Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 77. szám - A halálbüntetés kérdése a jogászgyülésen [1. r.]

Pest, 1870 kedden október 4. 77, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÍRVÉVVSZÉkl IVSARM, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. A jiilins—septemberi előfizetési időszak lejárván tisztelettel kérjük évnegyedes előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetésük inegojitása iránt, mielőbb intézkedni. — Ij előfizetőknek még szolgálhatunk teljes példányokkal — a mait évből is. A halálbüntetés kérdése a jogászgyülésen. Várady Mihály t3zéki elnök úrtól. Az első magyar jogászgyü'ésnek f. évi sept. 29-kén tartott teljes ülésében, a szakosztályi többség következő határozata: „mondja ki a magyar jogászgyülés, bog- az uj büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halál, mint büntetés mellőzendő" névszerinti szavazás folytán 105 szavazattal 80 szavazat ellenében elfogadtatott, a kisebbség véleménye következő volt:„miután a halálbüntetés eltörlése, a szükséges intézkedések behozatala és bizo nyos előzmények beállta előtt nem czélszerü, ennek következtében a jogászgyülés a napirendre térést mondja ki." Szeretem az őszinte szót, és bevallom, hogy tekintettel népünk egy rétegének miveletlencégére, bünfenyitő törvénykezésünk — fogházaink, és rendőrségünk silány állapotára, melyet az ügyvédnek épen ugy, mint a biró nak kiválólag van alkalma ismerni, nem hihettem, hogy ezen inditványt maguk az inditvány pártolói, a teljes ülésben keresztülvitetni komoran szándékozzana k, nem hittem pedig azért, mert ezen inditvány korszerűsége mellett a szaklapokban egy komolyabb szó sem emeltetett, indítványozó Engert urnák a Themis 1. 2. 3. számaiban megjelent „A halál mint büntetés" czimü czikksorozatát, illetőleg czikksorozatának okoskodásait, részben maga a czikkiró ellentéles állításaival, dr. Bróde Lipót ur pedig, az állandó bizottsághoz beadott erre vonatkozó véleményében, szakavatottságot tanúsító érveivel, sarkából egészen kiforgatta, de ki is hihette volna, hogy az ebő magyar jogászgyülés ezen az állam életerét érintő kérdés megoldása felett véleményt mondjon Magyarország büntényi statisticája adatainak előleges beszereztetése,illetőleg betekintése nélkül? Miután pedig sem az ide vonatkozó büntényi statisticai adatok előleges beszerzése — sem az iránt gondoskodva nem volt, hogy a szakosztályokban eme nagy horderejű inditvány mellett és ellen kifejtett nézetek, a gyorsirászat segélyével a közönség eleibe juthattak volna, nehogy hason insinuatiok folytán, minőt a Themis 3-ik számában indítványozó Engert úrtól következőkben olvashatni, „ki hazánkban a halált mint büntetést védi, az ez által mondja, hogy nem vagyunk eléggé müveit nemzet arra, miszerint a nemzet egyes tagjával, ember módjára lehessen bánni" a felületesen értesíttettek előtt a kisebbségi vélemény pártolói mint megannyi vért szomjazok tűnjenek fel, nem lesz felesleges a halálbüntetés eltörlésének kérdésében az ellenfelek által elfoglalt álláspontokat szabatosan meghatározni. Az indítványozó elfogadott indítványának, „hogy az | uj büntető törvénykönyv alkotása alkalmával, a halál, | mint büntetés mellőzendő" indokolásában két főelvet állított fel, hogy I. A halálbüntetés jogtalan — II. A halálbüntetés czélszerütlen, melynek begyőzésére „a halál mint büntetés" czimü a Themis 1. 2. 3. számaiban: megjelent czikksorozatainak okoskodásaival vállalkozott, pártolói a szakosztályi tárgyalásnál ugyanazon kiindulási pontot tárták szem előtt. — Az inditvány ellenesei, dr. Brode Lipót urnák az állandó bizottsághoz benyújtott véleményében kifejtett jogi elveket, és nézeteket fogadták el kiindulási pontul, mely véleménynek jogelvei, és a halálbüntetés alkalmazása iránti feltételei következők: a) A halálbüntetés jogszerű. b) A politikai vétségek — ugy a haszonlesés nélkül elkövetett gyilkosságok eseteinél mellőzendő, és más a beszámithatás fokozata szerint kimérendő büntetéssel helyettesítendő, ellenben: c) a haszonlesésből tervezett és véghez vitt gyilkosságok eseteinél mint legsúlyosabb büntetést, tekintettel hazánk népének közmiveltségi állapotára, bünfenyitő törvénykezésünk, fogházaink, és rendőrségünk hiányára, mai na ság még a jogbiztonság érdekéből fentartani szükséges,azonban végrehajtásának nyilvánossága beszüntetendő. Ez volt azon álláspont, melynek védelmére dr. Brode Lipót ur jeles véleménye alapján az inditvány ellenesei csoportosultunk, megkísértem eme álláspont jogosultsága iránt egyéni meggyőződésemet következőkben kifejteni. A tudomány szempontjából, illetőleg a halálbüntetés jogszerűségének kérdését a legnevezetesebb jogtudósok az elmélet mezején annyira kimerítettek már minden kutforrást, melyből érveket a halálbüntetés jogossága mellett és ellen gyűjteni lehetett, hogy e téren alig hozhatni fel valami ujat, tehát csakis az egyéni felfogás dolga, ha reám a halálbüntetés jogossága védőinek — indítványozó úrra ellenben a halálbüntetés elleneseinek, érvei hatottak meggyőzőleg; én részemről a halálbüntetés jogossága ellen felhozni szokott elméleteket, részint abstract természetüeknek, részint olyanoknak tartom, melyek létezőknek feltételezett viszonyokra vannak alapítva,a feltételezett viszonyok létezésének bebizonyítása nélkül, állíttatik p. o., hogy az élethez való jog természeti velünk született ősi jog lévén, azt elvenni nem szabad, ez abstract elmélet, mely ha állana, akkor alig lehetne egy büntetést is igazolni, mert a fogság által, szintén természeti jogunk, t. i. személyes szabadságunk támadtatik meg; további elmélet, hogy senkinek sem lévén joga az életről lemondani, tehát élete megsemmisithetésének jogát senki másra és így az államra sem ruházhatta által, ezen elmélet egy átruházási szerződést létrejöttének bizonyítása nélkül feltételez, de képtelensége kitetszik azon körülményből, mert a valószínűséget sem közelíti meg, hogy az emberiség első éveiben te77