Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 64. szám - Az 1868: XXIX. t. cz. 2. §-ának alkalmazása a beszedési és kezelési költségek fejében levonandó hatod iránt

254 Legfőbb itéiőszéki döntvények. A zálogszerződések, (contractus pignoratitii), melyek kamat helyeit a jószág haszonvételét engedik át — az ösis. pátens 19. §. szerint jogérvénynyel nem bírnak. Asztalos Sándorné szül. Erdődy Victoria úgy is mint nővére Erdődi Julianna engedményese — Csomós József és neje Ballá Julianna ellen elfoglalt szántók és kaszáló visszaadatása iránt Középszolnok-vármegye törvényszéke előtt visszahelyezési pert indított. Ebben az emiitett törvényszék 1868. évi mart. 20. — 676. sz. a. kelt Ítéletével a kereseti jogczimet megalapítván, felpereseket a keresetbe vett szántóföldek és kaszálók birtokába visszahelyezte, s alpereseket ezen földek visszabocsátásában s 29 ft. 70 kr. perköltségben elmarasztalta. Indokok: „Az alperesi tanúk többségének hit alatt tett vallomása szerint a kereseti fekvőségek 1860. évben még felperes jogelődje Erdődy Elek tulajdonát képezték 5 — felperesi tanúk pedig határozottan valják, miszerint Erdődy Eleknek — alperesek által is hallgatag beismerten 1860. évi februárban történt halálával, felperes és engedményező nővére Julianna mint egyenes leszármazó örökösök, nemcsak birtokukba vették a kérdéses földeket, hanem azoknak azon évi termése letakaritásával, s elhasználásával békésen birták is; és alperesek csak 1861. évi törökbúza alá tett szántással foglalták el az ./ alatti szerződés alapján, — ez által úgy a tulajdonjog, mint az egy évi békés birtoklás, és az erőszakos foglalás tényálladéka is megalapítva levén, a kereseti jogczim megalapítandó volt; ebből folyólag alperesek •/. alatti 1860. évi január 31-én kelt zálogos szerződésen alapultnál egyéb erösebb tulajdonjogczimet felmutatni képesek nem levén — ez pedig, mint ilyen, eltekintve Erdődi Elek pazarlónak lett kihirdetésétől avagy a gyámhatósági ei ge- j dély nélküli rendelkezhetés jogosultsága felől felhozott felperesi állításoktól, — az ősis. pátens IV. fejez. 19. §. szerint — jogérvénytelennek levén tekintendő,s így alperesekre nézve semmi tulajdonjogot nem biztosithatván, felperest a nem igazolható jogczimen önhatalmilag elfoglalt kereseti földek birtokába visszahelyeztetni stb kellett." A kir itélő tábla 1868. decz. 21. 25253. sz. a. alperesek félebbezésére az első bírósági Ítéletet annak in dókáiból helybenhagyta. Ez ellen ugyancsak alperesek 1869. évi mart. 18-án. 495. sz. semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodást helyesebben felebbezést adtak be. melyben előadják, hogy a keresetből láthatólag felperes ugy is mint nővére engedményese, rendes szóbeli visszahelyezési kereseti jogát nem az 1860-ik évi febr. hóban elhunyt Erdődi Elek jogelődjök jogából, hanem az ezen jogelőd által hátrahagyott föld termésének egyszeri elvételéből származtatja. Sommás visszahelyezési keresetnél e jogczim elégséges is volna, ámde rendes utu visszahelyezési keresetnél az egy évi, azaz függő termés elvitele, e felperesi jog megalapitására nem elegendő. Alperesek ugyanis a tárgyalás során kifejtették, hogy a kereseti ingatlanokat felperes édes atyja halála előtt néhány héttel bizonyos kölcsön pénz kamatja tejében ideiglenes használatra olymóddal adta ai szerződésileg alpereseknek, hogy a már elvetett buzavetésnek betakarítása után azonnal alperesek használatába jöjjön. E szerint tehát az Erdődi Elek halála után hátramaradt