Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 48. szám - Igazs. ministeri törvényjavaslat az urbéri birtokviszonyok rendezéséről [2. r.]

192 kéhez rendes szóbeli keresetet adott be SzerémségbenMitroviczánlako Jensch Jakab ellen házassági Ígéretből származott 10j042 frt kártérítés iránt. — Alperes a birósági illetőség ellen kifogást adott be. A jan. 22-kén tartott tárgyaláskor felperes azt hozta fel az illetékesség megalapítására, hogy alperes idegen ugyan, de Budán a benyújtott telekk. kivonat szerint ingatlannal bír; a perr. 34. §. szerint pedig rendes lakhelye vagy birtokának illetékessége alá tartozik. — Erre alperes válaszolá, hogy a birtok csak birtokkereseteknél alapítja meg a bírói illetőséget, de személyes kereseteknél, milyen a jelenlegi is, a 30. §. szerint alperes rendes lakhelye, tehát Mitrovicz a szabályozó. A tsz ék január 27-ki végzésével a birói illetőséget megalapította; mert „a perrend Horvátországra ki nem terjedvén, az ottani honpolgárok a magyar bíróságok előtt jogi szempontból idegeneknek tekintendők — tehát alperesre mint szerénmegyei mitroviczi lakosra a perr. 34. §-sa levén alkalmazandó, az illetékességet az itteni birtoka után kellett megalapítani." Ez ellen felperes sem. panaszt adott be. A Semmitőszék annak helyt adot* s a budai tszék fentebbi végzését megsemmisítvén, felperest keresetével alperesnek illetékes személyi bíróságához utasította; „mert a perrend azon átalános szabálya alól, melynélfogva a birói illetőséget személyes keresetekben alperes lakhelye, birtokperekben pedig a terület szabályozza, az idegenek kivéve nincsenek; miért a perr. 34. §-naknem lehet más értelmet adni, mint a mely az átalános illetőségi szabálylyal összeegyeztethető; következve e §. szerint az idegenek is csak birtokpereikben tartoznak birtokuk illetősége alá, személyes kereseteikben azonban a birói illetőséget rendes lakhelyük szabályozza; mivel pedig az alperes ellen indított kereset tisztán személyes kereset; és alperes nem a megkeresett bíróság területén, hanem Mitroviczon Slavoniában lakik; ezekhez képest nyilvánvaló, hogy ezen ügyre Buda főváros tszékének illetősége ki nem terjed. (1870. május 31. — 4400. sz.) Igaza, ministeri törvényjavaslat az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről. (Folytatás.) 12. §. A jelen törvény 10. és 11. §§-ban érintett és a volt jobbágyoknál maradt foglalások sem a maradvány földek, sem irtások közé nem sorozhatok, és azok után legelő- vagy erdőilletmény nem jár. 13. §. Azon földek, a melyeket a volt jobbágyok az úrbér behozatalakor megállapított úrbéri állományok mérvén fölül bírnak, a mennyiben sem foglalásnak, sem irtványnak, sem pusztateleknek, sem bérföldnek (censualis föld) vagy haszonbéri birtoknak nem tekinthetők, s a melyekből a 1848-ik évig fenállott törvények szerint a földesúr uj teleket tartozott volna alakítani: úrbéri maradványföldeket képeznek. Ezen földek a volt földesuraknak járandó kárpótlás mellett a jelen birtokosoknak maradnak, anélkül azonban, hogy e birtoktöbblet a volt jobbágyokat a legelő- és erdő elkülönzésénél nagyobb legelő-és erdőilletményre jogositaná föl, minta mennyit az urbérben megállapított telkeik mérvéhez képest követelhetnek. 14. §. Zsellérteleknél maradvány felszámításának helye nincs. Ha azonban ily telkekhez oly külső földek is tartoznak, melyektől készpénzben vagy terményekben való szolgáltatás vagy szolgálat járt: e tartozások a birtokos által megváltandók. 15. §. A 10. és 11. §§-ban megtámadhatlanoknak kimondott foglalásokért kárpótlás nem jár. 16. §. A 9. és 13-ik §§-ok eseteiben járó kárpótlási összeg akkép szabandó ki, hogy őzen földek minden holdjára oly összeg essék, a minő az ugyanazon határbeli és osztályú telekért az 5. $. szerint járó országos kárpótlási-összegből, a legelő és erdőilletményt is számitásba véve, kártalanításul egy-egy holdra jutott. 17. §. A 14. §. esetében a váltságot azon összeg képezi, mely az évi szolgálmányok értekének húszszoros Összegéből egy hatodrésznek a beszedési- és kezelési költségek fejében való levonása után fennmarad. A szolgálmányok értekének meghatározásánál a mennyiben ez készpénzből állott: ennek összege veendő alapul; ha pedig kézivagy igás-napszámból állott a szogálmány : amannak értéke 17%, emezé pedig 35. o. é. krra teendő ; végre terménybeli szolgálmányok esetében az 1842—1847. (hatévi) összes termés egy hatodrésze veendő évi szolgálmányul, s annak értéke az 1847-ik évben fennállott középár szerint számítandó ki. 18. §. A 6. 13. és 14. §§-ok esetében a váltságkötelezettnek jogában áll teljes megváltásul a földek egyharmadát a volt földesúrnak átengedni. 19. §. A váltságösszeg után a birtokrendezés végbefejeztének napjától kezdve 5% kamat jár. 20. §. A váltságtőke és járulékai a megváltott földet terhelik. A birtokos jogelőde ellen a hátralékok iránt visszkeresettel bir, amennyiben azt különös kikötés meg nem szüntette. 21. §. A váltságösszeg biztosítása és törlesztére az 1868. XXIX. tcz. 4—12. és 24. §. szerint történik s ugyanazon törvény 16. és 17. §§-ainak határozatai a pusztatelkek és maradványföldek megváltása tárgyában már létrejött jogérvényes szerződések és Ítéletekre is kiterjesztetnek. 22. §. A 21. §. határozatainak épségben tartásával a váltság összege és jelzálogi biztosítása felett a felek szabadon egyezhetnek, a mennyiben az állam közvetítését igénybe nem veszik. Tiltva van és semmis annak kikötése : a) hogy az egyes váltságköttelczettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak ; b) hogy a megváltandó földek, amennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek ; c) hogy a községi vagyon magánbirtokosok váltaágtartozásaiért köttessék le jelzálogul. 23. § Oly községben, a hol az úrbér behozatalakora jobbágytelkek száma nem határoztatott meg, habár a községi lakosok úrbéri tartozásokat teljesíttettek, vagy azok helyett részben vagy egészben pénzt fizettek is : maradvány felszámításának helye nincs. III. Fejezet. Erdei haszonvételek rendezése. 24. §. A hol a községek az erdőnek vagy valamely erdőrésznek már az úrbér behozatalakor kizárólagos használatában voltak, vagy abba később jutottak, ha a volt földesúrnak az erdőből vagy erdőrészből a törvényes viszonszolgáltatáson felül 1848. január l-ig sem erdei, sem legeltetési haszonvétele nem volt: az erdei haszonvétetelek rendezésének nincs helye és az erdő,illetőleg az erdőrész egészen a község tulajdonává válik. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és ki&dó-tul&jdonog SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra Petién, 1869. Nyomatott Koeti S á n d o r táját nyomdájában Hal-fiact it al-dunator tarkán 9. it. a.