Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 49. szám - Végrehajtási viszásságok

194 gedett kifogás a biztosítást meg nem szünteti, feltétlen | zálogjog van általa nyerve; és igy a hitelezőt, midőn ké- | sobb jogerejü Ítéletet nyer, czéltalan és káros eljárás, intézkedés, azzal terhelni, hogy biztosítási zálogjogát ismét végrehajtási zálogjoggal fedeztesse, midőn a 402. §. szerint közvetlen teendő lehetne, az árverést részére hivatalból elrendelni; mert a biztosítás joghatálya a 341. §. szerint a végrehajtás elvei és szabályai szerint levén megítélendő, — midőn a hitelező később jogerejii Ítéletet nyer, részére nem a 393. 394. 359. §§ ok által megrendelt eljárási ut van nyitva, melyet már a 341. §. szerint túlhaladott, hanem a 402. §. jelez előtte ösvényt, melyen korábbi zálogjoga alapján részére az árverés hivatalból elrendelendő. Azon törvényes ok, mely e részben a váltói végrehajtásoknál helyesnek lett találva, és közvetlenül az árverésnek adott helyet, a polgári ügyek végrehajtásainál is teljesen és minden levonás nélkül érvényes. Az osztrák polgári perrendtartás 500. 502. §§-ai szerint korábban bekeblezéssel fedezett ingatlanokra, későbben nyert jogerejü Ítélettel, közvetlenül a becsű elrendelése volt kérhető — e részben tehát a magyar törvénykezési rendtartásnál helyesebben rendelkezett, de a hazai törvénykezési rendtartásnak is van előnye az osztrák felett, mely szerint a földadó alá eső ingatlan becsértékét az állami földadó — százszoros mennyisége képezi, s igy a becsűt feleslegessé te?zi; az osztrák polg. perrendtartás erre nézve nem rendelkezett. A végrehajtási eljárások egyszerűsítése végett nem volna czéltalan tény, az ingatlanok tartozékai becsértékét minden évben, mert értékváltozások lehetnek, és a terményekre, az illető termési és aratási évszakokban, a tulajdonos indokolt bemondása után telekkönyvbe följegyeztetni, ugy a földadó alá nem eső ingatlanok becsértékét is, igy gyorsítva lenne a végrehajtási eljárás, mert a becsárakat a telekkönyv felmutatná — különben pedig, ha netalán a becsár hibás volna is, kárt nem okozhatna, mert minden tárgy a becsáron alul is eladható és eladatik, ha a becsárt senki meg nem ajánlja. Az oszt. polg. perrendtartás 529. §-a az ingóságokra nézve nem kivánt birói zálogolást, ha az illető nyertes felperes korábban bíróságon kivül, vagy törvényes zálogjogot nyert, csak azt jelezé szükségesnek, hogy az illető a zálogösszeirását és a végrehajtás további fokozatát kérje; ezen intézkedés is igen korlátolt volt az idézett 1869. évi april 8-iki igazságügyminiszteri rendelet tartalmához képest; de valamivel tágabb tért foglalt el, a törvénykezési rendtartás vagyis az 1868: 54. tcz. Az a legjobb törvény és eljárás, mely legkevesebb költséget okoz, leggyorsabb igazságszolgáltatást eredményez, és mind emellett azon jogokat, melyek a honpolgárok magán érdekei védpaizsáit képezik, meg nem sérti, s a mi sérelemnek látszik, nem az, csak azon törvényes kénytelenség, mi nélkül alkotmányos országban sincs igazságszolgáltatás, és nem is lehet, Egry Sándor. Legfőbb itélöszéki döntvények. Myilvánkönyvi jogot nyert stb. stb. (Vége.) A kir. tábla Ítélete ellen felperes felebbezéssel élt; mert a m.