Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 72. szám - Kételyek a végrehajtás körül - A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei az urbéri stb. ministeri törvényjavaslatokra [1. r.]

287 19. §. E szó után: „végbefejeztének" zárjel közé ezen értelmező szavak ajánltatnak: „vé grehajtási átadás." 20. § Hozzá teendő volna: „önként értetvén, hogy az ilyetén viszkereset az uj birtokosnak jogot nem ád a váltság törlesztésére nézve őt a 21. §. szerint terhelő kö telezettség elhalasztására. 22. §. Az ezen szakasz a) b) pontjaiban foglalt tilalom egyrészről a szabad földdel szabadon való rendelkezés jogát korlátolná, s önjogú polgároknak egyezkedési szabadságát gyámság alá nyűgözné — másrészről pedig magának az óhajtott czélnak az egyesség létrehozatalának szolgálna akadályul; a mennyiben a váltság jogositottak ezen rendelkezés által elesnének azon megnyugtató biztosítéktól, mely a váltságkötelezettek önkéntes jótállói részéről a törlesztés pontos teljesítésére nézve nyújtatnék az által, hogy ez utóbbiak a hanyagfizetőre maguk is felügyelettel lévén, azt kötelezettsége teljesítésére sürgetnék. Ennélfogva, s különösen azért is, mert az itt érdekelt egyezkedési tilalom a szőlődézsma váltságról rendelkező 1868 : XXIX. t. czikkbe sem vétetett fel: e §. a) b) pontjait teljesen kihagyandóknak tartjuk. (Folyt, köv.) Semmitőszéki határozatok. Hivat albóli megsemmisítésnek esete nem forog fenn, ha a követelés megítélésének kizárásával, egyedül az előjegyzés igazolására irányzott kereset a telekk. törvényszékhez adatván be, az a csődbírósághoz át nem tétetett. A csödügyek nem tekintethetnek oly pereknek, melyekben gondnokság alatti személyek vannak érdekelve; s igy a perr. 53 §-nak dj pontja a csőd ügyekre nem alkalmazható. Stein Henrik Paulovics I mr e, illetőleg ennek csődtömege ellen zálogjogi előjegyzés igazolása iránt Pest város tszéke mint telekkönyvi törvényszékhez keresetet adott be. A tszék f. év jan. 17-kén 69795. sz. a. Ítéletével az illetőséget ez ügyben megalapította, s a zálogjogi előjegyzést részben igazoltnak kimondotta. Ezen itél et ellen Siegmund Vilmos a tömeg csődperügyelője felebbezéssel élt következő alapokon: A birói illetőség tévesen alapíttatott meg, mert az 1840. XXII. tcz. 2. §. szerint a csőd biróság illetősége ala tartoznak azon perek is, melyek a megbukott vagyonára nézve más bíróságok előtt folynak, miért a csőd nyiltakor mindazon perek a csődbírósághoz áttétetvén, ott intéztetnek el. Az ítélet azon indoka, hogy a perr. 44. §. értelmében telekk. előjegyzés igazolására azon telekk. hatóság illetékes, melynél az előjegyzés történt, s hogy az 53. §. szerint attól eltérésnek nincs helye, alaptalan, megczáfoltatván ez a 45. §. utolsó pontja által, mely szerint csődügyekben az eljárás az e részben fennálló törvények által szabályoztatik, tehát jelen ügynél az 1840: XXII. tcz. 2. §. által. — Mivel felperes ezen előjegyzett 1000 ft. követelést külön a csődbíróságnál be nem perelte, a 36425. sz. a. kereset a csődtörv. 2. §. szerint az egyedül illetékes csődbírósághoz átteendőlett volna, s csak ennek ítélete alapján lehetett volna a telekk. rendt. 95. 