Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 71. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 4. [r.]

Pest, 1870. kedden september 13. 71, szám. Tizenkettedik évfolyam. TORVÉMSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Észrevétetek a perrend. hiányairól. IV. — Végrehajtási eljárás hátrányai. — Semmitószéki határozatok. Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffka I g n , z tszéki ülnök úrtól (Szatmárott.) IV. 18. A 270. mely szerint, ha felperesre reá bizonyul, hogy alperesnek tudva volt lakhelyét elhallgatta, — az egész eljárás semmis és felperes a költség megtérítése mellett 20 — 200 ftig terjedő pénzbirsággal büntetendő" hiányos annyiban, hogy nem rendelkezik arról, melyik biróság által és minő intézkedés mellett fog az eljárás megsemmisíttetni és felperes megbüntettetni. Mert alperes csak is a per folytán, vagy annak befejezése után értesülhet arról, hogy megidéztetett; tehát neki kell fellépni és bizonyítani, hogy felperes az ő lakását jól tudta és elhallgatta, — ezen állítás pedig mulhatlanul ujabb tárgyalást igényel, annál inkább, mivel a 268. §. a) pontj* felperest, mely szerint keresetlevelében helyhatósági b zonylattal köteles igazolni azt, hogy alperes lakását k tudnia nem sikerült — erősen fedezi. 19. A 275. §. azon szabályának, „mely szerint a semmiségi panaszt a felebbezéssel és viszont egybekapcsolva egy beadványban foglalni nem szabad" — czélszerüségét és gyakorlati hasznát, bármely oldalról keresem ezen intézkedésnek indokát, felfedezni nem tudom; sőt a fennálló törvények iránti kötelesszerű tiszteletnél fogva némi tartózkodással, de a gyakorlat terén nyert tapasztalat után őszintén kimerem mondani, hogy a semmiségi panaszoknak több esetben a per folytáni megengedését és azoknak minden esetben külön eljárás utján és külön biróság általi ellátását a gyors és olesó igazságszolgáltatásra nézve üdvösnek nem tartom. — Nagyon találóan fejezte ki az igazságügyi minister törvényjavaslatának előterjesztésében, miként a panaszoknak méltó tárgya veit az, hogy az eddigi eljárás szerint néha a legcsekélyebb sommás perek 4 fórumon keresztül egész a hétszemélyes tábláig hurczoltattak, — mig a legfontosabb táblás pereknek csak két folyamodással kellett beérniök.*)Ekét szélsőséget egybevetve, talán most sem lenne rosszabb, ha mindennemű perek ellátására nem több, mint két fórum léteznék, oly értelemben, hogy a felettes biróság által jóváhagyott Ítélet ellen további jogorvoslattal élni ne lehessen, és csak azon esetben küldetnék fel a per felülvizsgálatra a legfelsőbb bírósághoz midőn a két biróság különbözően ítél. E három tételben foglalt nézetemet indokolom : *) Csakhogy a panaszok ezen méltó tárgyát a miuiszter perrendje legkevesbbé sem távolította el; a hangzatosan proclamált elvet hűn s következetesen keresztül nem vitte. Különben azon találóan kifejezett nézetet a minister előtt mások már sokkal régebben nyilvánították s indokolták. Sz e r k. a) A semmiségi panasznak a felebbezéssel és viszont egy beadványban össze nem kapcsolhatását nem egyébnek mint idő, munka és költség vesztegetésnek tekintem, akkor, midőn a 302. §. világosan úgy rendelkezik, „hogy midőn akár ugyanazon fél, akár különböző ügyfelek semmiségi panaszt és felebbezést nyújtottak be, az összes iratok ez esetben is közvetlenül a semmitőszékhez terjesztendők, s ha azon panaszt alaposnak találja, határozatáról az első bíróságot közvetlenül értesiti, mely esetben a felebbezés az illető félnek egyszerűen visszaadatik, ha pedig alaptalannak találtatik a semmiségi panasz, annak kijelentése mellett a semmitőszék az összesiratokat közvetlenül azon bírósághoz küldi át, mely a felebbezé? folytán az érdemleges határozathozatalra mint felebbviteli biróság van hivatva." Ily eljárás mellett mi szükség van tehát arra, hogy a semmiségi panasz és felebbezés külön szerkesztve, s mindenik kellő számú példányban adassék be? hiszen az összes ügyiratokat, azok között tehát a felebbezést is először a semmitőszékhez kelletvén felterjeszteni, ez az első biróság által már külön szám szaporítással elintézett felebbezési beadványt mégsem tekinti, hanem csak a semmiségi panaszt vizsgálja, — miért ne határozhatna e felett, s miért ne mondhatná ki annak helyes vagy helytelenségét épen úgy, ha az a felebbezéssel egybefoglalva szerkesztett beadvány első, vagy bár melyik pontjában lenne felhozva; miért kell azt külön papírra iratni, midőn a semmiségi panasz helyadásának esetében a felebbezés úgy is feleslegessé vált? b) A semmiségi panaszoknak a per folyama alatti beadhatása az ügy ellátását nemcsak késlelteti, de nagy mértékben bonyolítja is. Mert tekintsük a 297. §-ban elsorolt eseteknek csak 7. első pontját, mindjárt szemünkbe ötlik, hogy hány oldalról lehet a per folytatását és az ítélet hozatalát semmiségi panaszszal késleltetni, mihez, ha még a 299. §. rendeletét figyelembe veszszük, mely szerint egyrészről csak a panasz tárgyára vonatkozó iratok és külön jegyzőkönyvek a percsomótól elkülönítve terjesztendők fel; másrészről az ellenfelet is a semmiségi panasz körülményei iránt meghallgatni s nyilatkozatát jegyzőkönyvbe venni kell — lehetetlen észre nem vennünk az ügy ellátásának hátráltatása mellett annak bonyolítását is, kivált akkof, ha netalán a semmiségi panasz több alperes részéről, és külön adatott be. E részben tehát az id. törv. szabályoknak 105.§-át üdvösebbnek találtam annál inkább, mert példákat tudnék-felhozni, hogy a jelen perrendtartásban engedélyezett semmiségi panaszok folytán egy per a semmitőszék előtt ötször, vagy többször is megfordulhat, mielőtt abban jogérvényes ítélet hozatnék. Az, hogy miért kell csak a perfolyama alatt beadott semmiségi panaszra nézve az ellenfél nyilatkozatát bevenni, 71