Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 6. szám - Észrevételek a felsőbb itélőszékek félévi működésének eredményére [1. r.]

24 sittetett, 3 az ellene semmis, panaszt adott be, lénye­gileg következő okokból: Weisz Rozália az elárverezett szőlőre zálogjogot nem nyervén, a perr. 459. §. értelmébeni érdekelt felnek nem tekinthető, tehát kérelmére uj árverés sem volt elrendel­hető. Továbbá a perr. 459. §-nak szigora az elhunyt Mei­seles Ábrahám örököseire ki nem terjeszthető, minthogy az árverésileg megvett ingatlan vételárának kifizetésére felhiva sem voltak. És mert M. Ábrahám vételártartozá­sát M. Salamon betáblázott hitelező saját részébe kérte beszámitatni, mi 4000 ftot, a vételár pedig csak 1100 ftot tesz; s ezen kérelem hallgatag el is fogadtatott, mert ár­felosztási tárgyalás tartatott. Ezen semmis, panasz az eljáró tszék által 1869. okt. 30. hivatalból visszautasitatott, hivatkozván arra mikép a polg. perrendben nem találtatik rendelkezés arról, hogy ott, hol az első bíróság a sem. panasz beadásának helyét nem látja, azt neki visszautasítani ne lehessen; és mert nemcsak a 282. §. alapján egyedül, hanem alkalmazás­sal a 285. §-ra, másnemű határozatok elleni felebbezés is visszautasítandó hivatalból. Ezen visszautasító végzés ellen M. Márkus ismét sem. panaszszal élt; főleg, mert a perr. 282. §. szerint cs*k el­késve beadott panaszok utasíthatók vissza hivatalból; és mert az uj árverési végzés kézbesítettnek nem is lenne tekinthető, ha M. Ábrahám elhú iyta bebizonyitottnak nem tekintetnék. ASemmitőszék a tszéknek panaszt visszautasító 1869. okt. 30-i végzését megsemmisítette s a tszéket uta­sította, hogy M Márkusnak azon állítása bebizonyítására, hogy ő M. Ábrahám hagyatékának megbízott képvise­lője, annak örököse, s öröktársai jogfentartója, záros ha­táridőt kitűzvén, a kifej lendőkhöz képest szabályszerűen járjon el; „mert a semmis, panaszszal megtámadott 365. sz. a. végzés Meiseles Ábrahám örökösei részére M. Márkusnak rendeltetett kézbesittetni, a?, utóbbi által beadott semmÍ6. panasz tehát azonnal vissza nem utasíttathatván, tekintve, hogy M. Márkus seuimis. panaszában több személy nevé­ben lépett fel, a nélkül, hogy felhatalmazását igazolta volna, a hiányzó felhatalmazás pótlása iránt intézkedni,s a további eljárást ezen pótlás eredményétől felfüggeszteni kellett. (1869. decz. 29. — 4465. sz. a.) Uj halasztási halárnap kitűzése a kir. tábla Ítélete elleni panaszra teendő észrevételezésre — nem tartozik azon esetek közé, melyekben semmiségi panaszszal élni lehetne. Okolicsányi Gusztáv Liptómegye tszéke előtt Vis­nyóvszky Péter ellen zálogváltó pert folytatván, abban alperes a kir. tábla ítélete ellen senimiségi panaszt adott be, s az 1869. nov. 19-én felperessel küzöltetettazon meg­hagyás kapcsában, hogy nov. 27-én a pertárban jelenjen meg és miután a panasz másodbirósági Ítélet ellen van beadva, és a felett felperes még nem nyilatkozott, a pa­nasz feletti észrevételeit jegyzőkönyvbe mondja be. Fel­peres képviselő ügyvede helyett az napon megbízottja jelenvén meg, az többnemü fontos okukból halasztást kért az észrevételek megtehetése végett ujabb határnap kitűzésével. A tszék 1869. nov. 29 én 1195. sz. végzésével uj ha­tárnapot tűzött ki. Ezen végzés ellen alperes semmis, panaszt adott be. A Semmitőszék határozata igy szól: „A semmiségi panasz elvettetik ; „mert ezen eset nem tartozik azok közé, melyek ellen a perr. 