96. §§. s a perr. 44. §. alapján az előjegyzést igazolni. — Téves az is, hogy itt az 53. §. a) p. szerint a telekk. illetőségtől eltérésnek helye nem lenne, mert azon §. d) pontjaként oly perekben sincs eltérésnek helye, melyekben gyámság s gondnokság alattiak vannak érdekelve — és jelen esetben csakugyan gondnokság alatt levő vagyon bukott van érdekelve, kinek rendes birói illetősége a csődtörv. 2. §. és az or. birói szab. IV. fej. 2. 6. 8. §§. szerint csak is a csődbíróság, annál inkább, mert a 44. §. 2. pontja is már eltérést enged a telekk. hatóság illetőségétől, míg a 45. §. s a csődtörvény s or. birói szab. idézett §§-sai egyenesen a csődbírósághoz utalja az ingatlanok iránti pereket. A kir. tábla ezen ügyet a perrend 304. §. illetőleg a 297. §. a) p. értelmében az eljárás megsemmisitetése végett a Semmitó'székhez hivatalból felterj esztette azon indokból, hogy miután jelen esetben a csőd alá került alperes, gondnok alatti személynek tekintendő, törvényes hasonlatnál fogva az 53. §. d) pontjában kijelölt oly esetek egyike látszik fen forogni, hol a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincs helye; és ezen felfogásnak a mennyiben a csőd kiütése után, a zálogjogi előjegyzés igazolásának,a követelés behajtása nélkül nincs is értelme, a perr. 44. §-sa sem szolgálhat akadályul, mert ezen §. szerint, ha az előjegyzés igazolásával, a követelés behajtása is össze van kötve, a kereset alperes személyes bírósága előtt indítandó; itt tehát, miután a perr.45.§ szerint a csödbirósági illetőség kivételével, az eddigi csőd rendtartás szabályai fenntartattak, az 1840: 22. t. cz. értelmében jelen kereset a csődkiütése után a csődbírósághoz hivatalból átteendő lett volna. A Semmitőszék azonban további szabályszerű eljárás végett a periratokat a kir. táblához vissza küldötte oly kijelentéssel, mikép „tekintve, hogy felperes 1869. május 25 kén 36425. sz. keresetlevelében csak zálogjogi előjegyzés igazolását, nem pedig egyúttal a követelés megítélését is kérte; s ezen keresetét még a csőd megnyílta előtt adta be; „tekintve, hogy az előjegyzés igazolása iránti keresetek a telekk. biróság illetősége alá tartoznak, melytől a perr. 53. §. a) pontjaként eltérésnek helye nincsen; „tekintve, hogy a perr. 44. §-ként az előjegyzés igazolása iránti kereset csak azon esetben inditathatik, alperesnek vagy személyes, vagy azon bírósága előtt, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik, ha ugyanazon perrel egyúttal a követelés behajtása is kéretik; „a jelen esetben a perr. 297. §. 3. 5. ütköző oly semmiséget elkövetve lenni nem talált, mely miatt hivatalbóli megsemmisítésnek helye lehetne." (1870. aug. 30.— 8145. sz. a.) Felebbezés, mely a törvényszék telekk osztályához beadatva annak a telekk. bekebelezést elrendelő végzése ellen intéztetik, azonnal a kir. táblához felterjesztendő. Tartalma érdemleges bírálatába nem bocsátkozhatik, tehát a polg. törvényszékhez át sem teheti. Az első biróság csak az elkésett felebbezést utasíthatván vissza, nem bocsátkozhatik annak bírálatába, váljon a 297. §-ban emiitett 581. §. mennyiben alkalmazható. Szép István a néhai Szép György utánni hagyatékhoz tartozó s örökhagyó nevére telekkönyvezett ingatlanról a birtokbizonyitvány kiadatása s az örökjog átíratásának megengedése iránt, Zemplénmegye tszékéhez mint birtokbirósághoz folyamodván; a tszék 1869. jul. 6-dikán 4914. sz. a. végzésével hatáaozta, hogy az örökjog vég72*