Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 55. szám - A legf. itélőszék elnökének leköszönése - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [3. r.]

218 igénye volna; ez pedig negativ bizonyítás és egyszersmind képtelenség. Ezzel kapcsolatban áll a negyedik anomália,mely abban áll, hogy mindamellett, hogy a hirdetvény kibocsátása előtt megjelenő, vagyis az eljárást kérelmező örökösök tartoznak kizárólagos örökségi jogukat kimutatni, mégis a még netán örökségi igényt tartó ismeretlenek hirdetményileg idéztetnek. Ez oly intézkedés, mely a negativ bizonyitás képtelenségét maga tünteti fel. Az ötödik anomália az, hogy az 580. §. szerint a hirdetményi idézés folytán megjelenő örökösök, nem pedig a körülmények szerint azok is, kik az eljárást kérelmezik, keresetük beadására, vagyis a perutra utasitandók, tekintet nélkül arra, hogy igényük netán erősebb jogczimen alapszik, mint az utóbbiaké; holott azon esetben, midőn az örökösök valamennyien hirdetményi idézés nélkül jelennek meg, az 587. §. értelmeben a gyöngébb jogczimmel fellépő örökösök az erősebb jogczimüek ellenében utasittatnak perutra. Erre azt mondhatná valaki, hogy az 587. §. a perutrai utasítás tekintetében általános szabályul tekintendő, és igy azon esetre is alkalmazandó, melyről az 580. §. intézkedik. Ámde ezt az 580. §. félreérthetlen szavai megczáfolják, mivel nem lett volna szükség az 580. §.-ban intézkedni arról, hogy melyik örökös utasíttassák peruijára, ha az épen erről intézkedő 587. §. az 580. §. esetére is alkalmazandó volna. Azonban bármiként értelmeztessék az emiitett két §. azok szerkezete mindenesetre hibás. A hatodik anomália a következő. Az 580. §. szerint az eljárás a birtokbiróság előtt indítandó akkor, ha a hagyaték ingatlanokból is áll, s igy, ha több ingatlan van a hagyatékban, és azok különböző birtokbiró-ágok területén léteznek, minden birtokbiróság hivatva van az eljárásra. Mert a 43. §. mely szerint azon esetben, hol a kereset tárgyát különböző birtokbiróságok területén fekvő javak képezik, azon tszék lesz illetékes, mely a felperes által megkerestetik, az 580. §-ra nem alkalmazható; nem pedig azért, mert a peresügyekbeni bírói illetőségre vonatkozó szabályok a perrendtartás azon részében fordulnak elő, mely a peres eljárásról intézkedik, és ott foglal helyt a 43. §. is; az örökösödési eljárásra nézve pedig a birói illetőséget szabályozó intézkedés a perrendtartás azon részében foglal helyt, mely peren kivüli eljárásra vonatkozik. Ezenfelül a 43. §. a birtokbiróságok körüli választást a felperesre bízza, az örökösödési perenkivüli eljárás folytán pedig felperesről nincs, és addig nem is lehet szó, mig az egyik vagy másik örökös perre nem utasittatik; de ekkor nem örökösödési eljárásról, hanem csak perről lehet szó. És ekkor igen isjöhet alkalmazásba a 43. §., de nem az 580. §. esetében, és pedig annál kevésbbé, minthogy addig, mig az örökösödési peren kivüli eljárás tart, valamennyi örökös egyenjogú, és a 43 §-ban megengedett választás egyikre sem bizható; ha pedig mindegyiknek megengedtetnék a választás, akkor az egyi k ezt, a másik ama bíróságot választaná, mi szintén képtelenségre vezethetne. Az 580. §. szövegéből tehát nem lehet mást következtetni, mint azt hogy az örökösödési eljárás, mindazon birtokbiróság illetékességéhez tartozik, melynek területén valamely a hagyatékhoz tartozó ingatlan fekszik. Ez pedig azon képtelenségre vezetne, hogy ugyanazon jogczimmel fellépő örököst az egyik birtokbiróság örökösnek ismerné el, a másik pedig nem. És ez nemcsak nem lehetetlen, | hanem a hasonló irányú ideigl. tör. szabályok uralma | alatt meg is történt, és pedig nem egy esetben. Az 581. §. azon intézkedését, miszerint az eljáró birtokbiróság az ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebleztetését hivatalból eszközli, a már fent előadott okból mint a telekk. törvénynyel ellenkezőt; azon intézkedését pedig, mely szerint osztálylevél hiányában a birtok tulajdonjoga az örökösök nevére, mint közös örökség határozatlan arányban bekeblezendő, következő okokból nem tartom helyesnek. És pedig, mert 1 ör, az örökség mint olyan nem lehet tárgya a telekk. bekeblezésnek, hanem csak a tulajdonjog. 2-or. Ha az örökösök vagy végrendelet vagy törvény szerint nem egyenlő arányban részesittetnek a hagyatéki ingatlanban, pl. az egyik egy, a másik két, a 3-ik pedig 3/6-od részben, nem lehetnek határozatlan arányban közös tulajdonok, mivel a határozatlan arányban bekeblezett tulajdonosokat egyenlő részek illetik, s igy az 5^3. §. ezen szabálya szerint megtörténhetnék, hogy azon örökösnek tulajdonjoga, kinek illetéke nagyobb a többiekénél, legnagyobb veszélynek volna kitéve, és pedig csupán azért, mivel a netán csekélyebb illetékü örökös — illetőleg tulajdonos társak a barátságos uton megkisérlett osztályt ellenezték. Az 583. §. három szempontból vonható bírálat alá: először az örökösödési eljárás módjának az örökösök közötti rokonsági íz szerinti különbsége, 2 az osztálynak törvényes örökösödés szabályai szerinti megtétele, 3-or a per megindítása végetti zárhatáridő kitűzése szempontjából. Az elsőt illetőleg nincs belátható oka annak, hogy a törvény a birói eljárás módjára és az örökösök jogaira nézve különbséget tesz, csak azért, mivel azok egymás közt közel vagy távolabb rokonságban állanak, az eljáró bíróságot azon esetben, ha a testvérek vagy unokatestvérek osztályrészeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, oda utasítván, hogy az osztályt a törvényes örökösödés szabályai szerint megtegye, — a helyett, hogy az egyiket vagy a másikat az osztály előtt peruijára utasítaná. A törvény ezen intézkedése — ugylátszik — utánozása a 1836. XIV. tez-ben szabályozott eljárásnak; azonban eltekintve attól, hogy ezen törvényezikk mindjárt keletkezésekor példátlan visszaélésekre adott alkalmat, ugyanaz oly időben jött létre, mint egy korszerű szükség, midőn a birtokon kivül lévő testvér a birtokban levő testvér ellen hosszú éveken által perlekedni kénytelenittetett. Azonban jelenleg, midőn a peres eljárás a számtalan elavult alakszerűségek bilincseiből kiszabadult, azon ok, melynek az 1836. XIV. t. cz. köszöni létét, megszűnt. A másodikat illetőleg, miután az 583. §-us rendeli, hogy ha a testvérek vagy unokatestvérek osztályrészeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, az osztály a törv. örökösódésiszabályok szerint megteendő, az 584. §. pedig ez eljárásnak nem ad helyt akkor, ha a. az örökösök különböző jogezimekre hivatkoznak, b) ha jogczim ugyanaz, de ellentétes igények támasztatnak, — azon kérdés merül fel, mikor jö tehát az 583. §. alkalmazásba, hiszen akár különböző jogezimekre hivatkoznak az örökösök, akár ugyanazon jogezimre hivatkozva ellentétes igényeket támasztanak, minden esetben az osztályrész mennyisége vitás; az 584. §-ban érintett két eseten kivül nem képzelhető más eset, melyben az osztályrész mennyisége volna vitás, s hol az 583. §. jöhetne alkalmazásba, s igy a mit az 583. §. épített, azt az 584. §. lerontja. De ha képzelhető volna is oly eset, melyben az örökösök, anél-