Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 49. szám - Végrehajtási viszásságok

:95 szerint Géresi János a közte és felperesnő közt egyrészöl, | — másrészről pedig Márki testvérek közt az akkori me- j gyei szbiró és esküdtelőtt létrejöttegyesség megkötésébe maga is befolyván, felperesnő illetőségére nézve jóhisze­mű szerzőnek nem tekinthető. „Azon alperesi ellenvetés sem volt figyelembe ve­hető, hogy felperesnő a kérdésben lévő felerészhezi örök­ségi jogát nem igazolta; mert azt ő a tanúk vallomása szerint már a helyszíneléskor zálogképen birta, és későbben férje halála után ujabbi felülfizetéssel maga örökítette meg; a dolog ily állásában tehát alperesek irányában más jog ez im igazolására nem kötelezhető. „Ezek folytán a megtámadott bekebelezés, a mennyi­ben Szabó Jánosné ("helyesebben Szabó Károlyné) illető­sége is átiratni rendeltetett, mint eredetileg érvénytelen, kitörlendő, a bekebelezés előtti telekk. állapot helyreállí­tandó s egyszersmind felperesnő elnevezésére nézve be­csúszott hibának kiigazítása elrendelendő volt; „ellenben a Márki János nevén álló illetőségre nézve a bekebelezés az 1859. május 20. kiállított nyilatkozat alap ján érvényében fentartandó, illetőleg annak ujabbi esz­közlése az átiratási kérvény beérkezésétől számítandó el­sőbbséggel elrendelendő volt; mert a Márki testvérek kö­zül egyedül Márki Jáno-van tulajdonoskint a telekkönyv­ben kitüntetve, következve az ő illetőségére nézve a beke­lezés Gréresi János javára jogérvényesen eszközöltetett." (1870. május 16. — 7382. sz. a.) Semmitöszéki határozatok. A n.-kikindai ,Ueber]andialÍ8' földek tárgyában. Ezen ueberlandialis földekre végrehajtásilag rendelt ár­verés akkép teljesítendő, mint az ingatlanoknál, az ezekre érvé­nyes perrendtartási szabályok szerint. E tekintetben tehát e földek ingatlan vagyonnak tekintendők. A n.-kikindai kerület területén szétszórva, de nagy terjedelemben léteznek oly földek, melyeket a kerületi lakosság a fejedelem engedélyével s útmutatása szerint a Tisza mentén s árterében ősidők óta fennállott mocsá­rok, posványok s vizkiöntéseknek roppant fáradság, temérdek költség, idő- s munkaáldozat által eszközlött kiszárításával használhatókká tett, mintegy átvarázsolta. Oly töltéseket készítettek e czélra, melyek 13—16 mér­föld hosszaságra nyúlnak. — És ezen földeket nevezik itt jüeberlandialis' földeknek. Ezek a kerület minden községe határában előfordulnak, Kikinda városnál épen úgy, mint a többi 9 községben: Basahid, Mellencze, Tar­ras, Kuman, Frányevo, Kárlovo, Mokrin, Josefovo és Szerb-Keresztur határában. — Részint telkekre fel nem osztva egyes lakosok birtokában vannak, részint a közsé­gek testületi birtokában. Az egyes lakosok ueberlandialis földje ős idők óta, mint az örökösödés, úgy az adásvevés, csere, ajándékozásnak is tárgyai, mint ilyenek kézről kézre mennek és folytonosan forgalomban vannak minden kor­lát nélkül. Akadályul és jogi zavarokra csak az szolgál, hogy nincsenek máig sem telekkönyvezve — csak egyes községekben vezettetnek egy idő óta községi könyvek a földbirtok állapotáról s változásairól. E földbirtok a kincstár birtokán létezett posványok­ból alakíttatván, a kerület s kincstár közötti viszonyok időről időre kötött aversionális szerződések által alapitat­tak meg, nevezetesen az évi járadékok s fizetések is; csak­hogy ezen szerződések