Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 57. szám - Igazságügyministeri rendelet a pesti kir. itélő táblánál felállitandó telekkönyvi vizsgáló bizottság iránt - Indokok [2. r.]

228 Igazságügyministeri rendelet a pesti kir. itélő táblánál felállítandó telekkönyvi vizsgáló bizottság iránt. 1. §. Folyó évi augusztus 15-tŐl kezdve a pesti kir. itélő táblánál a telekkönyvi vizsgák letételére telekkönyvi vizsgáló bizottság állíttatik fel, és az eddig az igazságügyminiszteriumban fenállott bizottság működése megszűnik. 2. §. A vizsgáló bizottság az elnökkel együtt 3 tagból áll. 3. §. A vizsga letéle végett mindenki jelentkezhetik, a ki hitelesen kimutatja, hogy valamely telekkönyvi hivatalnál vagy helyészinelö bizottságnál legalább 3 hónapig gyakorlaton volt, s hogy a telekkönyvi vázrajzolásban jártasságot szerzett. A kérvények a kir. itőlő táblárál adatnak be; a határnapot a bizottság elnöke tűzi ki, s arról a folyamodó értesittetik. 4. §. A vizsga kiterjed a fenálló helyszinelési utasításokra, a telekkönyvi rendelvényre, a vele Összefüggő törvényekre és rendeletekre, nem különben a telekkönyvi ügyvitelre A bizottság szigorúan vizsgálja meg: vájjon a jelölt bir-e elegendő jártassággal e tárgyakban; különösen bir-e a telekkönyvvezeté3 oly ismeretével, hogy a telekkönyvvezető teendőit teljesítheti. Az anyagi telekkönyvi jogból a vizsgálat a dologbani jogok fogalmára szorítkozzék. Az ügyvitelben való jártasság megbirálása végett a vizsgálattevő a bizottság előtt lega'ább egy telekkönyvi végzést fogalmazzon szóval, és azt Írásban azonnal foganatosítsa. 5. §. A vizsga legalább x/% óráig tartson; a befejezés után a bizottság szavazattöbbséggel határoz : vájjon a jelölt képesítettnek nyilvánittassék-e, vagy pedig yisszautasittassék. Ez utóbbi esetben a bizottság a 6 és 7. §§. értelmében az uj vizsgára bocsátás feltételeit meghatározhatja. 6. §. Visszautasítás esetében a jelölt ujolag jelentkezhetik a vizsgára, de csak azon feltétel alatt, ha valamelyik telekkönyvi hatóság főnökének bizonyítványával kimutatja, miszerint a bizottság által meghatározott ideig, mely egy hónapnál rövidebb nem lehet, valamely tolekköuyvi hivatalnál gyakorlaton volt. 7. §. Másodszori visszautasítás esetében a vizsgára csak ugy bocsáttatik a jelölt: ha yalamely telekkönyvi hatóság^ főnökének bizonyítványával igazolja, hogy legalább félévig a telekkönyvi hivatalnál gyakorlaton volt, s hogy a telekkönyvi kezelésben jártasságot szerzett. 8. §. A vizsga letételéért díj nem jár; a kérvényre és a bizonyítványra külön-külön 50 kros bélyeg teendő. 9. §. A bizonyítvány tartalma csak arra terjedhet ki. hogy a vizsgálattevő képesítettnek találtatott. 10. §. A bizonyítvány a kir. itélő tábla nevében állíttatik ki, a bízottsági tagok által aláiratik, s a k tábla pecsétjével elláttatik. E bizonyítványok ép ugy, mint a maros-vásárhelyi vizsgáló bizottság által kiadottakba pesti és maros-vásárhelyi kir. táblák területén egyiránt érvénynyel bírnak. — Pesten, 1870. jul. 20-án Horvát Boldizsár. Indokok (folytatása). Miután e rendeletek alapelvei hazai törvényei kkel összhangzásban vannak s azok alapján az ország községei nagyobb részében — és pedig a jelentékenyebb-és értékesebb kben — a birtokszabályozások megtörtentek, az egyéni birtokok a birtokszabályozások folytán bekövetkezett állapot szerint telekkönyvbe igtattattak, ilyképen a hitül és harmadik személyek jogszerzéseinek alapjául szolgáltak : nem látszott szükségesnek a hátralevő birtokszabályozások érdekében az eddigiektől lényegesen eltérő uj elveket állítani fel, sőt ez eljárás veszélyes is lehetne, minthogy számos esetben nem fogna hiányozni a törekvés a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani, minek nemcsak átalános izgalom, hanem a birtok biztonsága iránt táplált bizalomnak megrenditése lenne kiszámithatlan horderejű gyászos következménye. A többször, érintett rendeletek határozatai azonban valósággal törvényszerűséggel nem birván : mellözhetlennek mutatkozott, hogy azon szabályok, melyek szerint az országban az ingatlan birtok legnagyobb részének rendezése megtörtént vagy meg fog történni, törvénybe igtattassanak. A jelen és következő törvényjavaslatok ezen szempontokból indultak ki, gondos figyelmet fordítván arra, hogy az azokban tapasztalt hiányok pótoltassanak és a bíróságok által tévesen értelmezett rendelkezések szabatosabban állapíttassanak meg, csak ily módon látszott lehetségesnek, hogy a birtokviszonyok consolidálása biztosittassék, és a tulajdonnak jövőre teljes biztonság nyujtassék, mely nélkül nemzetgazdasági haladás alig képzelhető. Ezen átalános megjegyzések előre bocsátása után az egyes részletekre nézve az indokok megjelölése csak az eddigi rendelkezésektől eltérő változásokra szorítkozik. I. Elfogadtatott a javaslatban a birtokos által fizetendő váltságokra nézve az országos közvetítés rendszere. Ugyanis minden európai államban, a hol a hűbéri tartozások megváltása eszközöltetett, egyidejűleg arról is történt gondoskodás, hogy a megállapított váltság-összegek befizetése biztosittassék a jogosultaknak és könnyittessék a kötelezetteknek. E czélra leghathatósabb eszközül általánosan elfogadtatott az országos közvetítés rendszere. Az 1853-ik évben kiadott úrbéri rendeletek által e tekintetben a rendelkezés kilátásba helyeztetett ugyan, de utólagosan nem következett be. A jogosultak ennek következtében saját biztosításukról többnyire olyképen gondoskodtak, hogy a községbelieket egyetemlegesen leköteleztették, minek azon káros következése lett, hogy a szorgalmas földmivelő a hanyag helyett kezességet kényszerült vállalni, és igy az, a ki tartozását egyszerre le akarná is fizetni, azt nem teheti, mivel az egyetemleges kötelezettségi kötelék alól fel ugy sem oldatnék. Innét következett az, hogy a községekben a hátralékok roppant Összegekre halmozódtak, és hogy nénaely megyékben a községek nagyobb része folytonos végrehajtás alatt áll. Ide járul, hogy az egyetemleges lekötelezettség folytán egyes birtokosok egész vagyona le van kötve; sőt tapasztalás szerint a végrehajtások ily értelemben valósággal foganatosíttatnak. Magától következett ezek után, hogy az ingatlanok értéke és hitele ily községekben csökkent, és hogy az ingatlan birtokok adásvevési forgalma sőt biztossága is alább szállt. Más részről, noha a földesúr ezen rendszer mellett a községeknek a folytonos végrehajtások által elviselhetten költségeket okoz: követelésének biztos és pontos behajtását még sem éri el. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajclcnoe SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2 ik em. balra Pesten, 1870. nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al-dunasor sarkán 9. sz. a.