Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 45. szám - Nyilatkozat a magyar jogászgyülés és az erdélyi jogász-egylet kérdésében

179 a kir. tábla 1867. okt 10. hozott végzésével a tszéki ité- | letet feloldotta, és a felperesileg felhívott tanúk kihaílga- j tását elrendelte; mi megtörténvén, asszék 1868. márt. 28. ítéletével felperest ujolag elutasította. Ellenben a kir. tábla 1868. sept. 15. 17131. sz. a. kelt ítéletével alperest a követelésben elmarasztalta. A tsz ék ítéletének indokai következőkben állanak: „A felperesi követelés váltón alapulván, se váltó itt csak köztörvényi minőségben jöhetvén tekintet alá — ezen váltót állítólag alperesnek időközben elhunyt fia, Latinovics Jenő, és még életben levő menye gróf Athems Mária állította ki Baján, 1^62. évben né^ry évi lejáratra 22,000 ft. erejéig. — Alperes, ki e perben egy harmadik állítólagos ténye folytán áll — mindjárt ellenbeszéde elején a váltót aggályosnak nyilvánította, jelesen azért, mert az állítólagos elfogadok sohasem voltak oly helyzetben, hogy annyi összegre akár szükségük, akár annak elköltésére czéljuk lehetett volna; továbbá akkora összegnek kezükhözi keinilésének semmi nyoma; gyanús az is, hosy a lejárat ideje oly hosszúra tétetik; és felperes, ha alperes a fizetést magára vállalta volna, ellenéé váltó alapján a váltóbiróság utján lépett volna fel; és végre mert a váltó az elfogadó halálával lejártnak levén tekintendő, L. Jenő 1863. június 22. történt elhalálozásával felperes keresetével azonnal fellépett volna. — Felperes ezen tartozást a jogczim tagadása ellenében pénzkölcsön bői eredt adósságnak állítja. —Ezen kifogások a követelés valódiságát alapjaiban aláássák; de e mellett tekintve, hogy pénzkölcsön felett 22,000 ft. erejéig kiállított okiratban, egy üzleti ember részéről, kamatfizetésről említés sem tétetik, tehát 22,000 ft. négy évre kamat nélkül kölcsönöztetett volna ki — ezen összegnek elfogadó kezeibe való kerülése bíróilag csak akkor lenne bíróilag elfogadható, ha felperes követelése valódiságát, vagy a pénz leiolvasása által, az elfogadónak lett kézbesítésével, vagy ezen kölcsönnek maga idejében üzleti könyvébe minden ide vonatkozó adatokkali bevitelével bebizonyította volna; mit azonban nem tett, sőt tenni sem ajánlkozott. — Felperes hivatkozik a B. és C. okiratokra, (jegyzőkönyve k re), melyek szerint az elfogadó hagyatéka tárgyalásakor jelen követelése a leltárba bemondatott, és jelen alperes részéről annak kifizetése elfogadtatott volna. — Alperes azonban tagadja, hogy ezen adósságot ő mondotta volna be a leltárba, és hogy a C. alatti nyilatkozása erre vonatkozó lehetn<\ — Felperes ezen okiratokkal sem boldogulhat, mert 1-ör maga a keresetnek forrása bedugult; s 2-or, mert a leltárak nem csalhatatlanok, sem magukban érvényesokiratot nem képeznek. De nincs is bizonyítva, hogy alperes fiának ezen adósságát bemondotta volna, főleg ugy mint világos, minden kérdés nélküli adósságot, de 3-oraC) alattiban foglaltak sem bizonyítanak felperes mellett, mert az állítólagos elfogadási nyilatkozat sincs a jelen alperes által akként formulázva, mint a terhes szerződőseknél feltételezteiik, hogy t. i. vállalkozó magáról első szeg élyben szólva, nyíltan kimondja, hogy ezt vagy amazt a terhet elfogadom, vagy elvállalom; — hanem csak egy harmadik személy által átalánosságban érintve és irva, — úgy, ho»y az alperesnek itteni aláírását is, mint gyámsegédnek