tárgyát a királyi haszonvételek ; és a kerület területén létező összes földek együttesen ké­pezvén, mindezekért átalányilag, összevéve határoztatott meg az évi fizetés, az ueberlandialis földekért külön összeg kijelölve és fizetve soha sem levén. Az utolsó —• 1852-ki — aversionális szerződés s az 1857-ki pénzű, rendelet folytán jelenben évenkint 84,000 o. frt fizettetik az összes érintett javadalmakért. Ezen nemzetgazdászatilag is nagy érdekű s jelentő­ségű földek, mint alsó vidékeinken rendesen minden ily nemű, a nép véres verejtékével haszontalan mocsárokból termőkké alakított földbirtokok jogi természete iránt kü­lönböző magyarázatok és N.-Kikindát illetőleg a kincstár és a kerület közt hosszas jogi viszályok léteznek. A kincs­tár azon alapon, hogy ama haszontalan posványok saját területén léteztek, az Ueberlandot saját tulajdonául köve­teli, birtokosait csak puszta haszonbérlőknek és innen kö­vetkeztetve ezen földbirtokot csak is ingó va­gyonnak kívánván tekintetni; mig ellenben a birtoko­sok azt tulajdonuknak lenni állítják. Es ezt nemcsak a haszon vehetővé tétel érintett fontos ténykörülményeire, hanem a fejedelmeinktől nyert kiváltságleveleikre is ala­pítják, melyek alapján bírják a kerület területén létező összes földeket. Azok s nevezetesen M. Teréziától 1774. nov. 12. kelt kiváltságlevél — őket ezen földek teljes használatában és birtokában biztosította; igy I. Ferencz 1817. aug. 1. kelt kir. levele is. Ennek felelnek meg az aversionális szerződések is, melyek puszta bérleti szerző­dést és viszonyt nem képezhetnek;'támogatva a folytonos gyakorlat által is, mely teljesen szabad rendelkezési jo­got alapított meg. — Ezen jogi viszály folytán a telek­könyvek behozatalakor e földek egyik fel nevére sem ke­beleztethettek be. — Egy 1860. aug. 30 kelt legfelsőbb határozott e jogi viszályt, a peres út kizártával egyezség utján rendeli elintéztetni a jelen egyéni birtokállapot ép­ségben tartása mellett. Azon nézetösszeütközés, miszerint az Ueberland majd ingó vagyonnak, majd ingatlan tulajdonnak tekin­tetik, átment felsőbb bíróságaink körébe s határozataiba is, melyek szintén nem öszhangzók,jogtanilag nem is vilá­gosak és correctek. Némely Ítéleteikben e földek: ingó va­gyont képviselőknek mondatnak, mig máskor, nevezetesen végrehajtási eladatásnál, azokat ingatlanokul tekintik- Ma­ga a semmitőszék is M. Tódor M. Sán. elleni ügyben 1869­dec. 2. 3622. sz. a. hozott határozatában a sommás bíróság megtámadott illetőségének indokolására azt hozza fel: „hogy a végrehajtás tárgyát képező fúld (ueberlandialis föld) ingó vagyont képviselvén, az arra intézett igény­kereset ellátása a perr. 464. 467. 468. §§.-ként sommás bíróság illetőségéhez tartozik." Ezeket előre kellett bocsátanunk, hogy jobban meg­értessük az alábbi semm. határozatot — a következő semm. ügyben. A nagy-kikindai kerület sommás bírósága előtt özv. Budisin Mangul Roksza 126 frt. s járulékai iránt Budisin Vászát beperelvén, alperes elmarasztaltatott, s ellene vég­rehajtás kéretett. Ennek folytán alperes rétföldje, mi az u. n. -Ueberland, földek közé tartozik, lefoglaltatott és 1870­martius 5-én 233. sz. a. hozott végzéssel az mint ingó el­árvereztetni rendeltetett. Alperesezen végzés s kapcsolatossau egész végrehaj­tási eljárás ellen f. év mart. 12-én semmis, panaszt adott 49*

Next

/
Thumbnails
Contents