Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 45. szám - Nyilatkozat a magyar jogászgyülés és az erdélyi jogász-egylet kérdésében

178 lőzve, még az erdélyiek beiratásáról különböző helyeken | ügynökök kijelölése által sem gondoskodva, szóval min- j den rendezést szűkkeblű önhittségtől telt képzel és szemüvegen intézve, iiren hamar jóllakatná a magyarbirodalom jogsóvár közönségét azon malasztokkal, melyeket az alkotmányos kormányzat czége alatt a népek boldogtalanitására kibocsátatna, föltéve, hogy ezen atyáskodó szándokban a korszelem és közvélemény az ily nagyratörekvő férfiakat nem ellensúlyozná. Miután a marosvásárhelyi jogászegylet sem jogi, sem politikai separatismusra nem törekszik; miután nem is akarja magát erdélyinek és igy országos jellegűnek tartani, sőt ellenben fölszólitásához és megalapitott s már körözött alapszabályaihoz hiven az erdélyi sajátlagos jogi viszonyok ismertetetése, és azokból kifolyólag elodázhatlan szükségeseknek mutatkozó kor- és czélszerü reformok érdekében szándékozik és pedig e részben bátran merjük állítani, nemcsak tájékozólag, de irányadólag is, főleg az itteni viszonyokkal ismeretlenekkel szemben, közreműködni és igy az országos jogászgyülésen általában, ugy főleg az erdélyi részek érdekében nézetét és véleményét hangsúlyozni; önként következik, hogy a czikkiró által időelőtt és megfontolatlanul elitélt marosvásárhelyi jogászegylet kétségtelen jogosult és szükséges intézetnek mutatkozik, mit már csak azon körülmény isigazol, hogy eddigelé az igazságügyéren elkezdve, több mint 500 tag irta alá, és a működés üdvös sikere kimaradhatlan lesz. Több marosvásárhelyi ügyvéd. *) Iiegföbb itélőszéki döntvények. Valamely tartozás átvállalása iránti ikerét, ajánlat elfogadás nélkül kötelezőnek nem tekintethetik. Nem kötelező azon tartozás-átvállalási ígéret, mely a hagyatéktárgyalásnál az elhunyt örökös atyja által tétetett állítólag, midőn ahhoz a hitelezők meg nem hivattak, azon meg nem jelentek, kik irányában tehát azon ajánlat uem is tétetett és igy azok az ígéret elfogadása iránt nem is nyilatkozhattak. Boschán Vilmos mint Blitz Mór forgatmányosa 22,000 ft. váltókövetelés s járulékai iránt Latinovics Lajos ellen Bácsmegye tszéke előtt 1866. évben rendes szóbeli pert inditott Blitz Mór által 1862-ben saját rendeletére kibocsátott 1866. okt. í. lejáratú váltót, mely 22,000 ftról szólt, Latinovics Jenő és neje gr. Atthems Mária elfogadtak — mi 1865. sept. 30. kelt forgatmánynyal Boschán Vilmosra átruháztatott. Az egyik elfogadó Latinovics Jenő 1863. jan. 22. elhalt, — kinek hagyatékáról 1863. sept. 18. az illető szbiró leltárt vett fel (B), melyet alperes — az elhunyt L. Jenő atyja is aláirt. — A megyetszék végzése folytán hagyatéki tárgyalás tartatott, mely felett 1863. okt. 2'J. jkönyv (c. alatt) vétetett fel, aláírva szintén alp. által. Ezen jkönyv szerint Latinovics Lajos jelenlegi alp. *) Közöljük ezen becses nyilatkozatot, melyet számo3 jelentékeny erdélyi jogásznevek támogatnak; — a nélkül, hogy saját nézeteinket a ,Jogászgyülésekről' , Ügyvédegyletekről' praeoccupáltatni eng dnök. — E tárgyban talán tüzetesen fogunk nyilatkozhatni. Csak azt jegyezzükmeg most, mikép itt Germania juristáinak eszményképeit, törekvéseit nem oszthatjuk. — Mi Belgium, Hollandia, Gallia, Itália, Anglia jogászaihoz csatlakoznuk, kik a német jurista egyletek szükségességét még távolról sem erezik. Szerk. midőn arról volt szó, hogy elhunyt fia 12 