Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 76. szám - Jogászgyülés

304 jegyzője. K ö v á r y Mihály, kolozsvári jegyzője, Schreiner Károly, soproni jegyzője és Bognár Jakab, a debreczeni ügyvédegylet jegyzője. A háromtagú számvizsgáló bizottság tagjaivá választattak : Lipthay Kornél, Ghiczey Samu, Ertl Károly. Azután megvitatták a tanácskozási szabályokat, a tett indítványokat, *) s végre az állandó bizottság által elfogadott inditványok és vélemények az elnök által az egyes szakosztályokba soroltatnak, és pedig az: I. szakosztályba (magánjogi) Venczel, Löw Tóbiás s Hodossy indítványa. II. szakosztályba (váltó keresk.) Nagy János, Held, Apáthi, Stiller indítványai. III. szakosztályba (büntetőjogi) Engert inditványa. IV. szakosztályba (tkezési és bíróság szervezési.) Pósfay Szentléleky, Környei, Dárdai, Lósy indítványai, — melyeket lapuuk 73. számában elősoroltunk. Ezzel ezen első ülés befejeztetett. Délután diszebéd volt, melyen az igazs. miniszter is megjelent, ki Paulernek a királyra s királynéra tett felköszöntése — és Bogisics, Magyar János (szegedi ügyvéd) toastjai után következő beszédet mondott: „Fogadják legmélyebb köszönetemet ezen szíves megemlékezésért. Örömöm és hálám e felett annál nagyobb, mert ezen kedves megemlékezés még szorosabbra fűzi azon testvéri kapcsot, mely engem Magyarország jogászainak tehetségre és érdemre nézve utolsó, de hűségben és buzgalomban az elsőkkel versenyző tagját, már közel 28 év óta csatol azon tiszteletreméltó osztályhoz, mely a magyar közvéleménynek legilletékesebb, legjogosultabb és egyszersmind legjelentékenyebb tényezői közé tartozik. „Nehéz napokat élünk. Ott a távol nyugaton két óriás élethalál-harczot küzd egymással. Küzdelmeik súlya alatt megrendül a föld. Az események vihara már évszázadok müveit dönté romokba és széttépte a legbölcsebb államférfiak terveit és számitásait. És ki titkolhatná el ma azt, hogy a vén Európa egy uj aera küszöbén áll. melynek rejtelmes ködfátyolán még sejtelmeink is alig hatolhatnak át. De talán jól történt, hogy önök épen e nehéz napokban gyűltek össze, eszmét cserélni azon kérdések felett, melyek hazánk regenerátiójának nagy munkájával közvetlen kapcsolatban állanak. Nagy események megdöbbentő hatása alatt fel szokott riadni a szunyadozó tetterő, és a vész, mely másokat elnyel, habár közvetlenül nem fenyeget is bennünket, de ösztönszerűleg saját sorsunk mérlegelésére ébreszt. És talán ezen nehéz napokban kettős sulylyal fog birni önöknek a tudomány szentelt forrásaiból merített mérvadó nézete a közvélemény mérlegében ugy, mint a törvényhozás előtt, melynek egyik legközelebbi és legnagyobb feladata ép az leend, hogy letegye az országos jogélet alapjait Vajha ezen komoly pillanatban mindenki e hazában átérezné, hogy a kor, melyben élünk, többé nem kedvez a históriai jognak, és hogy a régi jogalaphoz egy ujat kell csatolni, és ez az, hogy a cultura meghonosítása és terjesztése által az uj kor eszméinek szellemében erkölcsi jogosultságot kell szereznünk azon földhöz, melyen apáink laktak Mert minden nemzet, minden állam egy-egy családja lévén az Összes emberiségnek, természetszerűleg hivatva és kötelezve van azon nagy czélok és érdekek szolgálatára, melyek az egész emberiség tulajdonát képezik. És e nagy czél és érdek semmi más, mint *) Megemlítendő Gerlóczié aziránt, hogy a jogászgyülés szaktárgyai közé az államtudományok is felvétessenek — mi Hoffman tanár ellenérvei folytán mellőztetett. De elfogadott azon indítvány, hogy az állandó bizottság tagszáma 30-ra emeltessék. I az erkölcsi és anyagi jóllét szakadatlan fejlődése és folytonos haj