Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)
1870 / 6. szám - Észrevételek a felsőbb itélőszékek félévi működésének eredményére [1. r.]
22 munkaszaporodásnak az, hogy alsóbb bíráinak nagyrésze nem jogtudós, legalább nera gyakoriari jogász. Innen van az, hogy oly kérdések, melyeknek eldöntése gyakorlott jogász előtt nem kétséges, akkép döntetnek el, hogy a törvénytudó várakozását ki nem elégítheti. E bajon egyedül a bírák helyes megválasztása segíthet. E tekintetben, hogy jót várhassunk, a törvényhozás bölcs intézkedésétől függ. Váljon fog-e a törvényhozás vizsgálatot rendelni az iránt, hogy a bírói helyek betöltésére nézve a művelt külföldön minő törvényes szabályok állanak fön, s azok közül a körülmények szerint legczélszerűbbet hajlandó lesz-e elfogadni, azt nem tudom; — lehet, hogy a külföld példáját ismét félre fogjuk lökni, s mi magunk fogunk uj elméletet alkotni, melynek életrevalóságát azután majd csak a gyakorlat igazolandja. Mindegy, csak a siker legyen jó. De annyit előre jósolni lehet, hogy a nélkül, hogy szabályok állíttassanak, meíyek a minister általi kinevezéseknél követendők, alig hiszszük lehetőnek a szervezendő alsó bíróságokhoz a birák helyes kiválasztását. Hiszen a miniszter igen keveset ismer azok közül, kiket kinevezni fog kelleni, — kénytelen lesz egyesek ajánlatára hallgatni; s váljon rendezett államban megengedhető-e az, hogy a miniszter a birák kinevezésénél, figyelmet kérek (nem miniszteri titkárról, s a többi miniszteri tisztviselők kinevezéséről szólok, kiknek kinevezése csak a főnök és alárendelt közötti bizalom kérdése, kiket tehát pártjának ajánlatára a miniszter kényekedve szerint kinevezhet), — hanem szólok birák kinevezéséről, kik az államban a harmadik — a birói hatalmat függetlenül gyakorolják, — mondom megengedhető e, hogy a birák kinevezésénél a minister egyesek ajánlatára hallgasson egyedül, és ne legyen oly állami testület, melynek véleményét kikérni köteles legyen? E testületnek olyannak kell leuni, mely a bírákat mint valódi bírákat ismeri. Ilyen testületek csak a felebbviteli bíróságok lehetnek. De van-e előkészület arra, hogy a felebbviteli bíróságok adatokkal szolgálhassanak? felelet: nincs! A fentebbiekben kimutatván némely fó'bb forrásokat, melyekből a hátralékok származnak, áttérek azon javaslatok mérlegezésére, melyeket Osvald ur szükségesnek talál a meglevő baj orvoslására. Tekintve a meglevő hátralékokat, váljon szükséges-e a munkaerők szaporítása? En nem tartom döntő érvnek a számokat, és a számok jelentését is akarom érteni. Ha megnézzük, mi van a számok mögött, talán más eredményre is juthatunk még, mint egyedül arra, hogy a munkaerőt szaporítsuk; mert valószínű, hogy a meglevő munkaerők czélszerűalkalmazása is némi sikerre vezet a nélkül, hogy a kincstár túlságos kiadásokkal terheltessék. Hiszen, ha a szám döntő volna, a kérdés egész egyszerűen eldönthető lenne egy osztási művelet által, például a pesti kir. ítélő táblánál az évi beadványok száma 60,000, az adott javaslat szerint minden biró elvégezhet 400-at, — igy kelleue 60,000: 400 = 150 biró; van pedig 50 biró és 10 pótbiró, kell tehát még 90 biró és pót biró. — Ez azonban talán kissé mégis sok lenne. Távol legyen tőlem sérteni, különösen Osvald ur irányában, ki nemcsak mint kellő készültségü s higgadt itéletü biró ismeretes, hanem egyszersmind olyan is, ki a kir. itélő táblának egyik legszorgalmasabb munkása ; hanem azt hiszem, hogy midőn minden észrevétel nélkül közli, hogy a kir. itélő táblánál egy-egy előadó biró éven| ként 400 ügydarabot intézhet el, akkor nem saját luun| kássága lebegett szemei előtt. Osvald ur maga kétségkívül, ha csak betegség nem gátolja, e számnál többet végez el; és pedig hozzá teszem, hogy többnyire alaposan. Az a kérdés, mennyit végezhet el évenkint egy felebbviteli bíró, nem a mai kir. itélő tábla félévi működésénekeredménye szerint dönthető el. — Tessék a külföldön, a hol t.i. még az előadási rendszer divatozik, adatokat gyűjteni, tessék átvizsgálni a magyarországi volt cs. kir. főtörvényszékek, és tessék megnézni az előbbi pesti kir. itélő tábla ügy kimutatásait, és más eredményre jutunk. Egy különbség azonban van a mostani és elébbi állapot közt, mert a k. itélő tábla csak érdemleges kérdések fölött ítél. De e különbség nem oly fontos, mint az avatatlannak első tekintetre mutatkozik. A mai pörök között igen kevés bonyolult jogi per létezik. És egy bonyolult végrehajtási ügy elintézése sokszor több munkát igényel, mint valamely nagyobbszerű peré. De távolról sem akarom azt mondani, hogy a kir. táblánál a birák számának szaporítása egyáltalán nem szükséges, igen is szükséges, de nem oly mérvben, mint sürgettetik. Én azt állítom, hogy e tekintetben a hátralékokra semmi tekintettel sem lehet lenni, hanem egyedül azt kell vizsgálnunk, hogy az évi beadmányok elintézésére hány biró szükséges? Az a kérdés, mit képes a biró otthon előadásra elkészíteni, egészen különbözik attól, mit képes n bíróság tanácsüléseiben elvégezni. A felebbviteli biró, ki az első biró ítéletét vizsgálja, otthon kevesebb ügyet képes elkészíteni, mint a harmadfolyamodásu biró, mert aránytalanul több esetben végzett roszul az első biró, mint a második bíróság, a felebbviteli bírónak tehát igen gyakran kell az első bíróság Ítéletét egészben megváltoztatni; míg ellenben a harmadbiró a legtöbb esetben a másod, vagy első bíróság ítéletét helybenhagyja; ez aránytalanul kavesbb esetben hoz egészen uj ítéletet. Ellenben a másodbíróság sokkal több ügyet végezhet el ugyanannyi számú birák mellett tanácsüléseiban, mint a harmadbiróság, mert míg itt 12 bíróból csak két tanács kerül ki, amott ugyan annyi bíróból 3 tanácsot lehet alakítani. Kell, hogy minden bírónak vasárnapon kivül három napja legyen, melyet munkára fordíthasson, s minden felebbbviteli bírótól megvárhatja az állam, hogy minden szabad napon 5 darab közönséges terjedelmű érdemleges ügyet előadásra elkészítsen. Ez tesz heienkint 15 darabot, és egy éven át levonváu a hUheti szabadság időt: 690 darabot, és igy nem 400, hanem 690 darabot intézhet el mindenik biró, ha hivatalos kötelmeit teljesíteni, s az állam iránti kötelességét leróni akarja. — Éu azonban annak daczára, hogy a fentebbi munkaeredményt törvénykezésünk történelme szerint mindenik biró megerőltetés nélkül teljesítheti, csak 600 darabot veszek számításba, mikhez jönnek még a currens ügydarabok, melyek elintézéséhez kész nyomtatványok használtathatván, a munkamennyiséget nem szaporítják, s azért számításba nem is vehetők. Minthogy pedig a kir. itélő táblához a mult félévben, a közlött kimutatás szerint 25,872. szám érkezett be, tesz az évi bevétel 51,744-et, miből levonandók az ülésen kivül elintézett ügydarabok, melyek száma hét hó alatt 7381. tehát egy évben közép számmal 12,000 — érdemleges ügy kevesebb marad mint 40,000. Legyen azonban 42,000; ezt 600 al elosztván, szükséges lenne azok elin-