Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 45. szám - Nyilatkozat a magyar jogászgyülés és az erdélyi jogász-egylet kérdésében

Fest, \HW kedden június 14. 45, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Nyilatkozat a magyar jogászgyülés sat. — Legfőbb itélőszéki döntvények. — Seramit'őszéki határozatok. Nyilatkozat a magyar jogászgyülés és az erdélyi jogász-egylet kérdésében. Eltekintve az erdélyi ,Gazettában' kezdett, s a ,Szebeni Botéban' viszhangzott inkább személyeskedést, s ezen ügygyei ismeretlenséget tanúsító kifakadásoktól, szenvedély és irigység vezérelte alaptalan gyanúsításoktól, melyek a jogász-egylet eszméjét nem támadván meg, egyszerű visszautasításnál egyébre nem érdemesek, csakis az itten alakítandó jogász-egylet jogosultságát, szükségességét mereven tagadó, a „Jogtudományiközlöny" idei 20. sz. a. megjelent ésaPestiNaplób a is kivonatilag átvett „A magyarjogászgyülés és az erdélyi jogászegylet" czimü névtelen czikkre, az érdekeltek tájékozása és megnyugtatása végett, mint aláirt tagok szükségesnek tartottuk következőleg nyilatkozni: Az idézett czikkiró részint fogalomzavar, részint önző féltékenység, részint pedig központosító törekvés eléggé nem sajnálható hibáiban szenved, és azon hang, melyen fölszólalt, többet árt, mint használ bármely jogászintézet jól felfogott érdeke előmozdításának. Ugyanis czikkiró mindkét intézetnek ugyanazon czélját elismervén, minden alap nélkül teszi fel azon kérdést: hogy az erdélyi jogászok a magyar jogász gyűléshez, vagy az erdélyi jogászegylethez csatlakoznak-e? Es erre minden megfontolás nélkül rögtönzi azon feleletet: miszerint a Marosvásárhelyen kívüli jogászok hazafiúi érdekében áll a magyar jogászgyüléshez csatlakozni, csak ez által remélhetvén a czikkiró ezen egyletből származó véleményeknek és kijelentéseknek a szükséges erkölcsi súlyt és befolyást megszerezhetni. — Itt mindjárt kitűnik azon ferde felfogás, mely czikkirót tételei felállításában habozólag vezérli, midőn azt állítja, hogy az idei apr. 13-án kibocsátót felszólításban egy erdélyi jogászegylet alakításáról lenne szó; mert ha elfogulatlan szemmel megolvassa, azonnal láthatá, hogy Marosvásárhelyen, mint egyik országos főtörvényszékünk székhelyén, ügy védegylet nem létesithetése miatt egy jogászegylet alakítása van tervezve, ugy arról is meggyőződhete, hogy ezen egylet az országos jogászgyülés szerkezetétől, és mint vándorgyűlésnek más módoni berendezésétől merőben különböző, de önállóan működő-egylet leendvén, az országos jogász-egylet évi nagygyűlésén közösen megalapítandó irányelvek és a közszükség szerint jól szervezendő szakosztályai, s bizottmányai által munkálkodván, bizonyára valamint egyik a másnak, annál kevésbbé a marosvásárhelyi jogász-egylet a magyar jogászgyűlésnek hátrányára szolgálni nem fog, sőt inkább együttesen, vállvetve fognak igyekezni a zilált jogéletet, mint a részekben, ugy az egészben is korszerű reformok megvitatása által a szabadság és igazság érdekében fejleszteni és ez által a jogi törvényhozást számos és font03 teendői alapos megoldásában elősegíteni. ... Mennyire kirí czikkiróból az önző féltékenység1, ezt már az által is elárulja, hogy nagyon szűk fogalma szev rint a magyar jogászgyülésen kívül úgynevezett provinciális jogász-egyleteket felállítani sem czélszerűnek, sem üdvösnek nem tartja; bárha később önmagával következetlenül megengedi azt, hogy minden íőtörvényszék helyén külön jogász-egylet alakulhatna, mi azonban a,jogász-egylet feladatával és czéljával ellenkeznék, de hogy miért? ezt nagy bölcsen elhallgatta indokolni, nemcsak, sőt elragadtatásában odáig megy, hogy az országos jogász-egylet működési köréből minden vidéki és localis érdekű nézetet, meggyőződést és óhajtást kizárni akar és mégis azt kívánja, hogy az elméleti és gyakorlati jogtudomány a nép geniusának és a tudomány jelenlegi színvonalának megfelelőleg miveltessék és fejlesztessék, — a nélkül, hogy mindezek elérhetésére segédül szolgáló különböző vidékeken működő jogász-egyleteket megengedhetőknek vélné; — és a nélkül, hogy egyúttal az ügyvéd-egyleteknek is az országos jogászgyülés mellett fennállhatóságát kérdésessé tenné. — Ámbár kívánatos lennej hogy bár bizony, minél több jogász- és ügyvéd-egyletek alakulnának, melyek jól berendezve, a jogéletre kétségte-^ lenül csak üdvös hatást gyakorolhatnának, mindenik egymás mellett szabadon működvén és a kitűzendő közczélra hatályos erélylyel befolyván, főleg pedig az igazságügykezelést valódi demokracziai alapokon fejleszteni és korszerűleg szervezni törekedvén. Azt igen is elhiszszük,hogy czikkiró előtt az erdélyi sajátlagos jogviszonyok merőben ismeretlenek, mert különben a névtelenség leple alá rejtőzve oly fitymálólag^ nem szólana az itten alakítandó jogászegylet szükségességéről, — hiszen eddigis az volt bajaink főbb forrása^ hogy magyarhoni jogtudósaink az erdélyi viszonyokat — nem igen ismervén — se tanulmányozni, sem pedig azokra kellő figyelmet forditatni nem kívántak, a miből azután annyi ferdeség — anomália — keletkezett, hogy utóvégre is a sok vegyes törvényhozások által ránk nehezült tömkelegből sokkal biztosabban menekülhetnénk úgy, ha az erdélyi szakerők az országos jogászgyülés előtt kívánalmaikat tömörülve érvényesitendik, és igy egyesülve fognak a törvényhozásnak hasznos és czélszerü anyagot nyújtani. Legfeltűnőbb czikkiró^an a központosító vágy, mi-, dőn a magyarjogászgyülést nem kívánja ugyan pestinek nevezni, de mégis örömmel olvasztana be abba minden vidéki szakképzettséget és munkaerőt, kik fölött azután pesti modorban uralkodva, a különleges viszonyokat mel45