s a más hagyatéki tömeg képviselőjének kell tekinteni, nem pedig mint az állítólagos terhes kötelezettség elfogadójának,főleg oly teherre nézve, mely annyi kifogások alá esik. 4-er. De ha különben alperes felvállalta volna is ezen kötelezettséget,az még gr. Attems Mária irányában, ki állítólag szintén elfogadta a kérdéses váltót, semmi esetre sem vonatkozhatnék. Mert a solidaritási kötelezettség, mely egy váltónál az 1840: 15. t. cz. I. r. 81. §. szerint az elfogadókra együttesen háromlik, az elveszett váltói minőséggel már magábnn elenyészett; mert ezen váltói atributum a már közkötelező levéllé vált okiratnál többé nem létezhet. (Vége köv.) Sesumitöszéki határozatok. Ingatlanra bekebelezett küoetelés behajtása iránti végrehajtás az illető jelzálogos ingatlanra, az vj tulajdonos ellenében, unnak p rbeidézése s elmarasztalása nélkül is azonnal foganatosítható, — ha a tulajdonjog átruházása a per megindítása után történt. Mikuskovics Márton 260. frt. s járulékai erejéig Hűlik Péter s neje Hona ellen adóssági pert folytatván, alperesek elmarasztaltattak, ennek folytán 1867. évi jan. l-jén 77. sz. a. beadott végrehajtási kérvényében felperes a végrehajtási zálogjogot alperesek telekkönyvezett ingatlanjaira bekebeleztetni és a végrehajtási eljárást tovább folytatni kérelmezte. — Pozsonymegye törvényszéke 1867. febr. 11. kén 948. sz. végzésével felperes javára a végrehajtási zálogjog bekebelezését elrendelte Hűlik Péter szilinczi ingatlanjára; és ezt a kir. tábla Mikuskovics felperes felfolyamodása folytán 1867. máj. 27. 8922. sz. a. helybenhagyta. Ez ellen 1867. aug. 19 éu Hűlik János és neje Teréz adtak be fölülvizsgálati kérelmet azon okból,mert a kérdéses ingatlan az ő telekk. tulajdonukat képezvén,arra egymás harmadik személy tartozásai miatt végrehajtás nem vezethető. — A legfőbb ítélőszék 1869. aug. 17-kén 653 sz. alatt a kir táblának végzését helybenhagyta. Ezen legf. itélőszéki végzés ellen utóbb nevezett Hűlik János és Teréz 1869. nov. 22. semmiségi panaszt adtak be következő alapokon: mert ellenük, kik jelen perben nem állottak, s nem is állanak, egy harmadik személy oly adósságáért, melyre nézve a perl'üggőség feljegyezve nem volt, mely adósság az ő személyes tartozásukat nem képezi — azonnal a végrehajtási bekebelezés elrendeltetett. Ez minden jog elveivel ellenkezik, tekintve hogy a most ellenük végrehajtásilag bekebeleztetni — rendelt ítélet — a birtokbani jogelődjük ellen 1867. jan. 15 kén hozatott, holott ezen birtok már jan. 7-kén tulajdonjogilag az ő nevükre íratott. Mivel pedig jelen követelésre nézve a perfüggőség telekk. feljegyezve sohasem volt; és az átall, osztrák polg. t. könyv 461. 466. §§-ait magyarázó 1860. sept. 19-ki minist, rendelet a végrehajtást nem engedi vezettetni a jelzálogos adós ellen, ha a bekebelezett követelésre nézve marasztaló ítélet hozatott ugyan, de a per feljegyezve nem lévén, annak folyama alatt a jelzálog tulajdona egy harmadikra átruháztatott. Eszerint világos, hogy egy ellenük nem hozott marasztaló ítélet alapján, azonnal a végrehajtási bekebelezéssel ellenük procedálni nem lehet. A Semmitőszék e semm. panaszt elvetette. „m ert panaszlók jogelőde ellen a kereset 1867. jan. 6-kán, tehát a tulajdonjog bekebelezését megelőzőleg adatván be; miután ily esetben a pernek következményeit a jogutódok is tűrni tartoznak, az adós ellen hozott marasztaló itélet, a zálogjoggal terhelt birtok ujabb 45*