Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 70. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 3. [r.]

Pest, 1870. péntek september 9. 70, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbreczcni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Észrevételek a perrend hiányairól. 111. — Végrehajtási eljárás hátrányai. — Semmitőszéki határozatok. — Csődök. Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffka Ignácz tszéki ülnök úrtól (Szatmárott.)| III. 13. Nem lehet tagadni, hogy rendes pereknek pertári kezelése az eddig gyakorlatban volt Írásbeli eljárás felett némi előnnyel bir, mindazonáltal a p. t. r. III. fejezetében körülírt formák közötti eljárást — kivéve a bonyodalmasabb ügyeket — a jegyzőkönyvi tárgyalás felébe helyezni nem tudom. Mert eltekintve attól, hogy a felek és itélőbiróság érdekében is kivánatos egyszerűsítés gátolva van, — az igazság kiszolgáltatás gyorsítása egyátalában nem mozdittatott elő, — a peres felek költségei pedig az őket képviselő ügyvédek gyakori megjelenése által nagyon is szaporittattak. Nem szándékom megtámadni az írásbeli eljárást netalán pártolóknak azon állítását, hogy a felek által saját lakukban kényelemmel kidolgozott előadások sokkal alaposabbak lehetnek, mint a tárgyaló, teremben igen gyakran zaj mellett rögtönözve előadott védelem, hol sokszor a megbízójával nem is érintkezhető ügyvéd ajkán meggondolatlanul kirepült ártalmas szót többé visszavonni sem lehet; mindazon által addig is, mig a nyilvános szóbeliség, mely a felek, azok képviselői, s a bíróság közötti egyenes közvetlen és személyes érintkezés által az igazságszolgáltatásnak oly erős biztosítékot nyújt, melyet a legjobban rendezett Írásbeli eljárás sem pótolhat, — életbeléptetnék, a törvényszékek ellátása alá tartozó perekben is a jegyzőkönyvi tárgyalást gyorsaság és költség kim lése tekintetéhői átalánosságban a pertári kezelésnek felébe helyezem, mely utóbbi különösen ott, hol több beidézett alperes külön és nem közös elleniratot ád be, nemcsak felperesre a határidők megtartása végett szükségessé vált gyakoii, majd nem folytonos megjelenése miatt kényelmetlennek, de egyszersmind behálózottnak is mondható. Igaz ugyan, hoay a 144. §. szerint a fe'ek kölcsönös megegyezésénél fogva jegyzőkönyvi tárgyalásnak lehet helye, ámde én ezt a fennebb elmondott két indokból inkább a törvény rendeleténél fogva óhajtanám megtartandónak, mint sem a felek képviselőinek tetszéséhez kötném, kiknek nem mindig áll érdekükben az, hogy a folyamatba lett per gyorsan fejeztessék be. Azonban már előbb érintém, hogy a fontosabb és bonyodalmasabb perek pertárilag írásbeli uton tárgyaltathatnának, melyekre nézve a jegyzőkönyvileg megkezdett tárgyalást lehetne inkább a III. fejezetben előirt átalános szabályok értelmébeni eljárás alá vonni kivételesen, mint sem ellenkezőleg a felek kölcsönös megegyezésénél fogva a 144. §. szerinti eljárásnak helyt adni, midőn a períelvéíelére kitűzött határnapon a i33. § értelmében alperes már kész elleniratot tartozik beadni. Egyébiránt ezen III. fejezetnek egyes §§ ait tekintve: 14. A 140. §-nál hézagot találok, mennyiben nem foglal magában sanctiot arra nézve, hogy mi történjék, ha mégis a bíróság egyik vagy másik félnek, vagy a végirat és ellenvégirat beadására ezek egymásnak a törvényben megszabott határidőkön túlterjedő halasztást adnának. Hasonló ehhez a 150. §., mely szerint a 144. §-ban engedélyezett eljárásnál sem halasztásnak, sem a határidők meghosszabbításának sem végiratnak és ellenvégiratnak helye nincs, habár a felek ez iránt kölcsönösen megegyeznének is A felemiitett eshetőségek következménye annál inkább kimondandó lenne, mivel a felek közötti egyezkedés a pertárnok előtt történvén, arról a törvényszék mindaddig, mig a per elő nem terjesztetik — tudomással sem birhat. De tegyük fel, hogy a pertárnok a felmerült eset folytán az ügyet jelentéssel beterjeszti, mit fog tenni a bíróság? megtagadja a halasztás engedélyezését, mi már tényleg megnyeretett, — vagy a végirat, ellenvégirat beadhatását végzésileg fogja megtiltani? — Ez esetben a telek kérelmén és akaratán túl terjeszkedve határoz, s egyszersmind a per körülményeinek további kifejlesztését gátolja meg; mi által nemcsak a feleknek okoz sérelmet, de a kereseti ügynek alapos elitélhetését is nehéziti. Vagy talán kivételkép a halasztást megtagadva ugyan, de mégis a végirat beadására ujabb rövid határidőt tüz? — ez esetben visszaesik a 139. §. örvényébe, és világosan vét a 140. és 150. § ban foglalt tilalom ellen! 15. A kihallgatott tanúk vallomásaira vonatkozó észrevételeknek beadása végett a 210. §. szerint a peres felek kötelesek a pertárban megjelenni. Szerintem ezen költséggel és idővesztéssel egybekötött faradságot kikerülni lehetne, ha a feh k utasíttatnának, hogy észrevételeiket egyszerűen a bírósághoz küldjék be, mi szintén c-ak egy rövid végzést venne igénybe épen úgy, mint a inegjelenésrei határnap kitűzése; s annak megtörténtével s illetőleg az észrevételek egyik példányának a periratokhozi csatolása, másiknak pedig az ellenfelleli közlése mellett rögtön itélethozatathatnék, mi által az eljárás is egyszerüsittetnék, minthogy a tanúkat különben sem a pertárnok hallgatván ki, nem kellene az iratokat a tanúk kihallgatása után pertárba küldeni, s a pertárnoknak az észrevételek beadása után ismét a törvényszékhez visszaterjeszteni. 1). A 256. §. azon részét, mely szerint egyes kérdések eldöntését, vagy a marasztalási összeg kitudását végrehajtási eljárásra lehet fentartani* a 249. és 348. §§-al, sőt magában foglalt azon rendelkezéssel is, miszerint minden iiélet akként szerkesztendő, hogy végrehajtható Jegyen, ellentétben lenni találom. — Mert a 249. világosan rendeli, hogy a birói Ítéletben a felek jogai és kötelezett-é70