Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 7. szám - Észrevételek a felsőbb itélőszékek félévi működésének eredményére [2. r.]

Pest, 1870. kedden jan. 25, 7, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczcni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. _ . ' • " ... }V< Tartalom: Észrevételek a felsőbb ítélőszékek sat. — Semmitöszéki határozatok. — Debreczeni ügyvéd-egylet. — Bélyeg törvény. Észrevételek a felsőbb ítélőszékek félévi működésének eredményére. Barna Ferencz ügyv. úrtól (Pesten). II. Ha azon nézetet nem osztjuk, hogy a kir. itélő táblánál a birák száma tömegesen szaporittassék, még kevésbbé találhatnék indokoltnak, hogy az oly mértékben a magyar kir. curia legfőbb itélőszéki osztályánál eszközöltessék. Ha e magas birói testület ügykirnutatá^át vizsgáljuk, önkénytelenül fel kell kiáltanunk, „Sjmething isrotten in the stato of Denmark." Hogyan? E magas birói testület félév alatt 31 bíróval csak 5362 ügydarabot tudott elvégezni, migaseramilőszék ugyanazon idő alatt 11 bíróval és4 segédelőadóval 4330 darabot intézett el. — Mar pedig tudni kell, hogy a legfőbb itélőszékhez kész perkivonatok érkeznek a kir. itelő táblától, mig ellenben a semmitőszék birái eddigelé kivonataikat önmaguk készíttették; tudnunk kell azt is, hogy a semmitőszék birái a hétnek rendesen minden napján üléseznek, míg ellenben a legfőbb törvényszéknél a bíráknak szibad napjaik is vannak; tudnunk kell végre azt is, hogy az elintézett polgári ügyek legnagyobb részt hasonnemú azokkal, melyek a semmitőszéken intéztettek el, t i. a június 1-je előtt beadott felfolyamodások és semmiségi panaszok folytán felterjesztett végrehajtási ügyekből, és közbenszóló kérdésekből állók, Még szomorúbb benyomást tesz reánk, ha a legfőbb ítélőszék által elintézett polgári ügyek számát vizsgáljuk. Ezen szám 2924. mond: k étezer kilenczszáz huszonnégy, — és ezt végezte két tanács, s legalább 12 birói! Az úrbéri és váltószakosztályok kimutatásai fényeseknek mondhatók; a büntető szakosztályi legalább nem visszadöbbentő; hanem a polgári szakosztályé, a m a g a 2924. s z á m á v a 1, — ez már valóban viszszariasztól Ha ennek az volna az oka, hogy kevés a munkaerő, akkor én sem tehetnék egyebet, mint a minisztériumot égre földre kérni, hogy segítsen e bajon, a bírák szaporítása által. De nem kell felejtenünk, hogy a legfőbb itélőszéknél már eddig 36 birói állomás van rendszeresítve; nem kell felednünk, hogy június óta a beadványok öszszes száma csak 6791, mi tehát egy évre nem tesz egészen 12,000-et, — hogy tehát egy-egy birói tagra 300-nál több alig jut érdemleges és currens ügy darab együttvéve; hogy végre még mindig érkeznek a legfőbb itélőszékhez is június 1-ső előtti semmiségi panaszok, melyek ezentúl annak hatásköréhez nem tartoznak. Itt uj birói helyek állandósításáról indokoltan szó | sem lehet, mert az évi bevételt 36 tag is kényelmesen elvégezheti, s az államkincstár ellen elkövetett bün lenne szaporítani a kiadásokat ott, hol a meglevő erők sem felelnek meg állásuk, s az állam általi dijaztatásuk arányában kötelességeiknek. A hátralékok feldolgozása azonban itt is égető szükség, hogy a magas testület azon kellemetlen örökségtől, melyet az eltemetett rendszertől átvett, megszabadíttassák. De a hátralékok feldolgozására ismét nem a rendszeresített munkaerők szaporítása kívántatik, hanem lerczélszerűbb mindaddig, mig a szükség tart, ügyes felebbviteli és rendelkezés alatti birák berendelése által menekülni a hátralékoktól. De — mennyire tudomásunk 7an, nem is az a baj a legfőbb Ítélőszéknél, hogy a birák a munkát nem győznék, % mert nagy részénél több van készen, mint a mennyit előadni képesek, hanem az a fóbaj, hogy a polgári tanácsülések keveset végeznek, mire egy legfelsőbb biró^ág hivatásához nem mért erők gyöngesége, járatlansága, tapasztalatlansága, kétségtelenül nagy befolyással lehet, mit azonban most csak mellékesen érintünk. Már engedelmet kérek, a mint előbbi czikkemben a kir. itélő táblára nézve előadtam, itt ismét csak azt ismételhetem, hogy ez a körülmény soha sem lehet oka a bírák száma szaporításának, de igen is szükségei oly intézkedéseket, melyek a gyorsabb ügymenetelt elősegítik. Mi lehet határozottin oka, hogy oly kevés ügydarab intéztetik el egy tanácsülésben? azt valóban felfogni képes nem vagyok; hogy azonban nem az ügyek terjedelme, és fontossága az oka, azt bizonyosan tudom; mert a legfőbb itélőszéknél is az ügyek legnagyobb része nem bir azon terjedelemmel és fontossággal, minővel régi jogi pereink bírtak, józan következtetéssel tehát a baj okát számosb erők gyöngesége mellett, a meglevő erők czélszerűtlen alkalmazásában, ós a tanácsülések erélytelen vezetésében, de nem a szám elégtelenségében kell és lehet feltalálni; mit tehát nem is a tagok szaporítása, de a kinyomozott okok megszüntetése által kell orvosolni. Előre bocsátva azt, hogy az állam a legfőbb Ítélőszék tagjainak kinevezése által nem a méltóságok szaporítását, vagy a politikai állítólagos érdemek megjutalmazását, táp- és nyugdíjintézet alapitását, — hanem a bírói mint harmadik hatalom kiegészítését czélozta, már ennek létesítési czéljából következnek e testület kötelezettségei, melyeknek ugy egészben véve, mint külön minden egyes tagja megfelelni tartozik. Az erök beosztását illetőleg a legfőbb törvényszéknél a 36 birói tagból legalább 22-nek, polgári előadónak kell lenni, mert az adott kimutatás szerint a polgári ügyek 3/5 részét teszik az összes beadmányoknak, ezen a 22 taggal három polgári tanácsot alakítani lehetséges és