként az e. bir. Ítéletet ezen s az abban felhozott indokokból helybenhagyni kellett.(1870, május 16. — 15082. sz. a.) Alperes ez ellen is felebbezést adott be, fejtegetve, mikép habár az 1855-i egyesség a közös apa végrendelkezhetési jogát érintetlenül hagyta is, de felperes abban minden jövendőbeli apai s anyai örökségére nézve teljesen kielégíttetvén minden bármi alapon keletkezhető örökségi; jogáról lemondott, minek ellenkezőjét felperes, mivel sem igazolta. Különben ezen öröködési jogát az apai végrendelet sem éleszthette fel, mielőtt ó nem az apa, hanem fivére, az alperes irányában mondott le öröködési jogáról, miből következik, hogy az ily módon eladott jogát egyedül alperestől nyerhetné vissza, annyival inkább, mivel a vagyon átháromlás módja, a peres felek közt létrejött jogügylet érvényét meg nem változtathatja. ALegfőbb ítélőszék által Ítéltetett: