Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 58. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [6. r.]

230 Legfőbb itélöszéki döntvények A birtokbizonyitvány kiadatását megtagadó végzés nem tartozik azon végzések közé, melyek ellen a perrend 294. §. szerint felebbezésnek helye van. Szép József Komárommegye törvényszékéhez folyamodott, hogy részére a néhai Szép Péter tulajdonát képezett s annak nevére telekkönyvezett 3/4 telekről birtokbizonyitvány adattassák ki. A törvényszék 1868. deczember 17-kén kelt végzéssel a bizonyítvány kiadatását elrendelte, mert Szép József A. alatt bizonyitotta, hogy Szép Péter még 1860 évben elhalt s Mária, Erzsébet és Józsefen kivül leszármazó örököst maga után nem hagyott; igazolta továbbá B. alatt, hogy Mária és Erzsébet minden örökségi illetőségükre nézve még 1846. és 1851-ben teljesen kielégittettek és igy Szép Péter hagyatékára egyedül folyamodó lehet jogosított. Ez ellen Szép Mária és Erzsébet fel folyamodással éltek — ennek folytán a királyi itélő tábla következő végzést hozott: „Tekintve, hogy a kérvényhez B. ós C. alatt csatolt egyességek még az örökhagyó halála előtt köttettek; tekintve továbbá, hogy a bemutatott magán okiratok arra nézve, hogy azok alapján az érdekleltek meghallgatása nélkül a birtokbizonyitvány kiadassák — nem elegendők; — az e. bírósági végzés feloldatik és az eljáró törvényszék a perr. 580. §. értelmébeni eljárásra utasittatik." (1869. szept. 3373 sz. a.J Ez elleni fel folyamodásában kérvényező azt fejtegeti 1-ször, hogy törvényeink nem tiltják, hogy az örökhagyó még életében gyermekei közt az örök?égi igényekei el ne intézze, különösen az örökösök beleegyezésével, mint jelen esetben történt. 2-szor. Az sem áll, hogy a felmutatott magán okiratok birtokbizonyitvány kinyerésére elégtelenek, mert minden magán okirat, bármily alakban van kiállítva, a kiállító ellen teljes bizonyíték, ha valóditága kétségbe nem vonatik. De jelen esetben igazolva levén az is, hogy örökhagyó Szép Péter végrendelet nélkül halt el és örökösökként csak Szép Mária, Erzsébet és kérelmező maradtak, kik közül Mária B. alatt, Erzsébet pedig C. alatt 235 fttal kielégitetve, minden apai és anyai örökségi jogukról lemondottak — ezekhez képest a törvényszék nem intézkedhetett máskép, mint a birtokbizonyitvány kiadatásával. — A törvényszéki végzés elleni felfolyamodásban előadottak törvényes alappal nem bírnak. Az mondatik ott, hogy a birtokbizonyitvány kiadatását mindig tárgyalásnak kell megelőznie. Es ez megczáfoltatik az ideigl. törv. szab. 168. §-sa által, hol világosan mondatik, hogy „az öröklési jog kimutatva levén, a birtokbiróság erről bizonyítványt állit ki." Itt tehát előzetes tárgyalásról szó sincs. Az állíttatik továbbá, hogy az első biró egyoldalulag bocsátkozott bele a B. és C. alatti okmányok bírálatába. Ugy de azokat nem szükséges bírálgatni, mert tartalmuk teljesen világos. Végre a felfolyamodásban összezavartatik az apai és anyai örökség, ámbár a birtokbizonyitványban nincs és nem is lehet szó anyai örökségről, minthogy a telekkönyvben Szép Péter egyedüli tulajdonosként volt bevezetve. A legfőbb ítélőszék következőleg határozott: „A királyi itélő táblának fentebbi keletű végzése, tekintettel az Átm. intéz. min. 1869. mart. 29. kelt ren| delet XVIII. czikkére, és a perrend 294-dik §-sára, — | felebbezés utján orvosolható nem lévén, folyamodó Szép József felebbezése visszautasittatik." (1870. jul. 15—9097 szám a.) A perrend 294. §-sa szerint felebbezhelő végzések közé nem tartozik azon végzés, mely az örökség erejéig való elmarasztalásnál, annak előleges tárgyalás uljáni kiderítését rendelij hogy az elmarasztalt fél örökölt e valamit ? Podunajecz Benkő Zalamegye törvényszéke előtt Grrabont István és Ferencz, mint Grabont Mihály örökösei ellen, bizonyos még az örökhagyótól fenmaradt adóság megfizetése iránt pert folytatván, s azt megnyervén, a törvényszék 1868. június 20-dikán 2883. sz. a kelt végzéssel a kielégítési végrehajtást alperesek ellen atyjok után fenmaradt örökség erejéig elrendelte és azt foganatosította akkép, hogy a kiküldött szolgabíró alpereseknek egynegyed úrbéri telkét, a rajta levő házzal együtt lefoglalta. Alperesek felfolyamodása folytán a királyi itélö tábla 1869. dec 9 dikén 6391. sz. a. végzésével a végrehajtási eljárást feloldotta, s az eljárt első bíróságot oda utasította, hogy tárgyalás utján hozza tisztába, váljon alperesek atyjok után öröklöttek-e vagyont, és ha igen, minő és mily értékben ? a kifejlendőkhöz képest irányozván további intézkedéseit, és ez következőleg indokoltatott: Mert az 1868. jan 10. 4902. sz. ítélettel alperesek csak mint néhai atyjok Gr. Mihály örökösei lettek, — és pedig az örökség erejéig elmarasztalva, és felperes ezen ítéletet nem felebbezvén, alpereseknek ily átalánosságban történt elmarasztaltatásukban megnyugodott; mert továbbá alperesek tagadják, hogy atyjok után valami vagyont öröklöttek volna, felperes pedig ennek ellenkezőjét nem igazolta. Felperes a táblai végzés ellen közbevetett felebbezvényében — 1870. jan. 28-ról — azt fejtegeti, hogy az ellen, mikép alperesek csak az örökség erejéig lettek elmarasztalva, felebbezéssel nem is élhetett volna, minthogy azok elhunyt atyjok adóságáért pereltetvén, csakis az örökség erejéig lehettek mint örökösök elmarasztalva. — Alaptalan az ítélet másik indoka is, mely azon alapul, hogy alperesek tagadván, hogy atyjok után valamit öröklöttek volna, a saját jószágukra vezetett végrehajtás jogosultnak nem tekinthető. Alaptalan, mert alperesek jelenleg is ugyanazon birtokban levén, melyben atyjok is volt, mást nem lehet vélelmezni, mint csak azt, hogy azon birtokot atyjoktól öröklötték; az ellenkezőt bizonyitniok kellett volna. Helytelen az is, hogy az eljáró bíróság hivatalbóli eljárásra utasittatik, és a végrehajtási ügyből hagyatéki ügy alakittatik; midőn felperes itt nem érdekelt fél, azon ügy az örökösöket illetvén, s nem kényszeríthető, de nem is jogosult, hogy idegen jogok érvényesítésébe avatkozzék. A legf. Ítélőszék következő végzést hozott: „A m, kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú végzése, tekintettel az átm. intézk. 1869. mart. 30. min. rendelet VII és XVIII. czikkére, a perrend 294. §-sához képest felebbezés utján orvosolható nem levén, felperes felebbezése visszautasittatik." (1870. július 15, —1748.) Semmitószéki határozatok. Polgárjogi természetű perben kihágási birságban való elmarasztalásnak nincs helye. Ily esetben a belügyminiszteri tilalmi rendelet nem alkalmazható.