Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 58. szám - Indokolás [3. r.]

231 Hellebrand János Hevesmegye illető szolgabirósága | előtt Eördögh Géza ellen 100 ft kártéritési pert indított, | keresetében egyszersmind Eördüghöt a faluban gyakorlott tilos lövöldözés miatt megfenyíttetni is kérvén. — Az illető szolgabíró 1869. okt. 28-ki Ítéletével alperest a 100 ft kártérítésben elmarasztalta és egyszersmind a 2706. sz. a. belügyminiszteri, a tilos lövöldözések ellen hozott rendelet értelmében, a földvári evang. egyház javára fizetendő 25 ft birságra Ítélte. Alperes a királyi táblára felebbezvén, ez által — semmiségi eset fenforgásával — hivatalból a 297. § 1. 2. és 304. §-a alapján a semmitőszékhez felterjesztetett. A semmilöszék a szolgabiróság ítéletét a mennyiben alperes a faluban elkövetett lövöldözésekért a 3706. sz. a. belügy ministeri rendelet értelmében a tisza-földvári ev. egyház javára 25 ft birságban elmarasztaltatott, a perr. 297. §. 2. p. s a 304. § értelmében hivatalból megsemmisítette és az ügyiratokat a felebbezésnek a kártérítést illetőleg leendő elintézése végett a kir. táblához visszaküldötte ; „mert a jelen polgári természetű perben illetéktelenül lett alperes a felhitt belügyministeri rendelet alapján kihágási birságban elmarasztalva, minélfogva az ítélet ezen része, mint a mely nem polgári eljárásra tartozik, hivatalból megsemmisítendő volt." (1870. jul. 13. — 6505.) A köztörvényi úton beperelt vállókeresetnél, azon kitétel: „fizetendő n. n. városban" az adós tagadása ellenében, nem elégséges annak bizonyítására, hogy n. n. város fizetési helyül köttetett ki. Halász Károly Pest józsefvárosi egyes bíróság előtt ifj. Csizmadia János ellen 135 frt váltó követelés iránt sommás pert indított. Alperes a birói illetőség ellen kifogást tett, mert lakása nem tartozik az eljáró bíróság körébe. Ennek folytán az egyes bíróság f. év april 11. 3639. sz. a. végzésével a kifogásnak helytadva az illetőséget leszállította; mert a pert 30. §. szerint személyes kereseteknél a birói illetőséget, a mennyiben a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve nincsen alperes rendes lakhelye vasjy állandó szállása szabályozza; felperes pedig jelen esetben azt, hogy alperes csakugyan irsai lakos, önmaga is beismerte, — ennek ellenében felhozott azon állítását pedig, hogy a váltó szövegében kitett ezen szavak: „fizetendő Pesten" — alperesnek azon tagadása ellenében, hogy a váltó az aláírás alkalmával úgy a mint az jelenleg felmutattatott — kitöltve nem volt, s különösen az utóbbi szavak beirva nem voltak, — mivel sem igazolta, már pedig a pert 170. §. értelmében ha váltótszék illetősége alá nem tartozó valamely váltó köztörvény utján pereltetik be, felperes a váltóadós kifogása ellen még a követelés fenállását is bizonyítani köteles, s így azon körülményt, hogy a váltó aláírás alkalmával teljesen ki volt töltve, s hogy alperes a fizetést Pestre kötelezte, szinte felperes lett volna köteles bizonyítani — mit egyátalán nem teljesített. A Semmilöszék e panaszt elvetette, mert köztörvényi uton beperelt, következőleg a köztörvény szabályai szerint megítélendő kereseti váltó a pert. 167. §. körülirta kellékkel nem birván — alperes tagadása ellenében azon körülményt nem bizonyítja, hogy a kötelezés elvállalása idejében Pest volt fizetési helyül kikötve. Miután pedig felperes ezen ténykörülmény begyőzésére semmi bizonyítékot sem hozott fel — az eljáró bíróság területén kivül lakó alperes irányában helyesen lett a birói illetéktelenség kimondva." (1870, jul. 13 — 5053. sz. a.) A 35. $. azon szabálya, mikép a számlakövetelések a könyvvitel helyének bírósága előtt beperelhetök, kiterjed az illető hely egész területére, ennek minden egyes bíróságára, habár a kötelezett fél a város más kerületében lakik is Wehrman Frigyes Pest belvárosi egyes bíróság előtt Majerfy Sándor ellen 111 frt 50 kr. könyvkivonati követelés iránt pert indiiott. Alperes a belvárosi bíróság illetősége ellen kifogást tett azon alapon, mert ő Ferenczvárosban lakik. Az egyesbiróság e kifogást elvetvén a perr. 35. és 97. §§. alapján a tárgyalás folytatását elrendelte, s ez befejeztetvén, érdemleges ítéletet hozott. Alperes semmiségi panaszszal élvén a birói illetőség megalapítása miatt. A Semmilöszék e panaszt elvetette, „mert a kereset alapjául felvett, egy és fél évet túl nem haladó időből származó számla követelést — felperes a perr. 35. §. értelmében beperelhette azon bíróságnál, melynek területén könyvei vezetetnek. Az eljáró bíróság tehát, mint felperes által vezetett könyveknek helyi bírósága, városi más kerületben lakó alperes ellenében birói illetőségét helyesen alapította meg. {1870, jul. 13. — 5192.) Indokolás, (folyt.) E visszás helyzeten és általánossá vált bajon csak az országos közvetítés rendszere segíthet. Előnyös a jogosított földesúrra nézve, mert követelésétbiztos kötvényekben egyszerre felveheti, melyek kiszabott határidő alatt törlesztetnek és melyekre időközben is hitelnyerhető, másrészt pedig nem kényszerül volt jobbágyait gyűlöletes végrehajtásokkal zaklatni. De előnyös a kötelozett földmivelőnek is, mert ez egyetemleges kötelezettség nélkül csak a saját birtokára eső váltságért felelős, a vevő a venni szándokolt ingatlanon fekvő terhet bizton kiszámíthatja és a kiszabott méltányos határidők alatt minden szorgalmas földmivelő kötelezettségét leróhatja. Az országos közvetítés ezen kiváló előnyök mellett az országra legcsekélyebb terhet sem ró, minthogy a kötségek az érdeklettek által fedeztetnek. A szőllő-váltságról hozott 1868: 29. t.-czikk a fennebbi országos közvetítés rendszerét elfogadta, ós a 16. §. azt a már előbb megállapított váltságösszegek befizetésénél is megengedte. Ugyanazon okok, melyek ezen rendelkezést a szőlőváltságnál igazolták, igazolják azt egyéb váltságösszegekre nézve is. II. Az 1836. XI. t. o. 9. 10. §§-ainak célja az adóalap épentartása az általános közteherviselés mellett jelentőségét elveszté, a pusztatelkek benépesítése végett tehát ama czélból nincs többé szükség törvényzzeaü intézkedésekre. Szükséges azonban e telkekre nézve véglegesen megállapítani, kik tekintendők tulajdonosokul. A benépesitósi kötelezettség czélja az 1848-ik évben szűnvén meg, az 1848. május 1-én fenállott birtokállapot fenntartásának czélszerüsége nem látszott kétségesnek. Ezen elv egyébiránt az ősiségi visszonyok rendezésénél is irányadó volt, minél fogva a pusztatelek tulajdona is a birtokosokra ruházhatik át. 58*