-szálkai 421. sz. telekjkönyvben ez áll: közös birtokostársak (mitbesitzer) Márki János nőtelen, Szabó János neje Borbála született Márki. — Ezen birtokot évtizedek óta felerészben felperes, felerészben alp. Géresi János bírta; azonban Géresi János alperes egy nyilatkozatot állított elő Márki János és Márki Borbála nevük alatt, melynek alapján felperes békés birtokát saját nevére átirattá, felperes nevét pedig egyszerűen kihúzatta. — A ui.-szálkai 421. sz. telekjkönyvben álló Márki János ezelőtt 20, Márki Borbála pedig 22 évvel elhalt; ezektől tehát arra nézve nyilatkozatot venni 4—5 évvel ezelőtt, hogy a birtok átírása megengedtetik, nem lehetett; mert akkor már nem voltak életben. Hogy pedig nem azon Márki Jánostól vétetett e nyilatkozat, kinek neve a telekkönyvben állott, kitűnik onnét, hogy amaz nőtlen volt, a nyilatkozatot adó Márki Jánosnak pedig volt is, és ma is van felesége, névszerint Gönczi Klára. Bizonyos tehát, hogy itt bűnös cselekvény lappang — mért bűnvádi vizsgálatot kér. A legfőbb ítélőszék ítélete következő: „Mindkét alsó birósági ítélet megváltoztatásával a m.-szálkai 421. sz. telekjkben B. 5. tétel alatt Gréresi János javára bekebelezett kizárólagos tulajdoni jog kitörlésével az ezen bekebelezés előtti telekkönyvi állapot helyreállíttatni, és illetőleg a hibásan bevezetett Szabó Jánosné neve helyett kiigazitólag Szabó Károlyné szül. Szabó Julianna neve bevezettetni; annak folytán pedig az 1859. jan. 29-én kelt örökeladási szerződés s ugyanazon évi május 20. kiállított nyilatkozat alapján egyedül Márki János illetőségére nézve a tulajdoni jog Gréresi János 1-ső r. alperes javára 1865. május 27-től számítandó elsőbbséggel bekebeleztetni rendeltetik." Indokok: Mert a bekebelezés által jogaiban sértett fél a telekk. rend. 148 —150. §§. szerint az időközben nyilvánkönyvi jogot nyert harmadik személy ellen, a mennyiben a bekebelezés érvényessége tekintetében roszhiszemüség igazolható, csak kitörlési keresettel léphetvén fel, felperesnőnek jelen keresethezi jogosultságát egyedül azon indokból, hogy azzal egyidejűleg a telekk. helyszíneléskor, tehát még a megtámadott bekebelezés előtt el nevezésé re nézve becsúszotttévedést is kiigazittatni kéri — jogszerűen megtagadni nem lehet; „mert nemcsak az egyik alperes Barbás Ferencz részéről valónak ismertetik el, hanem Ilósvay Gáspár és Budaházi Mihály tanúk vallomásaiból is világosan kiderül, hogy a kérdésben levő fekvőség, melynek fele részét felperesnő már a telekk. helyszínelés alkalmával zálogképen bírta, néhai idősb Márki János örökösei által, felerészben Géresi Jánosra és másik felében ugyanis felperesnőre Szabó Károlynéra, mint ehő férje Géresi István örökösére, ujabbi felülfizetés mellett örökképen ruháztatott át; — miből, valamint az átiratási kérvényhez •///. alatt csatolt, a felek által kifogá-? alá nem vett községi bizonyítványból is kitűnik, hogy a telekk. felvételkor felperesnő neve helyett Szabó Jánosné neve hibásan vezettetett be; miután a felhívott bizonyítvány szerint az ott említett Márki Borbálának Szabó János (nevü) férje soha sem volt; következik továbbá ebből az is, hogy az ő illetősége az 1859. jan. 29. kelt eladási szerződés alapján Géresi Ján. nevére átírható nem volt annál kevesbbé, mert ama szerződést sem felperesnő, sem a hibásan bevezetve volt Szabó Jánosné alá nem irta. „Ily helyzetben tehát felperesnő keresetének ellent nem állhat, hogy időközben GéresiJános mint 3-ik személy nyilvánkönyvi jogot nyert; mert a felhívott tanúk vallomása s az egyik alperes beismerése