297. §. értelmében külön semmiségi panasz­szal élni lehetne, miért annak helyt adni nem lehet. (1869. decz. 31. — 4992. sz. a.) 1869. évi XVI. törvényczikk, a pénzintézetek, részvénytár­sulatok és egyletek üzletére vonatkozó bélyeg s illeték sza­bályozásáról. Szentesítést nyert 1869. dec. 22. Kihirdettetett az országgyűlés mindkét házá­ban 1869. dec. 23. Megjelent az „Országos Törvénytár"-ban 1869. évi december hó 24-dikén. MielsőFerencz József stb. Az 1868-dik XXIII. tör­vényczikk 30-ik § sa és ugyanazon évi LVIII. törvényczikk foly­tán rendeltetik: 1. §. A magyar korona országainak területén fennálló, vagy jövőben alakítandó pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek, a mennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, ugyanazon bélyeget és illetéket kötelesek fizetni, mely az egyes magán-polgá­rokra van kiszabva. 2. §. Oly egyletek és intézetek,melyek a vállalkozóknak vagy részvényes tagoknak a vállalat nyereményéből vagy osztalékra nyújtanak igényt, iparüzlettel vagy kereskedéssel foglalkoznak, szóval közkereseti társulatoknak tekintendők : üzleti könyveikre és feljegyzéseikre nézve bélyegkötelesek. 3. §. Tudományos, művészeti, gazdasági, kegyeleti és jóté­kony egyletek, a mennyiben czéljok nem pénzbeli nyereségre van irányozva, a közhatóságokhoz és hivatalokhoz intézendő beadvá­nyaikba és irataikra nézve, a peres eljárás kivételével, bélyeg­menteBek. 4. §. Bölcsödé, kisdedóvó, árvák nevelésére keletkezett, kere­setképességgel nem biró egyéneknek ideiglenes vagy állandó se­gélyzésére alakult, továbbá orvosi, segély, betegápolás, vagy teme­tési költségek fedezésére létesített egyletek, társulatok, és intéze­tek, ha működésük a főczélon túlmenő nyereményre nem terjed ki, — üzletükre nézve bélyegmentességben részesülnek. 5. §. Eklmezési, előlegezési és egyátalában önsegélyezési társulatok, egyletek és népbankok, ha üzletök a társulat tagjai­nak nyújtott segélyzésen, élelmezésen, vagy előlegezésen tul más nyereményre és kereseti ágra nem terjed ki, bélyegmentesek az üzleti- és letéti-könyvekre, a társulat irányában maguk a tagok által az alapszabályok értelmében kiállított kötvényekre, valamint a betételekről és a felvett vagy visszafizetett kölcsön-előlegekről kiállított vétbizonyitványokra (nyugta) nézve is. 6. §. Ha az5.§-ban emiitett egyletek saját tagjaiknak nyúj­tott segélyezésen, élelmezésen, vagy előlegezésen túlterjedő más haszonhajtó üzletekkel is foglalkoznak, ez esetben a jelen törvény­nek azon üzletekre vonatkozó rendeletei alá esnek. 7. §. Közkereseti társulatoknak részvényei, ha meghatározott névre, vagy czégre állíttattak ki, a II. fokozatú bélyegilleték alá esnek; mely illeték a részvények kibocsátása előtt közvetlenül fizettetik az illető pénztárba. Az illeték kiszabása az egyes részvé­nyek kifejezett értékösszege után járó illetékek összeszámítása által eszközöltetik. Ha az ily részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztatnak át, az ily átruházástól a Il-ik fokozatú illeték az átruházáskori érték szerint akkor fizetendő, midőn az uj tulaj­donos nevére más részvény állíttatik ki. (Folyt, köv.) Felelős azerhesztő és kiadó-tulajdontx SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.— Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2 ik em. balra Pesten, 1669 .\yom-iiott Kocsi S á n d o r saját nyomdájában Hal-piaci és al-dunasor sarkán 9. sz. a.

Next

/
Thumbnails
Contents