Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 66. szám - Észrevételek az urbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra 2. [r.]

Pest, 1870. péntek angustus 26. 66, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreezeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Észrevételek az úrbéri birtokviszonyok stb. II. — Észrevételek az nrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra. II. A törvény szelleme eddig az volt, hogy sem ni föld se menjen ki a volt földesúr birtokából annak kárpótoltatása nélkül; vagy országos földtehermentesités, vagy az eddigi birtokos által fizetendő váltság utján, de a volt földesúrnak kárpótoltatnia kellett. A törvény ezen szellemének, mint a tulajdon szentsége által parancsolt követelménynek meg kell ezután is maradnia. Ugyanazért nem kételkedünk kimondani: hogy a zselléreknél minden viszonszolgáltatás nélkül lévő földek, (hacsak ki nem mutatható lenne azoknak miként lett jogos szerzése), ha kétséges volna azoknak a zsellértelekhez miként lett jutása, azon földesúr birtokába esnek vissza, kinek jogán volt a zsellértelek. Mert a legtöbb esetben sem a foglalás ideje ki nem puhatolható, s ekkor a foglalásra vonatkozó törvényes rendelkezések által biztosított földesúri jogok legtöbbnyire elenyésznek; sem a telkesektől egyes darabokban történt szerzés be nem bizonyítható, mindkét félnek, az eladónak úgy, mint a vevőnek érdekében állván annak eltagadása; — amannak, hogy háboritlanul maradhasson birtokában az általa megvett földnek, — emennek, hogy netalán támadt telki hiánya kiegészíttessék, vagy legalább kevesebb maradvány földet kelljen megváltania. Az ő tagadásuk ellenében pedig miként bizonyítsa a volt földesúr a csupán közöttük történt adásvevést? főleg ha ez az urbéri viszonyok megszűnte után jött létre. Ugyanazért, ha csak — mondom — a zsellérnél lévő fuld eredete ki nem puhatolható, kétség esetében mindig a volt földesúrnak oda ítélendő a zsellérnél levő külsőség. Mert a) a zsellérnél a külsőség törvényes eredetűnek nem vélelmezhető; b) viszás lenne az, hogy a kétségtelenül törvényes eredetű urbéri birtok csak megváltás utján jöhessen a volt úrbéres birtokába, a kétséges eredetű és igy törvényesnek nem vélelmezhető pedig ingyen menjen annak birtokába át; c) a törvény azon intentiója, hogy a volt urbéri birtok csak megváltás mellett mehessen ki a volt földesúr birtokából, szintén ezt követeli ; mert hisz ezen minden viszonszolgáltatás nélkül volt úrbéresek kezén levő birtokra nézve nincs alap,mely zsinórmértékül volna vehető a megváltásnál; ha csak a becsérték nem! Ha ennek megtérítése mellett hagyatik az ily föld a volt úrbéresnél: az ellen természetesen nem volna észrevétel. A törvényjavaslat 5. §-ában az foglaltatik, hogy a mennyiben a kármentesítés a földesurak részére még kiMegyjegyzések perrendünk stb. — Semmitőszéki határozatok. szolgáltatva nem lenne, a megtérítendő összeg kiszámítása az 1868: 33. tcz. 5. §-ának határozatai szerint történik. Anélkül, hogy annak vizsgálatába ereszkednénk, váljon többre vagy kevesebbre megy-e az efféle uj modorú kiszámítás az eddiginél, semmikép nem helyeselhetjük, hogy midőn az eddigi kármentesítések egészen más kiszámítás alapján történtek: a még hátralévő részre nézve az eddigitől egészen eltérő mód vétessék a kiszámítás alapjául. Nincs erre elegendő ok; és akár többre menjen az uj számítási mód mellett a kármentesítés, akár kevesebbre, semmikép sem indokolható, akár a kincstár terh3ltetése, akár utóbbi esetben a volt földesúrnak az eddigi számítási módhoz képest megrövidítése Az 1868: XXXIII. t. cz. 5. §-ában a százalék-kiszabás módozata foglaltatik az 50 holdat meg nem haladó hagyaték utáni örökösödésnél. Mi összefüggésbe hozathatik ez a kármentesítéssel? ezt mi valóban át nem láthatjuk, és semmikép nem tarthatjuk szerencsés eszmének. Nevezetes, hogy a törvényjavaslat indokolása nem tartotta ezen jelentékeny változtatás igazolására kiterjeszkedni szükségesnek,holott bizony ez megérdemlette volna a felvilágosítást. Véleményünk szerint megnyugtatóbb lenne nemcsak a kifizetést, hanem a kiszámitást is az eddigi szabályok szerint eszközölni. A maradványföldeknek a 13. §-ban foglalt értelmezése, mely egyébiránt az 1853. mart. 2-iki urbéri pátens 8-ik § ban foglalt értelmezéssel azonos, a mi nézetünk szerint legalább is nem szabatos, és nem egyez meg azon értelmezéssel, mely a maradványföldeknek a gyakorlati alkalmazásban eddig adatott, és nézetünk szerint azoknak adni kell. Ezen értelmezés szerint, t. i. azt kellene vizsgálni mindenekelőtt, mennyi telek volt a határban az úrbér behozatalakor? azután kiszámítani, mennyi az ezen telkek utáni törvényes illetmény? Ezt összehasonlítani azzal a földmennyiséggel, mely most van a volt úrbéresek birtokában, — és a mennyivel több vau most azok kezén, mint volt az úrbér behozatalakor, az mind maradványföld volna. Holott pedig, bármennyi volt is az úrbér behozatalakor a t lkek száma, ha azóta ujabb telkek alakíttattak a volt földesúr által, ezen ujabb telkek egészen azon szempont alá esnek, mint azok, melyek az úrbér behozatalakor már megvoltak, s igy épen nem tekintetnek maradványföldeknek. Nem látjuk szükségesnek megemlíteni a maradványföld értelmezésében az úrbér behozatalakor megállapított urbéri állományok mérvét. Az úrbér behozatala Mária Therézia idejében 1770—71. körüli időre esik; az urbéri | telki állomány mértéke pedig mostanság az 1836-iki törI vényben foglaltatik. Még akkor is tehát, ha nézetünk hi66