Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 59. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [7. r.]

234 miután elitéltek Fazokas Sándor, Fazokas Sándorné (Fa- | zokas Sándor második neje) Fülöp István, Fülöp Sándor, | Fülöp János közül csakis Fazokas Sándornak lévén ártándi hiteltelekjegyzőkönyvben 55-ik számú háza, ez a fentebb •/. alatt ide csatolt bftő törvszéki itélet következtében lefoglaltatott, a türvényszabta módon árverelés alá meghirdettetett, de a másodszori árverésen sem akadt Ártánd községében más vevő, mint ártándi lakos Molnár Imre, ki is az árverést megelőző napon a •//. alatt ide fektetett Fazokas Sándor által eleve megegyezett, szóval tökéletes, rendszeres aláirt szerződést s Biharinegye várnagya által előttemezett és kiadottat az árverési napon felmutatott, — miután más vevő nem jelentkezett, Molnár Imrének a fentebbi 55 számú ház, mely az ártándi hiteltelekjegyzőkönyvben 120. sz. a. foglaltatik, — a kialkudott árba 300 o. é. frtba tulajdoni joggal átadatott, melyet vevő rögtön le is fizetett, megengedtetvén, hogy azt vevő saját nevére telekkönyvileg is bekebeleztethesse. Miután e tárgyban- a kötelezettek a fentebbi összegből kielégíttettek, jelen végrehajtási jegyzőkönyv felolvasása után helybe hagyatott s aláíratott. Kelt mint fentebb. — K. Molnár ímre, mint vevő. Fejér Elekek mint végrehajtó esküdt." Ezen árverelési jegyzőkönyv nyomán Molnár Imre az ingatlan vagyon birtokába azonnal be helyeztetett; azonban annak, hogy ezen második árverelési jkvön kívül első árverelési jegyzőkönyv is vétetett volna fel, a bftő iratok között semmi nyoma. Molnár Imre azután 1867-dik évben folyamodott a megyei telekk. tszékhez, hogy ezen jkv alapján az ártándi 120 sztjkvben foglalt ingatlan birtok nevére irattassék; azonban a tkvi tszék azzal utasította el, hogy a bftő tszéktől birtokbizonyitványt eszközöljön. Folyamodó erre 3076/868. sz. a. a bftő törvényszékhez fordult birtokbizonyitványért, s ezen kérvényéhez eredetben csatolta az itt idézett árverési jkvet. Biharmegye bftő tszéke a következő birtokbizonyitványt adta ki: „264B./3076A. Birtokbizonyitvány. — Biharmegy bfenyitő törvényszéke által K. Molnár Imre ártándi lakosnak 3076/868. sz. a. beadott kérvénye folytán, — melyben magának az ártándi 120 számú tjkvben felvett s Fazokas Sándor nevére telekkönyezett ingatlanokra birtokbizonyitványt kiadatni kér — ezennel hivatalosan igazoltatik, miszerint: — Minthogy folyamodó a kérvényéhez A. B. C. D. és E. alatt csatolt okmányokkal kimutatta azt, miként a kérdéses ingatlanokat e megyei bfenyitő törvényszéknek 385/861. számú végzése által elrendelt árverésen mint legtöbbet igérő 300 o. é. ftért birói árverésen vette, s miután kimutatta azt, hogy az árverési feltételeknek pontosan eleget téve az egész vételi árt lefizette, ennélfogva az ártándi 120 sztjkvben felvett ingatlanok tulajdoni jogának bekebelezése megengedtetik — Miről folyamodó szbiró Dobozy Ede utján jelen birtokbizonyitvány eredetbeni kiadása mellett, úgy a m. kir. m.-keresztesi adóhivatal az illeték kiszabása végett a másolat megküldésével értesíttetni rendeltetik. — Kelt N.