ezer frtig terjedő activ vagyona a hitelezők részére biztosíttassák, oda nyilatkozott, hogy az felesleges és nem szükséges, mert: „ő fiának adóságait k ifizetendi." Ezekre s a váltóra alapíttatott a kereset. Erre nézve azt fejtegeti felp., hogy alperes a G. tárgyalási jkönyvet aláírván és oda nyilatkozván, hogy fia Jenő adósságát magára vállalja és kifizeti— eszerint jelen összegre nézve magát készfizetőleg kötelezte; a váltó a B leltárba felvétetvén s ez is aláíratván alperes által — valódisága többé kétségbe nem jöhet. Alperes kiemeli, hogy a peres váltó váltói minőségét telekk. előjegyzés által elveszte, de el is évült; s igy az csak közpolg. kötelezvény, tehát aszerint megítélendő. Tagadja a váltó s váltóbeli követelés valódiságát s azt, hogy értékét az elfogadók megkapták. Ez ellenében felperes a váltó alapjául szolgálhatott kölcsönszerződés valódiságát be nem igazolta. Hivatkozik ugyan bizonyítékul a B. leltárra s alp. aláírására, de a leltár ezé Íj a csak a vagyon feljegyzés s ezzel annak biztosítása levén, az az egye6 vagyontételek valódisága bizonyítására nem szolgálhat. Es azt alperes csakis mint a szbiró által tanúzásra felhívott rokonok legközelebbiké irta alá; — a bevitt tételek ellen nem köteles kifogásolni, miután azok alperest nem éi inték. — Annál kevésbbé bizonyította, hogy alperes fiát illető ezen tartozás kifizetésére magát lekötelezte volna. Felp. a c) jegyzőkönyvre hivatkozik, melyet alp. aláirt. Ámde a 2. sz. tszéki végzés szerint ezen tárgyalásra az özvegy, mint gyermeke term. gyámja s alperes, mint nagyapa és gyámtárs lett meghivatva. És ezen tárgyalás czélja csak az árva netaláni hagyatéki vagyonnak s esetleges örökösödés utján reá szállható 12,000-fnyi kármentesítési kötvényeknek biztosítása volt; nem pedig a hitelezőkkeli viszonyok tisztázása, a kiegyenlítés és azok kielégítése. — A hitelezők arra meg sem hivattak, jelen sem voltak. Ama végzésben alperes, mint gyámtárs, világosan csak azért hivattatott, hogy kiskorú unokája jogaira felügyeljen. Alperes a c) jkönyvbe vezetett fizetési nyilatkozatot akkép tette, hogy ha az Attems csődtömegből az unokája részére igényelt 12,000 ft. kihasittatnék, tehát e per megnyeretnék — abból alperes az apai adósságokat fizetendi, — de mivel ezek azt tetemesen felülmúlják, a kívánt biztositásnak szüksége nincsen." Világos, hogy e nyilatkozatot mintgyámtárs s menye meghatalmazottja tette. Azért a 3 sz. tszéki végzés azt csakis igy magyarázta, azt egyszerűen tudomásul vette, s a hagyatéktárgyalást megszüntette. Ily körülmenyekkel kapcsolatban azon alp. nyilatkozatnak nem lehet ily értelmet adni, mintha ő fia összes 40,000 ft. túli adósságai kifizetését, tehát a jelenlegit is saját személyére s vagyonából feltétlen készfizetőként elvállalta volna. Annál kevésbbé, mert a hitelezők meg sem hivattak, jelen sem voltak; az tehát nem is azok irányában tétetvén — az igéret vagy ajánlat elfogadása iránt nem is nyilatkozhattak. Tehát itt lekötelező szerződés — elfogadott ajánlat fenn nem forog. Es a c) jegyzőkönyvben a kereseti követelés nem is érintetett — s nem is foglaltatott abban határozott kötelezettség, hogy alperes sajátjából felperes jogelődje kielégítését elvállalja. A tanúk sem bizonyítanak, mert egyik sem állítja, hogy tudnának a kölcsön valódiságáról, s arról, hogy alp. azt magára vállalta volna. A tárgyal ás befejeztetvén, a törvényszék 1867. máj 18. kelt Ítéletével felperest keresetével elutasította; mig