Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 72. szám - Kételyek a végrehajtás körül - A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei az urbéri stb. ministeri törvényjavaslatokra [1. r.]

286 szabatosabban megállapilassanak, a kárpótlásra vonatkozó | némely elvek meghatá; oztassanak, és végre a különféle | birtokviszonyok mint az udvartelki birtok, bérföldek, telepitvények, malom és italmérési jog, megtelelő, s végleges elintézése nyerjenek. A törvényjavaslatok az érdekelt indokolásból folyó szükségnek megfelelnek s különösen az italmérési jog rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag azon nézetben vagyunk, hogy a földesurak italmérési jogának megszüntetése czélszerűen csak is a miniszteri javaslatban foglalt alapon vihető keresztül. E jog a földesurak által kizárólag gyakoroltatván, egyes bonpolgárok által, mint ez a maradványföldeknél, szőlődézsmánál sat. történik, meg nem váltathatván, vagy az állam, vagy a községek által váUandó meg. — Az állam általi megváltásnak legyőzhetlen nehézségei vannak. A megváltási tőkék egyesítve oly nagy összeget képeznek, hogy annak elvállalása által az állam óriás mérvű terhet vállalna magára, melynek az ország lakossága általi fedezéséről kellene gondoskodnia. — Teljesen szabad iparrá tehát az ital mérést semmi esetre nem tehetné. — Ezt nemcsak a megváltás által elvállalandó államadósságnak az államra elvíselhetlen volta, hanem főképen még a közerkölcsiség és közrend sem engedhetnék meg. Az állami egyedárúság jövedelmei pedig, vagy nem fedeznék a megváltásból származó államadósságot, vagya szükséges jövedelmek biztosítására oly szigorú, és a dohány egyedáruságihoz még csak nem is hasonlítható nagy terjedelmű ellenőrzési készületet venne igénybe a közigazgatás gépezetében, mely a mint egyfelől régieje által a bevétel nagyobb részét felemésztené, úgy másfelől oly türhetlen kutatások, és zaklatásoknak tenné ki a honpolgárokat, — melyeket, — hogy ismét hasonlatot emiitsünk, — a dohány egyedárusággal egybekötöttek meg sem közelitenek. Mig ellenkezőleg: ezen regalejognak a községek által megváltása, az állam közvetítése mellett, könnyen, és egyszerűen eszközölhető; az italmérésre maguk a községek által gyakorlandó egyedáruság pedig részint nem oly gyűlöletes, részint kevesebb költséggel s biztosabban, és az állam különös terheltetése nélkül fentartható, — mig abból a községi czélok előmozditására — mint ezt egyes kir. városok, s némely más községek jelenlegi gyakorlata s példája tanúsítja jelentékeny jövedelmek biztosíttathatnak ; és az italmérés a közerkölcsiség és közrend szempontjából is czélszerűbben s biztosabban ellenőrizhető. A kérdéses törvényjavaslatokat tehát átalánosságban helyeseljük; azoknak némely elveire, s szerkezetük némely részére azonban észrevételeink vannak, melyeket a következőkben adunk elő, és pedig: I. Az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra. Ezen törvényjavaslat az 1832/6. 