Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 58. szám - Indokolás [3. r.]

A foglalásokra nézve az 1836: X. t. cz. 7. §. azt rendelte: hogy a földesúri foglalások folytán az úrbéri állományokban tapasztalt fogyatkozások a földesúr által pótlandók, viszont az úrbéresek által tett foglalások a földesúr szabad rendelkezése alá esnek vissza. Ezen rendelkezések megszüntetését alig lehetne alaposan indokolni ; de jövőre nézve mégis a foglalások visszakövetelését méltányos korlátok közé kellé utasitani, ha a főczélt elérni, vagyis a birtok biztossága iránt a bizalmat megszilárdítani óhajtjuk. Az elévülési idő meghotározását és a kereset érvényesítésére — különbeni jogvesztés terhe alatt — határidő kitűzését kellé javaslatba hozni. All.§. végbekezdésében érintett határidő azért fogadtatott el, mert az úrbéri törvényszékek behozatalával a kereset beadására ezen záros határidő szabatott meg, és ily elenyészett keresetek a már befejezett birtokrendezések felforgatása és harmadik személyek szerzett jogainak sértése nélkül fel nem éleszthetők. III. Jóllehet a zsellérek már az 1836: V. t.-cz. 8. §. szerint belsőségeken kívül belső vagy külső tartozmányokat is bírhattak, mégis tapasztaltatott, hogy sok helyütt a birtokrendezéskor a zsellérek által birt ily tartozmányok tőlük egyszerűen elvétetnek. Nehogy ily eljárás jövőre is forduljon elő: e tekintetben a javaslat 14. §-ának második bekezdése minden további kételyek eloszlatása végett rendelkezik. A maradványföldekért járó váltság megállapítása az 1853-ik év május 2-án kelt föld tehermentesítési rendelet 10. §-ában foglaltatik, és a javaslat 16, §-a ezen rendeleten csak annyiban változtat, a mennyiben váltságösszeg kiszámításánál tekintetbe vétetni rendeli, hogy miután legelő és erdőilletmény a maradvány-földek után nem jár, nem lehet ezekért oly mérvben megállapítani a váltságot, mint a telki állományokért, melyekkel a legelő- és erdőilletmények is összekötvék. Az úrbéri váltság megállapításánál számításba vett ezen haszonvételek értéke a maradványföldváltság kiszámításánál tehát minden esetre levonandónak találtatván: e módszer hozatott javaslatba. Egyéb megváltásokra nézve kulcsul az évi tartozások tőkésítése fogadtatott el: a mint az már az 1853. mártius 2-án kelt rendelet 13. §-ában foglaltatik. Azonban az átlagok kiszámításánál az ezen rendeletben elfogadott 1836 —1845 évek helyett az úrbéri kötelék megszüntetését legközelebb megelőzött 1842 — 1847-ik évek és azon árak vétettek alapul, melyek a megszüntetés idejekor fennállottak; mert a kárpótlás azon érték szerint történhetik legigazságosabban, melyszerint a jogosult a megszűnt haszonvételt legutoljára élvezte. IV. A törvényjavaslat 19. szakasza egy kérdést old meg, a melyet az 1853. mártius 2-dikán kelt földtehermentesitési rendelet 14-dik §-sa megoldatlanul hagyott, és mely az udvari kanczellária 1862. évi szeptember 25dikén 15,491. szám alatt kelt rerdeletében talált megoldást olyképen, hogy a maradványföldek váltságának tőkéjétől egyszersmind a kamatok 1848. máj. 1-től kezdve 5°/0-al megszabandók. Ezen rendelet ellen az ország minden részéből az országgyűléshez és a ministeriuinhoz számos kérvény érkezett, mert az úrbéri telkek birtokosai felettébb terhelve érezték magukat az által, hogy egyszerre 16 évi kamathátralék fizetésére köteleztettek a nélkül, hogy késedelmeseknek lennének tekinthetők. Ezen rendelet törvény erejével nem birván: tekintetbe sem jöhet, a kérdés végleges megoldása tehát már most a törvényhozás elhatározásától függ. A javaslat 19-dik §-a szerint a kamatfizetés a birtokrendezés befejezésének napjától fogva veszi kezdetét : mert a fennállott törvények szerint is csak ezen naptól jártak az úrbéri tartozások, a melyek az 1836.: X. törvényczikk 7-dik §-sa értelmében csak a birtokrendezéskor voltak megállapíthatók, sőt előbb tudva sem lehettek. Ha a földesúr 1848-dik év előtt a birtokrendezést nem szorgalmazta, a késedelem hátrányai csak őt, nem pedig a jobbágyot terhelhetik, kit jogelvek szerint csak a maga — nem pedig volt földesurának késedelme miatt lehetne késedelmi kamatokkal terhelni. Ezekből kifolyólag a késedelmi kamatok számítását csak a birtokrendezés befejeztétől lehetett a jogelvekkel megegyezőleg javaslatba hozni. V.Az erdei haszonvételek rendezésére nézve az 1853. márczius 2-kán kelt úrbéri nyilt parancs 10—14 §§-ai vétettek át a javaslat 24—34 §§-aiba, azonban az alábbi módosításokkal és bővítésekkel. 1) Az úrbéri nyiltparancz 10. §-nak második bekezdésében azon rendelkezés foglaltatik, hogy a jobbágynak azon földurasági erdőből, melyben „eddigelé" a faizást gyakorolták, az eddigi haszonvételnek megfelelő rész lesz kihasítandó. — A bíróságok gyakran az eddigelé kifejezést aképen értelmezték, hogy alatta a birtokrendezési per megkezdésének napja értendő. Ezen értelmezés következtében sok úrbéres község, a mely 1848. évig a faizás gyakorlatában volt, de ebből azóta — különösen a viszontszolgáltatások megtagadása miatt — kiesett, az erdei illetménytől elüttetett: holott egyebütt a nyiltparancs szellemével is megegyezőleg az 1848. évig fennállott gyakorlat vétetett irányadóul. Minden kétely eloszlatására a javaslat 26. §-a e tekintetben világosan rendelkezik. (Folyt, köv.) Alólirtak kiadásában megjelent és minden könyvkereskedésben kapható : A magyar büntető eljárás. Irta Knorr Alajo s. Ara 1 ft. 20 kr. A magyar polgári perrendtartás magyarázata. Irta Suhayda János. Ára 2 f. 40 kr. 1865—8-ik évi országgyűlési törvényczikkek kényelmes zsebkiadásban. Ára fűzve 1 ft. 40 kr. diszes kötetben 2 ft. 1869 ik évi országgyűlési törvényczikkek kényelmes zsebkiadásban. Ára fűzve 1 ft. Diszes kötésben 1 ft. 60 kr. A jog- es államtudományi könyvek jegyzékével készséggel szolgálnak ingyen. Pesten, Eggenberger- féle akad. könyvkereskedés (Hoffmann és Molnár.) Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 46ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Peslen, Í870. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.