Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 6. szám - Észrevételek a felsőbb itélőszékek félévi működésének eredményére [1. r.]

Pest, 1870. péntek jan. 21, 0. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédcgylet közlönye. Tartalom: Észrevételek a felsőbb ítélőszékek félévi működésének eredményére. — Semmitőszéki határozatok. — Bélyeg törvény. Észrevételek a felsőbb ítélőszékek félévi működésének eredményére. Barna Ferencz ügyv. úrtól (Pesten). I. E lapok folyó évi 1, 2, 3-ik számában (Oszvald kir. táblabíró által) a kir. curia mindkét osztályának,sa pesti kir. itélő táblának mult évi ügykimutatása közöltetett. A kimutatások a hátralékok halmazát tüntetvén elő, azon következtetés állt elő, hogy a bajon segíteni kell és pedig minél elébb. Ebben teljes készséggel egyetértek; a mi azonban a módot, mely szerint értekező ur a bajon segíthetni vél, illeti, arra nézve eltérők nézeteim. Elnézve attól, hogy a gyökeres orvoslás tekintetében a kir. táblát illetőleg csak a kerületenkénti felosztás által lesz a bajon segítve, mert egy tömeges testnek elnöki ellenőrzése, ugy mint most van, lehetetlen, most ez úttal csak azokra kívántam felelni, miket Osvald ur orvoslási módozatul felhozni jónak látott. A tanács'agok számának kevesbbitése,s afelebbezett sommás ügyeknek a vegyes kir. bíróságokhoz való utasítása oly gyógyszer lenne, mely a czélbavett javítást, melyet az igazságszolgáltatás terén eddig felmutathatunk, ismét elenyésztetné, s azon anomáliát állítaná vissza, mely az 1868. LIV. t. cz. alkotása előtl létezett, t. i. a vegyes kir. bíróságok első s egyszersmind másod folyamodásu bíróságokká alakulnának. Másrészt ugyanazon bíróságoknál az ügyek osztályoztatnának, némely állítólag kevesbbé fontos ügyek kevesebb birói tagból álló tanácsban döntetnének el, mint más állítólag fontosabbak, holott a tapasztalás bizonyítja, mikép igen sok esetben a sommás eljárás alá tartozó ügyek eldöntése komolyabb birói megfontolást igényel, mint a rendes eljárás utján tárgyalt pereké. Ezt csak érinteni látom jónak a nélkül, hogy állitásom bővebb indokolásába bocsátkozzam, mert a tövényhozás beleegyezése nélkül e változtatás ugy sem keresztül vihető, és áttérek a baj orvoslásának azon módjára, mely a birói tagok számának szaporításában áll, mi az 1868: LIV. t. cz. megváltoztatása nélkül is keresztül vihető. A hátralékok felszaporodását Osvald ur véleménye szerint az okozza, mert a munkamennyiség az adott erőkhöz aránytalanul nagy. Ha ez áll, ugy kétségkívül egyik mód a bajon segíteni a birák számának szaporításban áll. De néznem szerint, ez nem az egyKlüli, s nem is azon mód, mely et állauigazdasági tekintetek ajánlanának. Áll az, hogy a baj ellen azon gyógyszerrel kflI köz- | vétlenül hatni, mely a bajra nézve sptcificumot képez, ez | a hátralékok feldolgozásánál kétségkívül a munkaerők szaporításában áll. De az okos orvos a baj forrását is fürkészi, s ügyekszik azt eltávolítani, hogy jövőre a bajnak elejét vegye. Azt kell tehát keresnünk, mi oka annak, hogy felsőbb, és legfelsőbb bíróságainknál a munka évről évre szaporodik? A munkának folytonos szaporodásából származnak a hátralékok is; és ha a munka folytonosan szaporodik, a hátralékok is folytonosan szaporodnak; és miután ugyanazon erők ugyanazon idő alatt csak ugyanannyi munkát képesek végezni, természetes, hogy a bírák számát is évről évre szaporítani kellene; ezt azonban tűrni nem lehet, hanem a bajon segíteni kell azon az uton, mely gyökeres orvoslást képes adni. A munka folytonos szaporodásának egyik oka kétségtelenül nemzetünk perlekedési viszketege, ezt ismét a legtöbb esetben a fizetési eszközök hiánya, meg igen sok esetben az okozza, hogy az adott szó nem látszik oly szentnek, hogy azt biró közbejötte nélkül is megtartanók. A perlekedési viszketegoek kell tehát gátot vetni. Az anyagi jólét felvirágzása fog ugyan a bajon egyrészben segiteni, de másrészről oly törvények szükségesek, melyek az oktalan perlekedést nehezítik, és a gyors igazságszolgáltatást biztosítják. Második oka az ügyek folytonos szaporodásának abban fekszik, hogy ügyvédeink legnagyobb része az ügyvédséget mint pusztán keresetmódot üzi; kevés oly ügyvéd van, ki a pernek első bírája tudna, vagy akarna lenni. Innen van az, hogy oly kérdésekből is perek származnak, melyek semmi törvényes alappal nem birnak ; innen az, hogy nem hozhat az első bíró oly ítéletet, melyet az ügyvédek ne felebbeznének. A mai kor ügyvédei — úgylátszik — nem igen kényesek a bíróságok előtti jogászi jóhirnevükre, természetesen nem a magán, hanem hogy ugy mondjam, az üzleti életet értem; mi azt mutatja, hogy a munkálatokkal jóformán ugy vagyunk, mint a vásárokra dolgozó mesteremberek. Igen sok vásári munka készül az ügyvédi irodákban, — a fél megfizeti, az ügyvéd pedig semmit sem törődik azzal, hogy munkáját más államban akár melyik jogász pirulna aláírni. — Mi segithetne ezen? Kétségkívül egy jó ügyvédi rendtartás, s az ügyvédi korszellem kifejlődése sokat segithetne; de legtöbbet várhatunk a nyilvánosságtól, a szóbeli tárgyalásoktól; mert míg a p^pir sok badarságot megtűr, s az írott perbeszéd tartalma a per<-s iuchivumok titka marad; ha ugyanazon badarságokat az. ü-yvédnek szóval, nyilvánosan kellene ! előadni, a íegtühb eserben pirulva vonulna vissza szégye| neben a birak, lel* k és kartársai előtt, j Harmadik oka, legaláljb a fdsőbb biróságokná], a