búzatermés elvitelét megkellett engedni örökhagyó jogutódának, de a nélkül, hogy ezen engedély által az alperesek és a jogelőd között kötött szerződés hatályát elvesztette volna. Ezekből kitűnik, hogy alperesek roszhiszemű foglalóknak, s birtoklóknak nem tekintethetvén, sem sommás, sem rendes kereseti jogczimen megtámadhatók nem voltak, még akkor sem, ha a jogelőd, s közöttök létrejött használati szerződés béltartalma tekintetében törvényellenes volna is, minthogy az közöttük mint jogtudatlanok között jó hiszemben köttetett. Ezek alapján kérik alperesek a neheztelt ítéletet feloldatni, s felperest a helytelen jogezimre alapított keresetével elutasitatni. A legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: „Az indokolatlan s törvényes alap nélkül szűkölködő semmiségi panasz elvetetvén; — tekintve, hogy az alperesek által védelmükre felhozott 1. sz. a, szerződés az ősis. pátens 19. §-ánál fogva jogérvénynyel nem bir, ezen alperesek tehát a kereseti szántóföldek, és kaszállóra nézve jogukat semmivel sem igazolták, a kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú Ítélete helybenhagyatik, s a sikeretlen felebbezés költségét maguk alperesek tartoznak viselni. (1870. jul. 18. 2991.) Az ősiségi pátens 9. §-nak azon rendelete, mely szerint az öröklési igények, különbeni elenyésztük mellett, egy év alatt perrel érvényesitendök, — nem alkalmazható azon esetre, midőn az öröklési igény az özvegyi jog elenyésztén alapszik, az pedig az illető halálával csak 1855-ben állt elő. Az ösis. pátens 11. §-nak szigora ki nem terjed azon esetekre,midőn szülék s gyermekek közti viszony forog fenn. Habszuda szül. Albini Karolina G-ömörruegye törvényszéke előtt AlbiniMárton és érdektársai ellen egyenes öröködési osztály végett pert folytatott. Idősb Albini Samu kétszer nősült, első nejétől, Tulek Elenórától két gyereke maradt Karolina és Nathánael; másik nejétől Majer Caritástól szintén kettő: Márton és Samu A közös apa id. Albini Samu egy házat hagyott maga után Tisóczon, melynek birtokában 2-ik neje maradt özvegyi jogánál fogva. Ezen házra nézve az örökség az özvegy elhúnytával 1855-ben nyilt meg. Az 1-ső házasságbeli gyermekek akkor örökségi igényüket bejelentették, és osztályt kértek. A hagyatéki tárgyalás csak Caritas vagyonára nézve folyván, azon házra nézve az örökösök per útjára utasíttattak. Amegyetszék felperest keresetével elutasította: mert felperes már keresetlevelében elismerte,hogy alperesek édes anyja Majer Charitas a kereseti házat közös atyjuk néhai Albini Samu 1838-ban történt halálával özvegyijogon birtokába vette s azt 1855-ben bekövetkezett haláláig birtokolta; az ősis. pátens 11.§. szerint pedig az ily czimen birtokolt vagyon iránti igények, azok elenyészte terhe alatt egy év alatt bejelentendők s annak folytán beigazolandók voltak; felperesnő azonban azt tenni s öröklési jogát fentartani elmulasztotta. (1867. dec 13. 3447. sz a.) A kir. tábla az első birós. ítéletet megváltoztatta. Alperesek ez ellen felebbezéssel éltek, mert ők védelmüket az ősis. pátensnek nem 11-ik, hanem 9. §-ra alapították, mely szerint az ily, még be nem peresített igények iránt az o. plg. tköny v életbeléptétől számítandó egy év alatt pert kell indítani, — mely kötelezettségnek felperesnő nem tett eleget. — Továbbá a hétsz. tábla 1862. dec. 12 318. sz. a. hozott, szintén testvérek öröküdési osztályára vonatkozó határozatával az idézett pátens 9. §-ra hivatkozva, az illető felperest hason mulasztás miatt elutasította.