ladása. .Európa megváltozott viszonyai közt további fennmaradásra I csak azon államnak és nemzetnek lehet jogosult reménye, mely az emberiség ezen közös nagy czélját és érdekét saját hatáskörében előmozdítani és biztositani képes. Es vajha mielőbb mindenkit áthatna azon komoly meggyőződés, hogy rendezett jogélet nélkül az erkölcsi és anyagi jóllét fejlesztése a lehetetlenségek sorába tartozik, és hogy habár különben halhatatlan müveket hozunk is létre, de futó homokra épitjük minden alkotásainkat, ha nem sikerül jogrendszerünket a tudomány, az uj kor követelményei és a gyakorlati élet mindig változó és fokozódó igényeivel öszhangzásba hozni. Vajha elmondhatók, hogy lelkesedésünkben több része van a jövőnek, mint a múltnak, bármily ragyogó fényben terüljön is ez el szemeink előtt. És vajha a történelem elmondhatná rólunk, hogy nagyobb volt bennünk a hazaszeretet, mint előítéleteink. Vajha komolyan megfontolnák mindazok, kik hivatva vannak az ország sorsára befolyást gyakorolni, hogy Magyarországot korszerű és szabadelvű jogi intézményekkel uj életre ébreszteni már csak e nemzedéknek lehet, és hogy talán egy következő nemzedéknek ez nem lesz többé hatalmában, cshogy ezért a munka sikere majdnem feltétlenül a munka gyors végrehajtásától függ. Vajha uraim mindaz, a mit szerencsés voltam felemlíteni, ne maradna pium desiderium, és hazánk az uj viszonyok közt is felfogná és betöltené hiva" tását! De hogy ez bekövetkezhessék, arra nagy befolyással van az önök magatartása uraim, a jogi intelligentiáé, mely a haza intellectualis erejét, zömét képezi. „Es azért lelkem mélyéből|üdvözlöm önöket, hogy épen ezen nehéz napokban összesereglettek tanácskozni eszmét cserélni és egyszersmind tájékozást nyújtani a kormánynak és törvényhozásnak egyiránt azon kérdésekben, melyek legközelebbi időben a törvényhozás tanácskozásának tárgyát fogják képezni. Legyenek önök meggyőződve arról, hogy a kormány teljes készséggel és örömmel fog minden életrevaló eszmét felkarolni, mely az önök tanácskozásainak folyamában felmerülend. nem ismer nagyobb szerencsét, mint azt, hogy önök életrevaló indítványait a gyakorlati élet terére átültesse. Es most, miután rövid szavakban szerencsés voltam elmondani üdvözletemet és köszönetemet önök irányában, engedjék meg, hogy e poharat őszinte tiszteletem és legmelegebb rokonszenvem jeléül a magyar jogtudomány egyik fenkölt bajnokára, az első magyar jogászgyülés elnökére és az ő személyében szeretve tisztelt összes kartársaimra, Magyarország összes jogászaira ürítsem, hogy azok a haza üdvére sokáig éljenek." Jogászgyülés sept. 20-ki ülései. Sept. 26-án a szakosztályok — kivévén a 2-kat— megalakultak és megkezdek a tárgyalásokat a beadott inditványok felett. — Az első (magánjogi) szakosztály következőleg alakult meg: elnök Hoffmann Pál; helyettes elnök Simonffy Sámuel. Jegyzők: dr. Wenzel Tivadar, dr. Löw Tóbiás és dr. Stiller Mór. II. osztály 26-án kellő számmal tagok meg nem jelenvén meg nem alakulhatott. — Másnap sept. 27-én következőleg alakult: elnökök Daruváry és Apáthy; jegyzők : F i s c h e r Kálmán és Nagy Ödön. — A lll-dik (büntetőjogi) szakosztály. Közfelkiáltással megválasztattak : elnökül B ó n i s Sámuel, alelnökül Csacskólmre: jegyzőkül Márkus Lajos nváradi ügyvéd, és Csukássy Károly p. tiszti ügyész. — A 4-ik (bírósági szervezet stb.) osztály következőleg alakult meg : elnök Szentléleky Gyula, helyettes elnök : Pósfay Károly, jegyzők : Tcleszky István és Vaj k ay. *"e!íí16s szerkesztő és kiadó-tulaj<-|onf> SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, Í870. nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.