-Váradon, Biharmegye bünfenyitő tszékén'ek 1869. évi jan. 18-án tartott üléséből. Grozman János sk. Ill-ad alispán. Szűcs Lajos s. k. aljegyző (p. h.)" K. Molnár Imre ezen birtokbizonyitványnyal azután a telekkönyvi törvényszékhez fordult, s ez az ártándi 120 sztjkvben foglalt ingatlanokat 2934/869. sz. a. végzésével folyamodó nevére irattá. Időközben azonban a kiskorúak egyike Fazokas Ágnes nagykorúvá lett és vagyonát keresni indult; — 1326/870. sz. a. ugy is mint kiskorú s távollevő fivére Fazokas Sándor jogfentartója egy kérvényt adott be a megyei árvatszékhez, melyben a fentebb jelzett ingatlan vagyon őket illető része biztosítása végett a szükséges intézkedést megtétetni kérte, mire az árvatszék megkereste a bftőtörszéket az iránt, hogy: mivel a megyei bftő tszék a gyámhatóságnak mellőzésével kiskorúak vagyonát eladatni vagy birtokbirósági teendőket gyakorolva birtokbizonyitványt kiadni nem illetékes, az összes ez ügyre vonatkozó iratokat a megyei főügyésznek a folyamodók érdekében szükséges jogorvoslat megtétele végett küldje át, egyúttal megkereste a tkvi tszéket is, hogy az ártándi 120 sztjkvben Fazokas Ágnes és Sándor határozatlan részbeni tulajdonjog igényét jogerős birói határozattól függő joghatálylyal jegyezze elő. Ezen 1326/870. sz. a. árvatszéki végzésre a megyei bünfenyitő törvényszék 1347B/1328A. sz. a. végzésében ezt mondja: „Miután ezen átiratból az tűnik ki, hogy bftő törvényszékiig 1861 évi 385 sz. a. elitélt ártándi Fazokas Sándortól végrehajtásilag eladott, az ártándi 120 sztjkönyvben foglalt ingatlan vagyon nevezettnek nem kizárólagos tulajdonát képezi, hanem arra gyermekei Fazokas Ágnes és ifjú Fazokas Sándor mint köztulajdonosok telekkönyvileg kebelezvék, — miután a végrehajtás ezen két utóbb nevezett illetőségére nem intéztethetett s az az árverési jegyzőkönyv szerint nem is intéztetett; tekintve továbbá, hogy ezen törvszék által 1869. évjan. 18-án 264B/3076A sz. a. kiadott birtok-helyesebben vételi bizonyítványban K. Molnár Imre mint vevő javára csak a Fazokas Sándor tulajdonát képező ingatlan vagyon érintetik, ennélfogva ezen birtokbizonyitvány alapján az abban nem érintett Fazokas Ágnes és ifjú Fazokas Sándor illető része csak a telekjegyzőkönyv számának általánosságbani megjelölés folytán irathatott át, miért is annak érvénye oly értelemben világosittatik meg, hogy az által az ártándi 120 sztjkvben felvett ingatlanokból K. Molnár Imre javára csak az idó'sebb Fazokas Sándor illetőségének átírása engedtetett meg s ehhez képest a telekkönyvi törvszék megkerestetik, hogy Fazokas Ágnes és ifjú Fazokas Sándor nevéről ezen okmány alapján letörlött illetőségüket, tulajdonjogukat kebelezze vissza." stb. A tkvi tszék a bftő tszék határozatához képest a kiskorúakat x-nr sz. a. kelt végzésével bekebelezte s igy K. Molnár Imrét a már megvett s valóban lefizetett ingatlan vagyon 2/3 részéből kizárta. Csak annyit jegyzek meg,hogy ezen 1247B/1328A. bftő tszéki végzés fölötte éles ellentétben áll az árverési jkvvel, és a birtokbizonyitványnyal; mert 1861. évben az ugyanegy tkvi birtoktestre több bejegyzett közös tulajdonostárs közül nem csupán az egyik tulajdonostárs tulajdonjoga bocsáttatott árverés alá, hanem az egész birtoktest elárvereltetett, K. Molnár Imre tehát az egész ingatlan birtoktestre jogos tulajdonos volt; — és hogy ezen végzés elején mindjárt elárulja azt, hogy a birtokbizonynyitvány kiadásánál a bftő törvszék az ártándi 120 sztjkv létezéséről hallott ugyan valamit, hanem azt soha sem látta. Azakérdés: kileszmost már felelős mindenért? és K. Molnár Imre elállhat-e az újonnan magyarázott árverési feltételektől és 300 ftját hol és kiken követelheti?