1840. és 1848. évi úrbéri törvények és az ezekkel legnagyobb részben egybehangzó 1853. mart. 2-ki úrbéri nyiltparancs, és földtehermentesitési rendelet alapelveit átalában fentartotta, sőt azok egyes szabványait teljes szöveg szerint átvette. — A hol eltérést, lényegesebb pótlást, vagy szabatosabb megállapítást talált szükségesnek: ezek, vagy az azólta törvény által elfogadott elvek, vagy maga a tárgy természete által legnagyobb részben kellőleg indokolva vannak. Az itt emiitett kathegóriákba tartoznak nevezetesen következő intézkedések: a birtokos által fizetendő váltsá| gokra nézve az országos közvetítés; a puszta telkekre | nézve az 1848. máj. 1-sői birtokállapot fentartása; a foglalások visszakövetelésének méltányos korlátok közé utasítása, a zsellértelkek külső tartozmányainak minden kételyt kizáró biztosítása (14. §.); a maradványföldi váltságösszegek kiszámításának szabatosabb, s igazságosabb megállapítása (16. §.); egyéb megváltásoknál az átlagok kiszámításának az 1853. márt. 2-ki földtehermentésitési rendetet 13. §-tól eltérő alapja; a maradvány földi váltság tőkék kamatozásának az 1862. okt. 3-ki udvari rendeletben megszabottól eltérő határideje; az erdőilletményre jogosító faizási gyakorlat idejének a nyilt parancscsal szemben határozottabb megállapítása, a volt jobbágyoknak, vagy községeknek ez előtt átengedett erdők iránti nyilt intézkedés, a nádlási haszonvételeknek a kizáró tulajdon elvének megfelelő szabályozása sat. Ezek előre bocsátása után észrevételezzük: 7. §-ra. E szakasz igy lenne módosítandó: „A puszta telkek azok, illetőleg törvényes jogutódaik tulajdonaivá válnak, kik stb. — Mivel az 1848 május 1-sői birtok törvényesen másokra szállhatott át, s az 1853-ki úrbéri nyilt parancs 6-dik §-a azon rendelete is, hogy a pusztatelkek „a mostani birtokosok teljes tulajdonává válnak" ugyan ily értelemben vétetett. 15. §. A foglalásokra nézve e szó előtt „kárpótlás" minden lehető balmagyarázat megelőzéséül nyíltan kifejezendő lenne, hogy „országos" kárpótlás nem jár. 16. §. E szavak: „és osztályú" kihagyandók volnának. Mert az úrbér behozatalakor minden jobbágy helység (határ) egy osztályba soroztatván: a helységek akkori osztályzata az 1836. V. tcz. által is megtartatott, s ugyanaz vétetett alapul az 1853-ki földtehermentésitési rendeletben, mint szintén az 1868. XXXIII. tczikkben is az úrbéri kárpólási összegek megszabására nézve. E szakasznak a pusztatelki részekért, és maradványföldekért a birtokosok által adandó kárpótlási összegre vonatkozó rendeletében tehát az „és osztályú" szavak egészen feleslegesek, sőt mint ilyenek értelemzavarókká is lehetnek; a mennyiben ama szavak kihagyása mellett is, kivan már az illető osztály fejezve, a fentebbiek szerint ugyanazon határ mindenkor csak egy, t. i. vagy az 1-ső, vagy a 2-ik, vagy a 3-ik kárpótlási osztályba tartozván. Mig a szakasz mostani szövegezése azon, különben helytelen és a dolog állásának meg nem felelő értelmet is involválná, mintha ugyanazon határban különböző kárpótlás adatott volna, s szándékoltatnék jövőre is adatni a telkek és földek különböző osztálya szerint. 17. §. Ezen szakasz ama szavai helyett: „évi szolgálmányul" ezen szavak: „az évi szolgálmány kiszámításának s megállapításának alapjául" lennének alkalmazandók. Mert a hat évi termés egy hatodrésze nem lehet évi szolgálmány, hanem csak az évenkénti szolgálmány kiszámításának, illetőleg átlagos megállapításának alapja. 18. §. Azon intézkedésében, mely a váltság kötelezettnek megengedi, hogy teljes megváltásul a földek egy harmadát (sem többet, sem kevesebbet) engedje át a volt földesúrnak, olynemü szükségtelen gyámkodást látunk teljesen onjogú felek irányában lefektetve, mely a mint egyik, úgy másik fél irányában is indokolatlan. Minél fogva ezen módosítást ajánljuk „a megváltást a volt földesúr részére a földek egy részének, netalánlétrejövő kölcsönös szabad egy e zk edés szerint átengedni.