Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 73. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 5. [r.]

Pest, 1870 kedden septeiuber 2i). 73, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÜRYK.VYN CSARNOK Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Észrevételek a perrend hiányairól. Debreczeni ügyvéd egylet áz úrbéri törvényjavaslatokról. Semmitöszéki határozatok. Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffka Ignácz tszéki ülnök úrtól (Szatmárott.) V- 20. A 282. §-ban, melyszerint „a törvényes határidő után akár közvetlenül beadott, akár posta utján érkezett í'elebbviteli beadványok hivatalból visszautasitandók — a vidéken lakó peres felekre — nézetem szerint méltánytalan megszorítás foglaltatik; mert a torvény jótékonyságának mindenkire egyformán kell hatni; s azért, hogy valaki esetleg a bíróság helyiségétől távol lakván, még a törvényes határidő előtt postára tett, de akár az utak járhatatlansága, akár a postahivatal késedelmezése, vagy bármi oknál fogva egy iiappal később beérkezett felebbviieli beadványa hivatalból visszautasittassék, és a íélebbező fél legalább is egy költséges igazolási kereset megindítására szoríttassak, méltányos nem lehet. E rész ben tehát kimondandó lenne, hogy a törvényes határidő a beadványnak postára lett feladási napjától mérlegezendő. 21. A 285 és ezzel kapcsolatos 294. § ban foglalt rendelkezést, mely szerint „felebbezésnek csak Ítéletek és a 294. §-ban kijelölt végzések ellen van helye" — a törvénykezés gyakorlati mezején megállhatónak nem tekinthetem. Mert igaz ugyan, hogy a 29';. §-ban alkalom nyujtatik arra, hogy ott, hol a végzések elleni felebbezés törvény szerint kizáratott, a per folyta alatt felmerült panaszokat az ügy érdemében hozott Ítélet elleni felebbezvényben a felek előadhassák; — de ki tudná előszámlálni mindazon eseteket, különösen az örökösödési eljárás körül, melyekben az ügy érdemlegesen nem itélet, hanem végzés által döntetik el? — Már pedig jelenleg a hagyatéki és gondnoksági kérdések elintézése is a törvényke zési rendtartás szabályai szerint intéze; dők el, s talán épen ezért czimezteíett az 1868. LIV.tcz.polgári törvénykezési rendtartásnak, mivé' a peres ügyeken kívüli eljárásra is kiterjesztetett; nem úgy mint az osztrák perrendtartás, melynek hatálya alatt a peres ügyeken kívüli eljárás külön volt szabályozva •— Ha tehát a 285. §. betűszerinti értelemben vétetik, akkor a hagyatéki és gondnoksági ügyekben hozott végzések ellen jogorvoslattal élni sem lehetne, ez pedig képtelenség. Sokkal könnyebb nézetem szerint a tilalom eseteit kijelölni, mintsem a természet törvényein alapuló cselekményeket elésorolni, miként ezt a büntetőjog rendszere is feltünteti, és épen azért czélszerűbb lett volna kijelölni azon eseteket, melyekben felebbezésnek helye nincsen, miként ezt az 1840. 15. tcz 134.§-ban feltaláljuk. És úgy hiszem, hogy eddigelé leginkább a per késleltetésére irányzott számtalan felebbezésnek is gátot lehetne vetni, az által, ha a birtokon belüli felebbezés megszorittatnék. A niai számhoz van ssieiiékelve ; Nem hagyhatom érintetlenül, hogy a perrend 301. ' §-a, mely úgy rendelkezik, hogy az elsőbiróság a kellő : időben beérkezett sernmiségi panaszt akár az első. akir a í felebbviteli bíróságok határozata ellen intéztetett, közvetlenül a semmitőszékhez terjeszti fel: az ügy rendtartás I 235. §-val ellentétet képez, hol világosan kiniondatik, | hogy ha a másodbiróság határozata ellen volt a panasz I irányozva, a felterjesztés az első bíróságtól a kir. itélő | táblákra s innen a semmitőszékhez történik — Az ily elj térés — mi által az ügykezelésnél íéheérfés idéztetik elő | — mindenesetre magában a törvényben lenne megszün| tetendő. 22. Az igazolás eseteire vonatkozó IV. fej. §§-ban j több hiányt, kipótlandó hézagot és egyszersmind gyakorlati nehézséget találok, nevezetesen a 307. §-nak azon rendelkezése, mely szerint az igazolási kérelem beadására kitűzött határidő azon naptól számítandó, mikor az elmulasztott jogcselekmény teljesítendő lett volna, oly szigorú, hogy annak alapján a vétlen mulasztó fél igen gyakran, valamint az igazolásnak, úgy a perújításnak jogorvoslatától megfosztatik. Mert igaz ugyan, hogy a 315. §. perújítást euged meg ott, hol a fél meg nem jelenés vagy perirat beadásának vétlen elmulasztása miatt igazolással nem élt; ámde perújításnak csakis ítélettel ellátott pereknél van értelme; mert például alperes elleniratának elmulasztása miatt minő irányban indíthatna perujitási keresetet? pedig igen sok akadály, mint például nagy betegség, letartóztatás, vagy vizáradások miatt közlekedési eszk; zök ! hiány * tarthat huzamosabban 15 napnál, mely idő alatt j a jogcselekmény elmulasztását a 307. §. szerint okvetlej nül igazolni keilene. Azért is az id. t. szab. 95. § át helyej sebbnek tartottam, mely szerint az igazolási kérelem bej adására kitűzött 15 nap nem a jog cselekmény teljesíté; sének, hanem az akadály megszűntének napjától volt sza| mitandó, és pedig annyival inkább, mivel ezen 307. § ba:i j foglalt szigor a felebbezvény, vagy eskületétel igazolásának mulasztására is vonatkozik, holott a 315. §. ezen esetekre nincs kiterjesztve, de perújításnak szerintem itt érte'me sem volna. Es ebből beláthatni, hogyha a fentebb érintett körülmények között nyertes felperes a neki oda ítélt eskületételének, vagy marasztalt fél felebbezésének mulasztását, az arra kitűzött ] 5 nap alatt nem igazolhatná, perújítással sem élhetne, mennyiben attól a 315. §. őtet elzárja. Már pedig, ha kívánatos, hogy a törvény intéz| kedjék arról, miszerint a perek befejezésének késlelteté! sére irányozható visszaélések gátoltassanak, ugy nem le| het méltányos és igazságos, hogy egyik fél oly véletlen ! s el nem háríthatott akadály miatt, mi a másikat önhiI báján kívül sújtotta — gazdagodjék; szerintem a 307. §. I bővítendő volna azzal, hogy a perujitás joghatályával a a „Reform" elöfisetcsi felhívása. 73