Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 64. szám - Az 1868: XXIX. t. cz. 2. §-ának alkalmazása a beszedési és kezelési költségek fejében levonandó hatod iránt

Pest, 1870 péntek angustus 19. 64, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Az 1868. XXIX. tcz. 2. §. alkalmazása. — Legfőbb itélőszéki és tíemmitó'széki határozatok. — Kinevezések. Az 1868: XXIX. t. ez. 2. §-ának alkalmazása a be­szedési és kezelési költségek fejében levonandó hatod iránt. Jusits Lajos (vál. biró) úrtól (Palánkán). Bács-Bodroghmegye alsój I. kerületében Nemet­0- és Uj-Palánkán, Bukinban, Obrováczon; s Torarisován a szőlő-dézsma-tartozások megváltása iránt az egyesség létre nem jött, miután a jogosított kincstári uradalom az 1860-ik évben volt fagy miatt elengedett bérösszeg felét is a váltságdíj kiszámítására felvette; miután továbbá a beszedési és kezelési költségek fejében egy hatod levonását meg nem engedte: A választott bíróság a váltságdíj megállapításánál az 1869-ik évi april 2-án kelt m.rend. 6.pontja szerint csak is a 10 éven át beszolgáltatott összegeket vette Ítélete alapjául. Ez ellen a jogosított kincstári uradalom felebbezett. A váltságkötelezettek a beszedési, kezelési költségek fejében a hatod levonását azért kérik : mert a törvény 2. §-a azt minden kivétel nélkül le­vonatni rendeli; mert az 1869-ik évi apr. 7-én keltmin. rend. 30—39. §-ai szerint a választott bíróság csak is a váltságdíj s ennek egyénenkinti megállapítása iránt ítélhet érdemileg; mert a hivatkozott rend. 39. §-a szerint a felebbviteli hatóság is csak e két esetben Ítélhet, s a választott bíróság a táblás előterjesztés VIII., IX., X. rovatait saját ítélete alapján csak kitöltheti, illetőleg azokat a másodbiróság ítélete nyomán kijavíthatja, s így a hato d le, vagy le nem vonása vita tárgya sem lehet, tehát ebben érdemileg ítélni a választott felebbviteli bíróság illetékte­len, arra nincs a törvény által hivatva. De ha arra hivatva lenne is, a hatod mégis levonan­dó; mert a jogosított kincstári uradalom a bemellékelt szerződések és a 10 éven át nyert bérösszegekrőli kimu­tatás által maga előtünteti, hogy a dézsmának fizetett kö­zegei által 10 éven át történt bérbeadása, a bérösszegek beszedé.-e és kezelése miatt csakugyan voltak költségei, s igy a bérösszeg tiszta jövedelműi nem tekintethetik, mert erre költségek előbb levonandók s csak a maradt összeg vétethetik tiszta jövedelemnek. A jogosított kincstári uradalom ezekre válaszolja: A hatod egy izben már a bérléshez levonatott; mert kétség­telen, hogy az,ki valamit bérbe vett, eo ipso a beszedési és kezelési költségeket magára vállalja, melyek a bérbe vett tárgy hasznosításából felmerültek s kétségtelen, hogy eme költségek megtérittetése tekintetéből a bérbeadónak kevesebb bért kötelez; de az is kétségtelen, hogy megfe­lelő hasznot is kiván. Az uradalom nem a kötelezettek által a bérlőnek tettleg beszolgáltatott tartozást vette követelésének alap­jául, hanem azt, mi tiszta jövedelműi befolyt pénztárába t. i. a bérösszeget; azon körülmény pedig, hogy a kincstári uradalom e czélra fizetett közegei által eszközöltette a bérbeadást, szedte és kezeltette a bérösszegeket, még nem magyaráz­ható oda, hogy az igy felmerült költségek ugyanazonosak volnának azon költségekkel, melyeket a törvény ért. ­A váltságkötelezettek viszont válaszolják, hogy e dézsma bérbeadása által felmerült költségek ugyan­azonosak azon költségekkel, melyeket a törvény ért, mi­után azok oly költségek, melyeket a törvény 3. §-ának 1 ső pontja szerint szedett s kezelt dézsmajog élvezheté­séből eredőleg a törvény 2. §-a egyátalában levonatni rendel. Továbbá viszontválaszolják, miként a jogosított kincs­tári uradalom azt, hogy a bérléskor egy izben márabérlő által a hatod, s épen egy hatod levonatott volna; hogy a bérösszeg kevesebb lett volna, mint az adott évi dézsma­érték, s pedig egy hatoddal; végre, hogy a bérösszeg akkor, midőn a bérbeadás s ennek kezelése fizetett köze­gek által történt, tisztajövedelmül tekintethetnek, — a kütelezettek tagadása ellenében be nem bizonyította sigy azok, mint be nem győzött körülmények az Ítélet alapjául és indokául ténykép nem is szolgálhatnak; annál fogva a hatod levonandó és pedig a törvény 2. §-a szerint min­den kivétel nélkül azért vonandó épen egy hatod ie, mert a köztudomásúlag létező költségeknek, ide értve még a bérlő által már a bérléskor egy izben állítólag levontak­nak mindkét fél részéről mathematikailag begyőzhetlen hányadát, illetőleg e hányadnak a hatodnál több- vagy kevesebbségét vitás kérdéssé, annál kevésbbé engedhető meg a törvény, mert különben a jogosított önröviditésére egy esetben sem vallotta volna be, hogy beszedési és keze­lési költségei voltak. A felek által bemondottak alapján: A vál. bíróság szavazattöbbséggel Uj-Palánkán, Bukinban, Obrováczon, Terarisován a hatod le, és Német, úgy O-Palánkán annak le nem vonását ítélte meg. Ennek folytán ott a jogosított, itt a kötelezettek f e­lebb eztek. Ha a felebbviteli hatóság ezen ügyben véglegesen dönt, az első s másod bírósági ítéleteket közölni fogjuk s mert ezen eset, Bácska legtöbb községében elő fog for­dulni, hol akincstári uradalom a jogosított, az közöltetik megvitatás tárgyául, miután épen ezen kérdés, t. i. a hatod le vagy le nem vonása akadályozza a jogosított kincstári uradalomnál az egyesség létrejöttét, s épen e kérdés miatt okoztatik a kötelezetteknek is tetemes perköltség. 64

Next

/
Thumbnails
Contents